Nekünk csak Vidaferi volt, Fefének közeli barátjai hívták. Kezdő zenészként, basszusgitárosként a 80-as évek elején ismertem meg, amikor a Semmelweis utca vasútállomás felőli végén nyitott hangszerboltot. Szentgotthárdi lévén, ha Szombathelyre utaztam, mindig arrafelé indultam el, Vidaferihez mindig be kellett nézni, ha másért nem is, egy jót dumálni.
Meg hát, árukapcsolásként ott volt szemben a Dongó kocsma, oda nem jött át velünk, de előtte mindig végignéztük az éppen aktuális kínálatát, soha nem tiltakozott, ha ki akartunk próbálni egy-egy olyan hangszert, aminek a megvételéről nem is álmodozhattunk.
Egyszer panaszkodott, hogy elterelték a figyelmét, és megléptek egy Fender Stratocaster szólógitárral, ami akkor már legenda volt, Jimi Hendrix is ilyet használt, na meg a Ritchie Blackmore, a Deep Purple-ben. Ha jól emlékszem, a gitár később előkerült, nem volt olyan sok belőle az országban, hogy ne tűnjön fel.
Aztán nem sokkal később új helyen, a Honvéd úton, a Gyöngyös partján nyitott új boltot, ami ma már üresen áll, de szinte minden nap elmegyek mellette, és időnként természetes mozdulattal akarok befordulni az ajtón.
Közben a Lord egyre szebb sikereket ért el, aztán jöttek az LMS rockfesztiválok, időnként ott is összefutottunk, de Vidaferit legkönnyebben a boltban lehetett megtalálni. Így volt ez 1990-ben is, amikor lehetőség nyílt, hogy Szentgotthárdon rendezzünk egy amatőr rockfesztivált, ebből nőtt ki aztán a Hopplá fesztivál, amiből tavaly már a 27. volt.
Felhívtam a hangszerboltot, Vidaferi azt mondta, gyere be, aztán megbeszéljük. A boltban elővett egy papírlapot, és szépen elkezdte írni az igényeket, a végén osztott, szorzott, négyzetre emelt és gyököt vont, majd mondott egy összeget, én meg azt, hogy oké, simán belefért a költségvetésbe. Így alakult, hogy az első Hopplá fesztiválok a Lord cuccán mentek, és amúgy is, ha cucc kellett felhívtam a Vidaferit, és el volt intézve a dolog.
Később némileg megszakadt a kapcsolatunk, a Hopplát már más szervezte és hangosította, a boltja sem működött már. Aztán úgy alakult, hogy Szombathelyre költöztem, és Vidaferi szinte a szomszédom lett, a szomszéd lépcsőházban lakott. Abban az évben távozott a Lordból, sokszor összefutottunk, tudtam, mikor sétáltatja a kutyáját, sokat beszélgettünk. Persze, panaszkodott is, de a jövőjét tervezte, és 2007-ben meg is alapította az új zenekart.
Folyamatosan tervezgetett, néha felhívott, nem tudok-e jó gitárost, billentyűst, vagy hogy tudok-e segíteni abban, hogy a megye déli részére is eljussanak. Valamikor, olyan 2008-2009-ben sikerült rávennem, hogy adjon egy hosszabb rádiós interjút. Nem volt egyszerű, de belement.
Az interjú a Nyugat Rádióban ment le, élőben, közel egy órás volt. És közben jött egy hallgatói telefon, hogy hagyjuk már a Lordot, a Lord köszöni, jól van Vidaferi nélkül is. Annyit mondtam az adásban, hogy már bocs, de ha Vidaferiről beszélünk, akkor a Lordot nem hagyhatjuk ki.
De most tényleg hagyjuk a Lordot. Vidaferi elment, több mint harminc éves, laza és inkább szakmai ismeretség után mondom, hiányozni fog. Nyugodj békében, Vidaferi.
