Magyarország nem volt egy fél világot meghódító gyarmatbirodalom, mint mondjuk az Egyesült Királyság vagy Franciaország, részben azért, mert osztrák iga alatt voltunk hosszú ideig.
Amikor az 1867-es kiegyezés következtében létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, az új államon belül születtek tervek és elképzelések potenciális gyarmatokról és egy apró ázsiai területet sikerült megszereznünk.
Ferenc József-föld
Julius Prayer sarkkutatóval indult el egy osztrák-magyar expedíció 1873-ban, amelyet részben a magyar Zichy Edmund gróf szponzorált. Az Amerikába vezető északkeleti átjáróhoz szeretett volna eljutni, csakhogy útközben, Oroszország területétől északra szárazföldbe ütköztek.
A Ferenc József-föld 191 lakatlan, jéggel borított szigetből áll. Ezek a szigetek ma Oroszországhoz tartoznak és közel fekszenek az Északi-sarkhoz. A legmagasabb hőmérséklet errefelé mindössze −10,5 °C. Bár emberek nem élnek itt, sarki rókák, rozmárok, jegesmedvék és különböző halak már annál inkább.
Az egyetlen magyart (dr. Kepes Gyula hajóorvost) a sorai között tudó expedició így nem lett egy nagyobb gyarmatosító sereg előfutára, és nem is lett itt magyar gyarmat, ugyanakkor több területe is magyarokról lett elnevezve: például a Deák Ferenc-sziget, a Zichy-föld vagy a Budapest-fok.
Madagaszkár
Benyovszky Móricról, a híres magyar főnemesről és utazóról valószínűleg sokan hallottak. 1773-ban francia megbízatásból elindult Madagaszkárra, ahol 1774-ben megalapította Louisbourg települését. Az erőszakos gyarmatosítás helyett inkább a bennszülöttekkel kívánt együttműködni, akik 1776-ban királyukká választották.
A helyieket emberséggel kezelte, élelmet adott az éhezőknek, ellátta a sebesülteket. Amikor választania kellett a madagaszkáriak és a franciák között, ő a helyiek mellé állt. 1778-ban Mária Teréziától magyar grófi rangot kapott teljesítményéért. Benyovszky ekkor elkezdte szorgalmazni, hogy a Habsburg birodalom tartson igényt a szigetre, de miután ez nem valósult meg, megpróbálta ugyanezt megkísérelni az angoloknál és az amerikaiaknál is, szintén sikertelenül.
Ha megvalósult volna volna az elképzelés, akkor lehet, hogy ma több magyar élne a világ negyedik legnagyobb szigetén, ami így elkerülhette volna a hatvan évnyi francia alávetettséget, bár nem biztos, hogy Benyovszky potenciális utódai olyan jól bántak volna az ottaniakkal, mint a gróf.
Nyugat-Szahara
Nyugat-Szahara hosszú időkön át spanyol gyarmat volt. Afrika egyik legkevésbé lakott része, de nagy mennyiségű foszfáttal rendelkezik. Területének nagy részét később Marokkó megszállta, a függetlenségért küzdő Polisario Front csak az ország egy kisebb területét tudta felszabadítani.
Amikor még az 1800-as években spanyol gyarmat volt, akkor merült fel itthon, hogy megvehetnénk a területet tőlük. Korábban jó pénzért adtak már el gyarmatot a spanyolok, így ez sem volt képtelen ötlet, de mire megtettük volna az ajánlatunkat, Spanyolország meggondolta magát és inkább megtartotta a területet.
Siker: tiencsini koncesszió
Bár voltak még kísérletek gyarmatok megszerzésére az Indiai- és Csendes-óceánon, végül Ázsiában sikerült szereznie a Monarchiának egy területet a kínai Tiencsin városában. Az 1900-ban kirobbant bokszerlázadást, amelynek során a kínaiak fellázadtak a megszálló külföldi erők ellen, leverte az úgynevezett nyolcnemzeti szövetség, amelybe beletartozott Ausztria-Magyarország is.
1901-ben került sor a békekötésre, aminek következtében az Osztrák-Magyar Monarchia is koncessziót kapott Tiencsin városában a többi nemzethez hasonlóan. Ez egy kb. 0,61 négyzetkilométeres, 30 ezer lakossal rendelkező városrészt jelentett.
A területre nem költöttek túl sok pénzt, mivel messze volt és Ausztria-Magyarországnak nem volt rá kapacitása, hogy egy rendes gyarmatot kezelni tudjon, ami hozzájárult a korábbi kudarcokhoz is.
A koncesszió területén négy rendőrőrsöt alakítottak ki és negyven tengerészgyalogos és hetven kínai származású milicista őrködött, utóbbit Simbónak nevezték. 1907-ben bevezették az anyakönyvvezetést, a helyi gyerekek pedig angol nyelvű iskolákban járhattak. A hatóságok az osztrák-magyar törvények szerint jártak el.
Amikor az első világháború alatt Kína hadat üzent a központi hatalmaknak, gyakorlatilag a Monarchia nem tudta már tovább megtartani a területet. Az osztrákok a saint-germaini, mi pedig a trianoni békeszerződések után mondtunk le területi igényeinkről.
A városrészen viszont megmaradtak az egykori osztrák-magyar épületek, beleértve az egykori tiszti kaszinót is, és állítólag a helyi konyhára is hatást gyakorolt a magyar gasztronómia, ugyanis lehet kapni magyar marhahúslevesnek nevezett “hamis gulyást” is a városban.
