Lapunk a közelmúltban írt arról 
A Szombathelyi AGORA több munkatársa is távozott 2021. January 07. 18:57 , hogy a Szombathelyi AGORA több munkatársa is távozott az intézményből.
Azt az indoklást kaptuk, hogy öten nem írták alá azt a nyilatkozatot, mely szerint elfogadják jogviszonyuk megváltozását.
Azt, hogy a közművelődési intézmények dolgozóinak megszűnik a közalkalmazotti státusza, helyette pedig munkavállalóként dolgozhatnak tovább az adott helyen.
Ezzel kapcsolatban az alábbi olvasói levél érkezett szerkesztőségünkbe.
Mivel a felvetett téma feltételezhetően sokakat érint, így lapunk az írást változtatás nélkül közli.
Az olvasói levél:
Tisztelt Szerkesztőség!
Nemrég olvastam cikküket
A Szombathelyi AGORA több munkatársa is távozott
2021.
January
07.
18:57
. Majd rábukkantam egy korábbira
A jogbiztonságot és a kiszámítható jövőt veszítik el a közművelődési dolgozók
2020.
April
15.
18:54
is.
Felötlött bennem pár gondolat, amit megosztanék Önökkel.
Jogbiztonság és kiszámítható jövő: valóban fontos. Fontos mindenkinek. Nem csak a közszférában dolgozóknak. Igaz, hogy nekik meghatározott bértábla alapján fizetnek. Igaz, hogy a szó klasszikus értelmében vett anyagi javakat nem (mindenhol) termelnek. Ők a "szellemi táplálékot" biztosítják nekünk (a két fenti cikkre utalva).
No de! Hol van itt az egyenlőség?! Mondjuk egy gyári munkással összehasonlítva, akinek a jelenlegi helyzetben kétséges, hogy hétfőn mennie kell-e dolgozni? Főleg, ha az 50 éves kategóriába tartozik. Mondjuk még úgy is, hogy már 30 éve a cég alkalmazottja. Neki hol van a jogbiztonsága, a kiszámítható jövője? Pláne, ha a nyakán van még egy 10 éve felvett 20 évre szóló hitel.
Másik dolog: nem látom át, hogy egy ilyen helyen dolgozó alkalmazott (nem a takarítóra gondolok), aki rendezvényszervezéssel foglalkozik, a jelen helyzetben milyen munkát végez a béréért? Gondolom "elvitelre" nincs rendezvény, szemben egy kávézó vagy étterem baristájával, vagy szakácsával. Mert a pincéreket már az első körben kijelentette (pontosabban bejelentette a munkaügyi központban) a munkáltató. A cikkben olvasott 32 ember ilyenkor hol és mit csinál? Őket is kijelentette a vezetés? Vagy homeoffice-ban szervezi a rendezvényeket, mondjuk márciusra? Persze ha nem lesznek újabb korlátozások, amit nem kívánnék. Mert párszor elmentem az Agora előtt, de a kinti lámpák kivételével sötét volt. Mondjuk bújócskázni szuperül lehetne, de azért nem szívesen fizetnék (mert ugye a közalkalmazott az én és a hozzám hasonló, versenyszférában dolgozó adójából kapja a fizetését). Összehasonlítva egy régi ismerősömmel, aki egy gyári munkás. 1994 óta ugyanazon a helyen dolgozik. Három műszakban, pótlékokkal nem visz haza nettó 150.000 Ft-ot, amit a fent említett cikkben kevésnek tartanak. Hozzá téve még annyit, hogy az Agorában nem hiszem, hogy 35-40 fokos melegben, 90-120 decibeles zajban és állandó szálló porban dolgoznának! Ez egy összehasonlítás, hogy nettó 150.000 Ft-ért (vagy annyiért sem) milyen jellegű munkát végezhet az ember. Ennek ismeretében háborogjon bárki is a fizetése mértéke miatt.
Örülnék egy, vagy több olyan - igazi tényfeltáró - cikknek is, ami ezeknek az embereknek (gyári munkás) a sorsával, helyzetével foglalkozik. A magyar munkavállalók zöme "gyári munkásként", szalag mellett dolgozik. Azt halljuk, látjuk, hogy a tanárok, orvosok, nővérek, rendőrök sorsa milyen. De a "kisembert" csak ritkán kérdezik a gondjairól. Bár ők nem igazán szoktak panaszkodni. Végzik a dolgukat, gyakran összeszorított fogakkal, remélve, hogy holnap is igényt tartanak rájuk. Hordják, hordjuk a hátunkon a gazdaságot. Mert a tanárok, orvosok, nővérek, rendőrök is az ők, a mi adó forintjainkból kapják a bérüket. Nyújtva ezzel nekünk különféle szolgáltatásokat.
Remélem, rövid monológomat elolvassa valaki!
(Név és cím a szerkesztőségben)
