A magyar nyelv igazán egyedi és szókincse vegyes. A mai szövegekben előforduló szavak 80-90 százaléka finnugor szavakra vezethető vissza, de az évszázadok során bővült többek között iráni, török, német, latin és angol eredetű szavakkal is.
Több népcsoport is beolvadt a magyarságba az idők során, a két legismertebb ilyen nép a jászok és a kunok. A mai Jász-Nagykun-Szolnok megye adott otthont egykor ezeknek a népeknek, akiknek leszármazottai még ma is őriznek egyes hagyományokat, egy fontos dolgot viszont már nem ápolnak: a nyelvet. De milyen volt a jász és a kun nyelv egykoron, mi maradt fenn belőlük és mi lett velük?
Két nép, akik egy csónakban eveztek
A kunok és a jászok együtt érkeztek az országba. IV. Béla király 40 ezer kunt fogadott be akiket Kötöny fejedelem vezetett, a jászok a kunokhoz szegődtek vándorlásuk során, miközben a tatárok (mongolok) elől menekültek. A Duna-Tisza közén telepedtek le. A kunok fosztogatva kivonultak az országból, amikor a magyar főurak meggyilkolták Kötöny vezért, de a tatárjárás után Béla visszahívta őket és ismét ugyanarra a területre telepítette a népet.
IV. László királyunk kun származású volt anyai ágon, de nem ezért nevezték “Kun László”-nak. Fiatalon elrabolták a hatalomra törő főurak, hogy apját zsarolni tudják és ennek következtében felnőttként az idejét inkább a kunok közt töltötte és szokásaikat is átvette.
A jászság Mátyás király koráig őrizte meg önazonosságát, ekkor viszont a ferencesek jogot kaptak megtérítésükre. A két népcsoport kollektív kiváltságokat kapott önálló igazgatási egységekkel, székekkel rendelkeztek és adómentességet kaptak, de cserébe katonai kötelezettséget is.
A jászkunság legfontosabb történelmi eseménye a redemptio, az önmegváltás volt. I. Lipót császár jobbágysorba lökte a két népcsoportot és a területüket eladta a Német Lovagrendnek. A redemptio során Mária Terézia visszaállította az örökös jogokat, de a népeknek rengeteg pénzt kellett fizetniük ezért. Kerületeik önállósága az 1876-os közigazgatási reformmal szűnt meg.
Mára mindkét nép teljesen beolvadt a magyarságba, de a helyiek még ma is emlékeznek a dicső múltra, például a ceremoniális jászkapitányok, kiskunkapitányok és nagykunkapitányok megválasztásával.
Két nyelv, ugyanaz a sors
A kun nyelv a török nyelvek, azon belül a kipcsak nyelvek egyike volt. Seyh Ali török történetíró és utazó 1588-ban azt írta, hogy amikor Magyarországon járt, akkor több olyan faluban is megfordult, ahol “tatárnak” kinéző emberek “tatárul” is beszéltek. Az oszmánok minden, sajátjuktól kicsit is eltérő török nyelvet tatárnak neveztek. A karcagi Varró Istvánt tartották az utolsó embernek, aki ismerte a nyelvet, de ezzel egyes történészek vitatkoznak.
Kun eredetű jövevényszavaink pl. komondor, csősz, ákos, cötkény, karambél és egyes családnevek, mint a Karacs, Betlen vagy az Erk. A “kun” szó a nyelvben fejedelmet jelent.
Mivel a kunság egykor igen nagy erővel bírt és sok területet birtokolt, a nyugati kereskedők fontosnak látták megtanulni nyelvüket, emiatt a legfontosabb nyelvi emlékben, a Kun kódexben (Codex Cumanicus) van egy 2500 szót tartalmazó kun szótár. Mivel elsősorban kereskedelmi okok miatt tanulták a nyelvet, ezért nem meglepő, hogy 89 fűszer, 70 kereskedelmi tárgy, 17 drágakő neve is szerepel benne.
Az egyetlen összefüggő szövegű nyelvi emlék viszont a kun nyelvre lefordított Miatyánk, ami az évek során sokat romlott és változott, ahogy a generációk átadták egymásnak a szöveget.
