- Kezdjük egy aktuális témával, ki lesz a Savaria Szimfonikus Zenekar fenntartója január elsejétől? Úgy hírlik, a város (amely felesben a megyével tulajdonos) nem kívánja magára vállalni a teljes működtetést.
- Ami biztos, a zenekar egyéb megyei intézményekkel ellentétben nem kerül a kormányhivatalhoz 
Süketek párbeszéde a megye és a város vagyonáról 2011. December 04. 18:47 , ugyanis az utolsó pillanatban a tervezetbe belekerült egy passzus, amely kimondja, hogy a művészeti együttesek nem érintettek a átadásban. Rajtunk kívül ebben további négy színház, három bábszínház (köztük a miénk) és egy nemzetiségi színház is érintett. Számunkra megmarad a lehetőség, hogy január 1-je után a megyénél vagy változatlanul közös fenntartásban működhetünk tovább.
- Ez biztonságosabbnak tűnik?
- Valójában nem az a fő kérdés, miként hívják a fenntartót. Úgy gondolom, ahogy a megye és a város, úgy a kormányhivatal is a nagyon jó gazdája lenne a zenekarnak. Az érintett művészeti együtteseknél mindenütt bejelentették, a városok átvennék a működtetésüket, ám egyedül fenntartani nem képesek. Ez nyilvánvalóan Szombathelyen is így lenne. De még azt sem tudjuk, a Vas megyei önkormányzatnak lesz-e elég forrása ahhoz, hogy a két megmaradó intézményét (a szimfonikusokon túl a Mesebolt Bábszínházat), továbbra is támogassa. Az elkövetkezendő hetekben számtalan kérdés vár tisztázásra.
Így Placido Domingoval nehéz tervezni
- A zenekar jövője most jórészt attól is függ, sikerül-e jókor és jó helyen lobbizni.
- A zenekar - ötven éves fennállása óta - ekkora változás előtt még sohasem állt. A társulati ülésen is azt mondtam, úgy érzem magam, mint egy gyermek születésekor, aminek minden periódusa kellemes, a fogantatástól a gyermeknevelésig, csupán egyetlen fájdalmas momentum van, maga a szülés. Most itt tartunk. Ami némileg megnyugtat, hogy a szándék mindenütt pozitív, senki sem kérdőjelezi meg az együttes létjogosultságát.
Azért tegyük hozzá, a zenekar költségvetése több pilléren áll. Egyrészt fele-fele arányban támogat bennünket a megye és a város, másrészt állami támogatásban is részesülünk, amire pályáznunk kell, negyedrészt pedig saját bevétellel is rendelkezünk, ami idén 110 millióra rúgott. Ez az összeg, amikor a zenekarhoz kerültem 33 millió volt. Hadd legyünk büszkék erre, hiszen ezt már a 2009-es, csonka évadban is 56 millióra sikerült növelni, tavaly aztán 98 millióra tornásztuk fel.
- Hogyan sikerült?
- Összetett. Egyrészt sokkal többet dolgozik a zenekar. Míg 2008-ban 56, idén közel száz koncertünk volt. Igyekszünk minél jobb feltételekkel szerződni. Nem mindegy az sem, hány látgatónk van. A cégek társasági adójának címkézése is óriási lehetőség, csak ez tavaly 24 milliót hozott a konyhára. A gazdaság szereplőinek saját érdekük, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, hisz a kulturális együttesek támogatásakor saját adóalapjukat csökkentik, és plusz adókedvezményben részesülnek.
Egy nagy szépséghibája van a mostani kulturális támogatási rendszernek, és ez országos probléma: nem tudunk évekre előre tervezni. Ha azt akarjuk, hogy pl. Placido Domingo 2016-ban fellépjen az Iseumi Szabadtéri Játékokon, már most szerződést kéne vele kötnünk, mert addig telített a naptára. De honnan tudjuk, lesz-e abban az évben erre elég fedezet? Olyan ez, mint sötétbe ugrani.
