A Sziget tele van zárványokkal. Olyan részekkel, ahova csak a vájtfülűek mennek. És erre most ne csak szó szerint tessen gondolni, mert a zenén túl is van világ. Világfalu meg Múzeumi negyed meg Civilsziget és benne további még apróbbak: lelki, egészség-, vám- és versenysziget. Persze ki az az őrült, aki leperkál nyolc rugót, hogy aztán olyan dolgokkal üsse agyon az időt, amikkel máskor akkor se lenne hajlandó, ha neki fizetnének?
Jóslás tíz forintért
A bejárat előtt a krisnások térítettek, hátha valaki még az utolsó pillanatban az igét választja a Sziget világi hívságai helyett. Mi tagadás, a jegyért való órányi sorbaállás közben magam is gyakran gondoltam a Mindenhatóra, igaz, némely erősebb kifejezések kíséretében. Benn a civilfaluban aztán ott van még rajtuk kívül a Közöspont: a katolikus, református és evangélikus egyház közös sátra, lelki betérővel várnak a Hetednapi Adventisták, és tíz forintért tanácsot ad a rabbi.
Ami ingyen van
De ha már a seggére vertem egy csomó pénznek, inkább nem költök újabb bélásokat, hanem visszaszerezni igyekszem belőle, amit lehet. Nézzük csak! A Békávézóban ingyen kávét kapni a kezelt menetjegyért. A MasterCard Party Arénában pofás ventilátor jár, ha kártyával fizetted a belépőd. Megpörgetheted a vámosok szerencsekerekét vagy az EU-rulettet, lejmolhatsz esőköpenyt a zsaruktól, sőt még a nemi úton terjedő fertőzésekről szerzett (jobb esetben elméleti, rosszabban gyakorlati) tudásod is ajándékot ér. Akárcsak a tesztkitöltés a Gazdasági Versenyhivatal, az Országgyűlés, a Fővárosi Bíróság vagy az Európa Tanács kitelepült standjánál. Mindegy, milyen eredménnyel, a nyeremény ga-ran-tált.
Hogy aztán az ajándékok többsége csupa olyan kacat, amit továbbpasszolni is nehéz lesz, mert józanésszel ingyen se kéne, az más kérdés. Hisz ki itt a józan? Mindenesetre az csak a delírium csúcsán képzelhető el, hogy az emberek tolongjanak a „naponta 3x3 zöldség-gyümölcs program” kampányelőadásáért vagy a Nők a Nőkért Egyesület áldozatvédelmi képzéseiért. NaNe! De a csúcs az adóhatóság sátra, ahol célba dobhatsz, hogy nyerj egy pólót „I ♥ APEH” felirattal. Ez a gáz, nem a Zyklon-B!
Nukleáris sátor
Persze a decibel-alkohol-nikotin önpusztító mixét nehéz volna überelni, de a sugárzóan vidám Fiatalok a Nukleáris Energetikáért azért megpróbálják: „Töltődj fel két koncert között a Nukleáris Sátorban” – szól az invitálás, ám a fene tudja, akarsz-e még egy kis radioaktivitást is magadra szedni. Inkább mássz sörösrekeszekből magad által épített tornyot, nevezz be az éjféli pingpong bajnokságra, vagy ha annyit nem akarsz ugrálni, irány a csocsósátor. Mindenesetre maradjon erőd a táncra is!
Balkáni etnorock
A nap legjobb hangulatú koncertje kétségkívül Goran Bregovicé volt a Világzenein. Menyegzői és temetési dalainak felcsendülésére ugyan kissé sokat kellett várni, de Kusturica filmzeneírója végül mindenkit kárpótolt a késésért: muzsikájuk hallatán csak az nem perdült táncra, aki tolókocsiból hallgatta a fellépést. Addig pedig, amíg nem zendítettek rá, a színpaddal szemközti Dalmát söröző biztosította a balkáni etnorockra gerjedők nemcsak száj-, de fül-betevőjét is. Akik viszont inkább a hazai, pontosabban az erdélyi népzenét részesítik előnyben, azok sem maradtak hoppon: a Muzsikás együttes az ő nótájukat is elhúzta, s hozzá igazi kalotaszegi táncosok ropták.
Ez egy örök szerelem!
Hazafelé már csak az ölelkező párok és az italtól bealudt egyedek között kellett szambázni. Legnagyobb meglepetésemre még ekkor is hosszú sor kígyózott az egyik sátor előtt. Ezen a helyen köttetnek és bontatnak fel a szigeti házasságok. Közben az én párom már azzal fenyeget, hogy elhagy, ha nem vagyok képes szakítani a Szigettel.
Innen üzenem neki: ez egy örök szerelem, de a kettőnkét nem befolyásolja!
