Sziget 3. - Tikkadt szöcskenyájak

Harmincöt fok árnyékban, szakad a víz rólunk, de azért mindenki önfeledten ugrabugrál. Ki a színpadok körül, ki a kocsmák padjaira állva, de még a kitelepült bevásárló központok is partisátrakká lényegülnek át. Örömállapot, buli kifulladásig.

De hát épp ezért szeretjük a Szigetet: mindent lehet és mindenhol. És akármilyen fura dologba ütközünk, senki nem ütközik meg rajta. Legfeljebb összevigyorog a szembejövőkkel, és kattintgat. Amiért máshol minimálisan a gépedet szedné szét (ha nem téged!) egy metálos vagy egy punk, azért itt csak egy mosoly dukál, sőt még pózolnak is a kamera előtt.

Sziget 2008 harmadik nap
Sziget 2008 harmadik nap
Nagy Ákos Balázs

Mindenki szívesen mutatja meg, mi rejtőzik benne. Táncol, fejen áll, leugrik a tízemeletnyi magasságú toronydaruról, erőt fitogtat bikára ülve vagy kecskét lökve. S egy-egy ilyen magánprodukció mindig kis nézőközönséget toboroz maga köré: megállunk, tapsolunk, üdv rivalgunk.

Így aztán a bekarikázott programokról rendre lemaradok. A Ludditák meg a Kispál helyett a Zúzda Színpadhoz vetődöm, ahol a sepsiszentgyörgyi sZempöl zenekar gyermekmondókákat hangszerel át derbukára, pongosra, kongára, csörgöre, meg hasonlókra. Tudjátok: farkasok meg barikák. Uhhh! Ennél az is jobb volt, amikor a Kerozin azt üvöltötte, hogy „Kismalac, kismalac, engedj be! Nem engedlek, lófasz a seggedbe!” És a közönség együtt kiabálta velük, hogy lófasz, mert kábé ennyit tudott megjegyezni a refrénből.

Akkor már inkább a programfüzetben nem szereplő egyéni fellépések! Két feka fiú szuper forgásokkal kápráztatja el az arra tévedőket, egy fehér vetélytársuk meg helyből megugorja a világcsúcsot. Bár bevallom, sokszor háttérré silányul a mégoly lélegzetelállító attrakció is, ha izgalmasabb látványon akad meg a szemem a nézők sorai között. Gyönyörű lányok, alig karnyújtásnyira. És ahogy rád nevetnek, az az érzésed, hogy tényleg csak a karodat kellene kinyújtani…

De hát várnak a vizespólós csajok, ahol meg a nyakadat győzd nyújtogatni, hogy láss is valamit. Az Animal Cannibals vízöntő párosa (na jó, lehet, hogy oroszlán, de tutira nem szűz) nem sajnálja a vizet, jut belőle a közönségnek és a fényképezőgépeknek is. A francba! Ez is pont akkor mondja be az unalmast, amikor már a bugyik is nedvesek, nemcsak a fölsők.

Átverekszem magam a tömegen, amelynek tagjai nem értik, miért a legizgalmasabb résznél fordítok hátat a pódiumnak. Eszembe jut, hogy tavaly ugyanígy krepált be a Canon, csak akkor épp az özönvízszerű esőzéseket nem bírta. Viszont utána visszatért belé az élet, úgyhogy még most is van remény.

A nagyszínpad körüli félsivatag homoktengerén átvágva mindenesetre kifelé veszem az irányt, mígnem az időjáráshoz képest szokatlan természeti tünemény tárul elém: a sarat dagasztja két, egykor szebb színeket megélt ruhát viselő lány. Ez is művészet, ha nem is nagybetűs. Mindenesetre örömmel konstatálom, hogy a gépem újra lövésre kész.

Mi jöhet még? Volt már por, víz, sár, talán csak egyetlen természeti csapás hiányzott: a cunami. A Színház- és Táncsátorban azután ez is megtörténik. A Hollandiába szakadt Ardai Petra áldokumentarista krízisszínháza azt a kérdést veti fel: mi lenne, ha Magyarország fogadná be a szökőár elől menekülőket. Jelentem: néhány csinos hollandus lányra vevő vagyok!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Sziget Fesztivál 2008