Kunszentmiklósi változat, Bognár András fordítása
Bezén Attmaz! (Atyánk, ki a mennyekben vagy, )Kenze kikte. (tied az erő, tied a név! )
Szen lészen szenadon. (Valósuljon meg országod )
Dösön szen küklön. (mind a földön, mind az égben! )
Nicigen gerde ali kektebezén, (Különösen-jó kenyerünket )
akomuzne okne menze, (ajándékozd nekünk máma! )
Okne mezge hergezge, (Bocsásd meg a vétkeinket, )
Pitpütor il bézen méne mezne (miként mi is megbocsátunk )
neszem bezde jermezbezge. (a csapdába cselezőknek! )
Utrogergenge illme bezne olgyamanga, (Szabadíts az ellenségtől! )
kutkor bezne algyamanna. (Te vagy, aki szerteszórod )
Szen borson hoka csalli. (Gonosz-csalárd ellenünket – )
Bocson igyi tengere, Amen. (Megbocsátó, jóságos úr! (Amen) )
(Forrás: kunhegyes.hu)
A jászság sajnos nem olyan szerencsés, mint a kunság, ugyanis tőlük csak egy feltételezett nyelvi emlék maradt fenn: a jász szójegyzék, ami a körmendi Batthyány-levéltárból került az Országos Levéltárba és egy 1422. január 13-án, Budán kelt oklevél hátoldalán foglal helyet, amit 1957-ben Fekete Nagy Antal fedezett fel.
A problémamentes olvasatú alán-jász szavak listája és magyarázatuk:
acca ’kacsa’; vö. iron acc/accae ’vadkacsa’;bah ’ló’; vö. digor bäχ, iron bäχ;
ban ’nap’; vö. digor, iron bon;
basa ’leves’; vö. digor basä, iron bas;
carif ’vaj’; vö. digor carv, iron carv;
cugan ’fazék’; vö. digor cigon, iron cigon;
daban χorz nahēca „Jó napot neked, mi urunk!”; vö. oszét dä bon χorz;
da ’neked, tied’; vö. digor dä/dae;
dan ’víz’; vö. digor don, iron don;
docega ’tehén’; vö. iron ducgä ’fejőstehén’;
fit ’hús’; vö. digor fid, iron fǝd;
fus ’juh’; vö. digor fus, iron fǝs;
gal ’ökör’; vö. digor gal, iron gal;
gist ’túró’; vö. digor aengezun ’forr, erjed’, aengist ’erjesztő’;
hēca ’úr, gazda’; vö. digor χecaw, iron χicaw;
huvar ’köles’; vö. digor χor, iron χwar;
huwas ’széna’; vö. digor χwasä, iron χos;
jaika ’tojás’; vö. digor aikä, iron aik;
kapken ’hal vagy halikra’; vö. digor kaef, iron kaef;
karak ’tyúk’; vö. digor kark, iron kark;
karbac ’árpa’; vö. iron kärvädz;
kasa ’kása’; vö. digor kasä, iron kas;
kaz ’liba, lúd’; vö. digor qaz, iron qaz;
kävär ’kenyér’; vö. iron k’aebaer;
kurajna ’malom’; vö. digor kuroinä;
χorz ’jó’; vö. digor χorz;
manawona ’búza’; vö. digor mänäwon, iron mänäwon;
na ’mienk’; vö. digor nä, iron nä;
odok ’kanál’; vö. digor wedug, iron wideg;
oras ’kovász’; vö. digor wäras (az eredetiben a török eredetű boza áll magyar fordításként a szó mellett, amely valamilyen gabonasört jelenthetett);
osa ’nő’; vö. digor us, iron osä;
zabar ’zab’;
saka ’kecske’; vö. digor säγä, iron säγ;
sana ’bor’; vö. digor sänä, iron sän;
tabak ’tányér’; vö. iron täbäγ;
was ’borjú’; vö. digor wäs.
(Forrás: Sárközy Miklós: A magyarországi jászok nyelvemlékei – források, problémák, új adatok)
A jász az oszét nyelv egy dialektusa volt, de akárcsak a kun nyelv, mára ez is kihalt, ugyanis a két nép asszimilálódott a magyarságba és átvette a magyar nyelvet.
