Címlapok után a Sziget nagyszínpadán az albion-i vadfenegyerek
Pete Doherty neve mára komoly kultuszt kanyarított maga köré: ő a szigetország legújabb generációs, magát törvényen kívülre helyező botrányhőse, aki ifjú költőgéniuszként kezdte, a punkos-garázsos brit gitárhagyomány fenntartójaként folytatta, járt már Kate Moss-szal, kefélte állítólag Amy Winehouse-t, visszajáró vendége a börtönnek és a drogrehabnak. Kedvencei közt emlegeti a The Clash-t, a Queens Park Rangers futballklubot és Oscar Wilde-ot, tört már be saját zenésztársának lakásába, vádolták már rablással, és egy ízben azzal vívta ki népharagot, hogy saját vérével festett alkotásaiból nyitott tárlatot. A The Libertines feloszlása után új brigádjával, a Babyshambles nevűvel érkezik a Szigetre, hogy odarittyentsen elénk egy ellenállhatatlan kóstolót a ködös Albion ízéből.
Hideg tekintetű énekesnő dalol tüzesen
Csillogó szemű értelmiségi szinglilányok kedvence és az elektronikus alapú, könnyed popzenét képviselő Moloko énekesnője Róisín Murphy, akit nem nagyon érdemes kihagyni, ha már egyszer nálunk jár. Az ír dalnokdáma nem csak dögös torokhangjával vívta ki a nemzetközi éljenzést, de emberközeli kiállásával is: koncert alkalmával nem átall például pökhendien elcigizgetni a színpadon, azt követően pedig lazán bevetni magát a közönségbe, akik persze örömmel hordozzák őt tenyerükön. Ahol ő mikrofont vesz a kezébe, vibrálni kezd a légtömeg, és elmélyülnek a mosolygödröcskék az arcokon.
Mesterfokon menedzselni az infantíliát
Kihagyhatatlan programként és a lehető legaktuálisabb ajánlatként címkézte fel a fesztivál honlapja az MGMT duót. Egyet kell értenünk: a The Management néven indult projekt gyermeki lelkülettel felvértezett pszichedeliája, bugyutának hangzó szintetizátor-futamai, Beatlest idéző énekei olyan elvarázsolásra alkalmas eleggyé állnak össze, hogy ha mindezek mellé még a nap is beragyogja a hajógyári szigetet, akkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy tágra zárt szemekkel, buborékfújóval a kézben kergetjük felebarátainkat.
MGMT: Electric Feel
A francia érintés cirógat, mint a légkalapács
Januári cikkünkben a 2007-es év tíz legfrankóbb nagylemeze közé soroltuk a francia Justice debütáló hanganyagát, amivel villámcsapás módjára rázták fel a világ klubjait, és fektették le egy újabb trend alapjait. Nem tettek mást, mint hogy elővették a nyolcvanas évek neonrudaktól melegedő szintijeit, jól megborsozták torzított gitárriffekkel, és megszületett az a fajta anarchista metáldiszkó, amit a neves online zenei szaklap, a Pitchfork csak így jellemzett:
olyan, mintha egy légkalapács cirógatna.
Úgy látszik, kívánságunk, hogy őket kötelezően meg kell hívni a Szigetre, meghallgatásra talált: ott lesznek, élőben, egy Animás DJ szett által elővezetve. Az alábbi videó méltóképp megmutatja, mire számítsunk tőlük. Nézni elejétől a végéig!Egy dub mágus Jamaikából, egy dub mágus Angliából
Lee "Scratch" Perry, aki jóformán Jedi mesterré szívta magát, élő legendának számít. Az 1936-os születésű jamaikai zeneíró-producerhez a Black Ark Studio-t kell elsősorban kötnünk, melynek jelentőségéről e helyütt csak annyit, hogy Bob Marley és Max Romeo is nagyban köszönheti neki a karrierjét. A dub reggae műfaját tökélyre fejlesztő mágus excentrikus jelleme az évek során egyre inkább eltolódott a hóbortos felé, 1978-ban például odáig jutott, hogy porig égette stúdióját, mert szerinte megszállta az ördög. Azóta úgy-ahogy visszatalált a földre - bár a színpadon máig tarkabarka öltözékben lép fel, amikre tükröket aggat, hogy távol tartsa az ártó szellemeket -, dolgozott Mad Professorral, és az angol Adrian Sherwooddal is, utóbbit a Szigetre is elhozza magával. Ezt a felállást kevesen láthatták még, érdemes hát nem kihagyni.
Siralom helyett halálhörgés: a svéd algebra-agymetál
Ugye senki nem sértődik meg, ha azt mondjuk, a svédországi Meshuggah lesz az, ami a Hammerworld színpad felrobbantásában az élen fog járni? Nem hát, hiszen nincs még egy zenekar, ami a gitárt ilyen szinten képes megszólaltatni a pokol bugyrainak frekvenciáján, és dobos sincs még egy olyan, mint Tomas Haake, akinek technikai tudása előtt sorban rogynak térdre a legnagyobb pályatársak. A Meshuggah-t legtöbbször a "matekmetál" műfaji megjeleöléssel illetik, mert számaikat poliritmikákkal, disszonáns szólamokkal korbácsolják fel, de a végén mégis minden összeáll - ezért nem csak a hosszúhajú fanoknak, de kívülállóknak is javasoljuk, előadásuk alighanem páratlan élmény lesz.
Bővebben a programokról a fesztivál hivatalos oldalán:
http://sziget.hu/fesztival/program2008