Lobbizni tudni kell
- Melyek voltak a zenekar legjelentősebb fellépései?
- Amit mindenképpen kiemelnék az a Visegrádi Négyek jubileumi koncertje a Művészetek Palotájában. Négy ország államfői, miniszterei előtt léphettünk fel. Ez egy vidéki együttes számára óriási megtiszteltetés.
- Miként esett épp a szombathelyiekre a választás?
- Ehhez szerencse is kellett. A MÜPÁ-ban fut egy
Szimfonikus Körkép
elnevezésű projekt, amire mi is pályáztunk, és nyertünk. Az időpont nagyjából egybeesett a visegrádi rendezvénnyel, de az is kellett hozzá, hogy amikor tavaly Vásáry Tamással ott játszottunk a koncert előtt másfél hónappal minden jegy elkelt. Tomboló sikerünk volt. Bizonyára látják a fejlődésünket, azt, hogy Szombathelyen nem az a munka folyik, ami egy vidéki zenekarról kialakult képben szerepel.- Gondolom az sem mellékes, hogy a MÜPA igazgatója, Káel Csaba nyáron Szombathelyen rendezte e Varázsfuvolát.
- Nyilván így személyesen is meggyőződhetett arról, hogy ez egy nagyszerű zenekar.
- Egy zenekar menedzselésében mennyire számítanak a személyes kapcsolatok, az ügyes lobbizás?
- Egy szint fölött már szinte csak ezen múlik minden, és persze a jó ár-érték arányon. A közönség oldaláról nézve nemrég például egy bérletesünkkel beszéltem, aki megállított a folyosón, és elmesélte, hogy ő jó pár éve Bécsből jár ide, mert itt a komplett bérlete olcsóbb, mint ott kint egy koncertjegy. Miközben ő egyáltalán nem lát színvonalbeli különbséget.
Visszatérve arra, mire vagyok még büszke, például arra, hogy a Liszt-év alkalmából a BMG-vel egyesült Sony hanglemezcég egy Liszt-kiadványt jelentetett meg, amelyben Kauten Andrea zongoraművésszel mi játszhattunk. Azt sem kell szégyellnünk, hogy a BBC tavaly egy a világpiacon is kapható filmet készített Gustav Holst életéről, ahol szintén a zenekar szerepelt, 20 percig nem csak hallatszunk, látszunk is.
Kikerülhetetlen sikerszéria lett a Hollywood Classics is. Ugyanakkor a könnyűzene felé való nyitás jegyében a tavalyi sztárkarácsony mellett most az Ocho Machoval is tervezünk egy közös koncertet.
- Visszatérve világhírű Vásáry Tamásra, minként sikerült pont őt megnyerni?
- Amikor a korábbi karmester, Alpaslan Ertüngealp távozott a zenekartól, el kellett döntenünk mi legyen. Itthon sokkal több karmester van
szabadon
, mint zenekar, így egy-egy meghirdetett állásra óriási túljelentkezésre lehet számítani.Én is nagy tisztelője vagyok Tamásnak, de korábban sohasem találkoztunk személyesen. Ám amikor a hetvenes években visszatért Magyarországra, a szombathelyi volt az első olyan vidéki zenekar, amely vendégkarmesterként őt meghívta. A zenekar régi székházának falára is felírt egy verset, jelezve, mennyire jól érezte magát nálunk.
Tudtam, fogékony az ezotériára – bennem is talán van ilyenfajta irányultság. Amikor először leültünk tárgyalni, én mint zenész igazgató, ő mint zongorista karmester, órákon át csak beszélgettünk. Nyilvánvaló volt, miért jöttem, de az utolsó percekig szóba sem került. Aztán öt perc alatt elintéztük a formaságokat.
- Állítólag egy fellépésért kétmillió forintot is elkér. Szombathely hogy tudja őt megfizetni?
- Részben a kötődés miatt is sikerült vele egy speciális szerződést kötnünk. Szerencsénk volt, hogy épp nem rendelkezett zenekarral, ráadásul az operajátszásban, az Iseumi Szabadtéri Játékokban ő is óriási lehetőségeket lát.
