Fél öt körül találkoztunk, majd, nem messze a várostól, az újperinti tavak közelében vertünk tábort egy kora esti csillagnézés reményében. Mindaddig simán, gond nélkül ment minden, amíg fel nem nyitottuk a kocsi csomagtartóját: kis doboz, nagy doboz, egy zacskó, abban még egy doboz, egy állvány, egy másik állvány, és így tovább. Ha szóltak volna előbb, hogy legózni jövünk, akkor nem így készülök.
Előkészületek
Oké, műszaki ember vagyok, de most láttam először ennyi darabban egy ekkora csillagtávcsövet. No meg aztán az idő is sürgetett, hiszen ment le a Nap, és azért is jöttünk korán, hogy ha nem is látjuk az elmúlt hetekben
nagy vihart kavart
napkitörések nyomait, de legalább egy-két foltot véljünk felfedezni izzó tűzgolyónk felszínén.Szóval, miután minden dobozból előkerült valami, már csak órákra saccoltam, mire végre összeszereljük a távcsövet. Elő a háromlábat, vízszintezzük be. Nagyszerű, jöhet rá a motor. Motor, igen. Ez egy olyan, ún. equatoriális rendszerű Newton-távcső, ami ha jól van beállítva, akkor a motor segítségével a távcső követi a beprogramozott csillagot/bolygót. Igen, ha jól van beállítva. Szóval kezdhettük elölről, ugyanis rosszul állítottuk be a talpat.
Aztán rá a motor, annak a két tengelyét beállítottuk a Sarkcsillag irányába, jó lesz. Majd jöhet rá a távcső. Megszorítottuk, beállítottuk, nem jó, így se, várjál, álljunk meg, fázom, fúj a szél, siessél, lemegy a nap, hozd ide azt a dobozt, vigyázz, elfújja a szél a papírokat, szedd össze az árokból, tedd be a kocsiba, na, most jó, hozzá ne nyúlj.
Vénusz Jupiter együttállás
Ha felnézünk az égre, hetek óta látjuk az esti égbolton nyugat felé azt a két szép fényes csillagot, ami nem is csillag, hanem bolygó. A fényesebb a Vénusz, a másik a Jupiter. A Vénusz a maga kb. 42 millió kilométeres távolságával a hozzánk legközelebbi bolygó ( most kb. 116,7 millió km-re van tőlünk ) a Nap felé. Ahogy belenéztünk a távcsőbe, rájöttünk, hogy itt azért más probléma is lesz.
Addig rendben van, hogy nagyjából követte a távcső a bolygó mozgását, de sajnos nagyon fújt a szél. Hiába próbáltuk viszonylag szélvédett helyre berendezni kis obszervatóriumunkat, a Föld teljes légkörében fújt a szél, sőt, minél magasabban, annál jobban. Így annyira remegett, hogy szinte nem is lehetett élesre állítani a képet.
A Jupiter holdjai
Megnéztük a Jupitert, gyönyörűen egy vonalban látszott a négy nagy holdjával (Io, Europa, Ganymedes, Callisto), és helyenként néhány sávot is ki lehetett venni. A Vénuszt, ami – mivel belső bolygó – most is sarlósan látszik. Megnéztem közben, június 6-án a felkelő nap előtt fog éppen átvonulni, kitakar majd egy darabot a Napból. Aztán a Marsot is próbáltuk behozni a remegés ellenére, nem láttunk rajta marslakókat, de foltokat igen. A Szaturnuszt már nem vártuk meg. Annyira messze van (1,32 milliárd kilométer), hogy azt ilyen időjárás mellett szinte lehetetlen normálisan megnézni.
Folytatása következik
Aztán gyorsan összepakoltunk, megint kis alkatrész a kis zacskóba, kis zacskó a kis dobozba, kis doboz a nagy dobozba, az a nagy zacskóba, aztán be a kocsiba. Szóval ha lehetőség van, mindenképpen érdemes kémlelni az eget, akár nyáron a dombtetőre kifeküdni és szabad szemmel, akár egy komolyabb távcsővel is. A Jupiter holdjai és a Holdunk kráterei egy nem túl drága távcsővel is kivehetőek szépen. És ha elsőre nem jön össze, semmiképp nem szabad feladni. Ritka az az idő, amikor minden összejön, és mögé láthatunk a csillagoknak. Nekünk is csak sokadszorra sikerült.
