Őszintén szólva nem tudom, hogy megy otthon, de itt Londonban nincs olyan buli, ahol ne hangozna fel legalább egyszer a Ghangam Style
- írja egy kint élő olvasónk. Majd folytatja: feketék, fehérek és ázsiaiak ilyenkor egyszerre nyomják a lovacskás ugrálást, sőt, még a koreaiak is megkapják a napi cukkolást, mondván, büszkék-e rá, hogy ilyen megasztárral rukkoltak elő, mint Psy. Nyilván ha valami ekkora siker, akkor abból törvényszerű, hogy készül paródia is.Olvasónk az alábbi videóra hívta fel figyelmünket, ami a legmagasabb színvonalú gimnázium(nak megfelelő angol oktatási intézménytípus) belső életét hozza össze a bulislágerrel.
Az Eton College tandíjait kevesen engedhetik meg maguknak, így csak a felsőbb rétegek gyermekei járnak ide. Milyen mágnás ne akarná, hogy csemetéje Prince Harry-vel és Prince Williams-szel koptassa a padot? Az ezért erősen szelektált, belterjes környezetben hiába vannak határtalan tanulási lehetőségek, a szárnyaló IQ mellé nem jár feltétlenül érzelmi intelligencia is
- írja.
Persze mindenképp dicsérendő az, amikor ezt az ott tanulók is tudják magukról. Hogy idézzek kicsit a szövegből: Itt a gimikönyvtár, benne eredeti kéziratok Rousseau-tól és a spanjától, Voltaire-től / És mi csak itt ülünk, és gengülünk, mert megtehetjük.
Sőt, itt egy másik is, ez is elhangzik:A haverokkal becsiccsentünk / Nem tudjuk mi az, de nyeljük, ha bubis / Lehet hogy Moet, 100 font egy üveg / Mert itt ezt úgy isszuk mint a vizet. Nem vagyunk túl szociálisak, nem tudunk megszólítani egy csajt, pedig próbálkozunk, de túl félénkek vagyunk / Ha közelítenek hozzánk bestresszelünk és elbőgjük magunk.