Az a jó, ha minél többet itt van nálunk, mert az ő neve óriási rangot jelent, nemcsak hazánkban, külföldön is.
- A sikertörténetek sorát folytathatjuk a Varázsfuvolával.
Pa-pa- Papageno - Premieren a Varázsfuvola
2011.
August
20.
10:04
Mertél nagyot álmodni?
- A szervező a karneváli alapítvány volt, 35 millióba került a produkció, ha hozzávesszük, hogy 15 millió lett a saját jegybevétel, a Magyar Fejlesztési Bank 5 millióval támogatott bennünket, akkor a számok tükrében is látszik: bejött. Három alkalommal teltház előtt játszottunk, esténként 1300 néző előtt.
- A közismerten jó jobboldali kapcsolatokkal rendelkező Káel Csabát is ügyes húzás volt meghívni rendezőnek, de miként sikerült Szombathelyre csábítani Miklósa Erikát?
- Azt hiszem, sokkal több az ilyen kérdésekben az intuíció, mint a tudatos gondolkodás. Miklósa Erikát akkor ismertem meg, amikor atlétából épp énekesnő lett. Egy kurzuson találkoztunk. Amikor eldőlt, hogy lesz Varázsfuvola, még nem tudtuk, kit hívjunk rendezni. Felmerült pár név, Káel Csabát nem ismertem személyesen, de amikor valaki felvetette a gondolatot, abban a pillanatban tudtam, ő lesz az. Kiváló operarendező, ráadásul az Operaházban már volt egy nagysikerű Varázsfuvola rendezése. No és mit hoz a véletlen? A következő nap nem vele futok össze a MÜPÁ-ban? Ráadásul jóban van Miklósa Erikával, akinek nyáron épp ez az egy hete volt szabad. Arra szánta volna, hogy pihenjen, de azt mondta, ha Káel Csabával hívjuk, akkor kettőnk miatt eljön. Így alakult:)
- Azért a két férfi megnyerő személyiségén kívül ez több mint mázli.
- Hiszek abban, hogy az embernek először a céljait kell tisztán látnia. Ha van egy jó célod, akkor ki fog alakulni a hozzá vezető út is. Ha kellő energiával indulsz neki, akkor utat törsz a sorsban.
A rágcsálóknak ízlik a diadalív
- Egy éve vagy a Karnevált szervező alapítvány kuratóriumának elnöke. Nehezebb falatnak tűnik…
- Úgy csöppentem bele, hogy ilyen nagyszabású rendezvénnyel még nem volt dolgom. Ha belegondolunk, hogy csak az önkéntesek száma több mint száz, és a kínálatban több mint 300 program szerepel… De azt is tudni kell, hogy döntési helyzetekben egy elnöknek is csak egy szavazata van, ahogy bármely más kuratóriumi tagnak.
- Az idén a látványelemek okozták a legnagyobb feltűnést
Diadalív, harangláb, hol a határ? Mi állhat még egy körforgalomban?
2011.
October
17.
14:05
. Mindenki ezekre - az időközben a körforgalmakba került – szobrokra, diadalívre fókuszált.
- Túlnyomórészt pozitív visszajelzéseket kaptunk, bírálták is persze, főként nem is az ötletet, hanem a kivitelezést, mondván, ez Las Vegas. Így is van, mert nem a reprodukció volt a cél, csak a karneváli hangulatot kívántuk velük fokozni.
Ám a művészeti szakközépiskolával azon gondolkozunk, hogy az arra érdemes diákok évente két-három szobrot kifaraghatnának, megfelelő anyagból, hogy idővel valódi, művészi alkotások kerülhessenek a körforgalmak közepére.
A tavasz fontos feladata lesz például a látványelemek körüli növényzet kialakítása. A diadalíven a képek helyett jövőre pedig már valódi faragványok lesznek…
- Fura mód még a graffitisek sem haraptak rá eddig a témára.
