Egy férfi
Szóval nemes egyszerűséggel elvettek tőlünk két napot, hogy a megmaradó ötön változatlan jegyárakkal, viszont több fellépővel várják a nagyérdeműt.
Tény, hogy a pénztárcánkra ez nem hat negatívan, sőt. A mínusz egyedik nap nyolc óra munkáját követő nyolc óra szórakozását kétségkívül óccsón mérték, pedig a hazai zenei élet öregjei ott voltak. Fellépett az Edda és az Omega, Szörényi és Bródy, az Európa Kiadó és a Sziámi, Presser és Vikidál, a Bikini és a Republic, Lovasi és Hobo, a KFT és az R-GO, Zorán és Geszti, hogy csak néhányat említsek a monstre programból. Többségük nem mai csirke, de azért...Ezek után a nulladik napon – a tavalyival ellentétben – már nem hazai együttes, hanem egy szintén őskövületnek számító, de még mindig ütős csapat, az Iron Maiden állt színpadra. A veterán metalisták majdnem két órán át úgy játszottak, mintha a frontember Bruce Dickinson nem a napokban töltötte volna be az ötvenet. A 75 millió eladott lemezzel büszkélkedő élő legenda a saját maga által vezetett Boeingjén érkezett a világkörüli turné magyarországi állomására.
Előttük Steve Harris basszusgitáros lánya lépett fel saját együttesével, és bár sokan fanyalogtak, hogy Lauren biztos csak apucinak köszönheti karrierjét, a 24 éves lány most bebizonyította, hogy az alma nem esett messze a fájától.
Wolf Géza
... és egy nő
No most, ha ezt mondom, nekem olyan sokat jelentett az Iron Maiden, hát nem. Olyan fekete pólós pasis volt ez az az egész. De ismerem őket, és a színpad mögött lévő VIP részleg most különösen szép volt a fákra, meg közé aggatott villanyfüzérekkel, meg a hatalmas holdat imitáló léggömbbel.
(Rajta persze egy bank reklámja. Egyébként is elképesztő volt számomra, mennyire ellepték a márka logók a Szigetet. Hatalmas plazma kivetítők előtt táncoltak a fiatalok, amiken ott futott a Nokia, az Arany Ászok, meg a többi… Engem riasztott, jön a Szárnyas fejvadász, mondtam magamban.
A társaság meg mindehhez jó. Én egy háromfős, különböző korosztályú pasi trió mögül sasoltam – akik rögtön fel is ajánlották, álljak fel a mellettük lévő székre. Olyan szövegeket eresztettek meg, hogy amikor épp nem vadultam, ezeken nevettem magam rázkódósra. Persze, akkor még azt hittem, majd jól megjegyzem, és itt most leírom az általuk szavalt rigmusokat - a tény az, hogy reggelre mindet elfelejtettem.
Ami megmaradt, Bruce Dickinson papaginós nadrágja, amelyen, mint sok-sok apró fallosz csüngtek az ezüstdíszek. A Frdeedom! jelszót kiabáló angol srácok, a hídon rám mosolygó arfro amerikai srác Háj! köszöntése. Ölelkező párok a fűben. Egy fiú beszólása, aki szerint a terepen bóklászó főszigetes Gerendás Károly is olyan, mint egy kiöregedett rocker. Az öt pohár sört cipelő srác, akinek a Pisti, hol vagy? kiáltásra hirtelen többen is Pistivé váltak. Maga a giccs, a hajóút visszafelé a Dunán.
Végül az, hogy ha nadrág lett volna rajtam, bizisten végig zúgok a Sherpa torony siklópályáján egy szál hevederen lógva. Nagyon bátorrá tett engem valami, vagy az Iron Maiden zúzós zenéje, vagy az a négy deci vörösbor, amit azon az estén tettem magamévá.
D.J.