- A rágcsálóknak viszont nagyon ízlik, és a kivilágítás megoldása is előttünk álló feladat.
- A fő kérdés, hogy mennyire sikerült a karnevált megújítani
És ön ott volt a tömeg sűrűjében? - Karneválblog 2011
2011.
August
28.
11:04
?
- Ez nem egyszerű, hiszen a korábbi évekhez képest folyamatosan és jelentősen csökkent a költségvetésünk, a gazdasági válság a szponzorok dolgát is megnehezíti, nem kicsit, és jelentős pályázati pénzek is kiestek.
Ugyanakkor idén új helyszíneken, új színpadokon, LED-falakkal, élő közvetítéssel is jelentkeztünk.
- Aztán a LED-falon egy a kuratóriumban is érintett tag, egy internetes portál szerzőjének fotói peregtek… mi haszna volt ennek?
- A LED-falak célja az lett volna, hogy reklámokat helyezzünk el rajta, de idén ennek a szervezésével is megcsúsztunk. A karneválon egy-két kivétellel nincs jelen olyan szponzor, aki ne szombathelyi kötődésű lenne. Mert egy nagyobb támogató első kérdése az, mit adunk cserébe?! Azt terveztük, hogy a LED-falakon a program-előzeteseken és élő közvetítéseken túl reklámok is futnak majd, csak tavaly a marketinggépezet még nem állt rá, hogy ezt értékesítse.
Az Iseumi játékokat nagyobb presztízs támogatni
- Manapság már mindennek fesztiválja van, a tepertőnek és a méznek. Nehéz így a szponzoroknak megmagyarázni, hogy a mi karneválunk sokkal komolyabb…
- Úgy tűnik most piacképesebb az Iseumi Szabadtéri Játékok, egyedülálló, közel kétmilliárdos díszletével, magával a szentéllyel. Egyébként sem mindegy, hova pozícionálunk egy rendezvényt. Az Iseumi játékoknál lehet magasra tenni a mércét, és furcsa mód, ha magasabbra tesszük, könnyebb támogatókat találni. De a lényeg, hogy a karnevál és az Iseumi játékok együtt közös szervezés alatt áll, így erősíti egymást.
A Savaria Karnevál vendégeinek mindössze két százaléka külföldi, a látogatók csupán 10-15 százaléka nem megyei kötődésű, tehát nyilvánvalóan van hová fejlődni.
A kulturális bizottság elnöke, Sági József októberben egy internetes portálon ezt nyilatkozta:
(Az Agora) a Művészetek Házából átköltözik a most meglehetősen kihasználatlan Aréna utcai irodacsoportba, ahol most a karneváliroda van. Az Agora a városi nagyrendezvények megszervezése mellett átvenné a karnevált is.
- Működik egy alapítvány, amit a város 100 százalékos tulajdonosként elsősorban - ahogy az Alapító Okiratában is szerepel - azért hozott létre, hogy a karnevált szervezze. Furcsa lenne, ha nem ő szervezné a programokat. Persze én mindig azt mondom, minden terv mögött a szándékot kell nézni, bárki is próbál változtatni, bizonyára vagy a spórolás vagy a jobbítás szándéka vezérli. Momentán úgy tűnik, a jövő évi karnevált még mi szervezzük.
„Lepattintom az intrikákat”
- Amerikából egyszer csak belecsöppentél a magyar vidéki közélet sűrűjébe. Mennyire volt könnyű elfogadtatni magad? Sokan fúrnak?
- Szeretném hinni, hogy nem. Persze hozzám is eljutnak az intrikák, de tudatosan lepattintom magamról őket, mert belemerülni az intrikákba olyan spirál, amely csak lefelé húz. Aki engem ismer, az tudja, rosszat biztosan nem akarok senkinek, ettől még mondhatok persze hülyeséget, viszont meggyőzhető is vagyok.
Mert az fontos, hogy az ember be tudja vallani magának, ha hibázik. Fontos, hogy tisztában légy saját magaddal, a munkáddal, a céljaiddal, annak súlyával, mert ha ez hiányzik, akkor indulnak el a pótcselekvések és az intrikák.
Starker János tanárom mondta egyszer, jó tíz évre előre muszáj vizualizálni magadnak, hova akarsz eljutni, mik a céljaid – különben nem jutsz sehová.
Muszáj, hogy tudjuk mi az irány, az irányhoz kell az identitás, és a lehetőségek reális felmérése. Ezzel foglalkozunk, mert ez visz előre bennünket. Ez működtet engem, és ez az alapelv vezérel a rendezvényszervezésben és a zenekar igazgatásában is.
- Egy sajtótájékoztatón a legnehezebb helyzetben is optimistán tudsz nyilatkozni. Ezt a pozitív életszemléletet Amerikából hoztad?
- Négy év alatt biztos sok minden ragad az emberre, bár ott inkább irtóztam az örökös optimizmustól. Az elmúlt 38 évemben sok helyütt megfordultam, Amerikában volt egy fél évem, amikor csupa híresség között éltem. Azt gondolom, ami bennem van, az a sokféle élethelyzet megtapasztalásának egyfajta summázata.
Esővel szemben kerekezni
- Semmin sem stresszelsz?
- Ezt nem mondanám, minden nehézségével együtt imádom azt, amit csinálok, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne lennék tele stresszel, ha engedném. Kell a levezető szelep, és egyre gyakrabban. Mostanában már nem elég csak hétvégente egyszer biciklire pattanni.- Most is széllel szemben, esőben kerekezel?
- Igen, ez megmaradt. Meg kell őriznem a nyugodtságomat, mert ha nem tenném, vagy az egészségem, vagy a magánéletem látná a kárát.
- Itt áll az irodádban a csellód. Szobadísz, emlék a múltból, vagy gyakorolsz is rajta rendesen?
- Szólistaként most is számos fellépésre hívnak, de gyakorolni nincs igazán időm. Viszont van egy nagy mázlim, hogy kamaszkorban, amikor kifejlődnek az inak és izmok, akkor eleget és jól gyakoroltam. Annak ellenére, hogy Liszt azt mondta:
Ha egy napot nem gyakorlok, meghallom, ha kettőt a tanárom hallja meg, ha hármat, akkor már a közönség is észreveszi
, nekem hetekig nincs a kezemben a cselló. De ha leülök, akkor egyből jól megy, csak nagyon rövid ideig, hamar elfáradnak az izmaim. Egy hét gyakorlás kell ahhoz, hogy például egy csellóversennyel fizikailag elbírjak.- Szombathelyen nagyritkán, protokoll-eseményeken hallhatunk játszani, legutóbb például a rabbi-avatáson. Önálló estet nem tervezel?
- Kamaszkorom óta szinte minden évben felléptem a zenekarral, amiért nagyon hálás vagyok. Ám azt a szituációt, hogy egy szerződés mindkét oldalán - a megbízó és a megbízott szerepében is - én írjak alá, nem tartom jónak. Hiába mondanám, hogy a nekem járó bevételt jótékony célra fordítanám, úgyse hinnék el. Most viszont, hogy ötven éves lesz a zenekar, a február 25-ei jubileumi koncerten, elképzelhető, hogy egy rövid darabot én is eljátszom.
- Tavaly azt rebesgették, te lehetsz az önkormányzati választásokon a Fidesz polgármester-jelöltje, mégsem így lett. A politikai karriered a jelek szerint még várat magára…
- A közéleti érdeklődésemet soha nem tagadtam. Azokat a munkaköröket szeretem, ahol minden energiámat hasznosíthatom, és ha ez a munka olyan, mint a zenekarvezetés vagy az Iseumi Szabadtéri Játékok - amelyek egyenként is bőven teljes embert kívánnak -, akkor ez nekem éppolyan kielégítő, mint egy politikai poszt.
