A budapestiek jellemzően augusztus 20-szal számolnak, amikor a nyár és a szabadságolások végéről van szó, a szombathelyiek pedig a karnevállal.
A karneváli hétvége még egy utolsó alkalom a nagy kikapcsolódásra, vendégfogadásra, eszem-iszomra, hogy aztán hétfőn szinte mindenki visszamenjen dolgozni, tekintet nélkül arra, hogy még van pár nap az augusztusból és az iskolaszünetből.
Márpedig a karnevál hivatalosan bezárta kapuit vasárnap este negyed kilenckor. Igen, tudom, vannak még utána koncertek, színházi előadás és egyéb programok, de az már csak utójáték.
Ahhoz képest, hogy a záróünnepség, ahol eloltják a karnevál lángját, jórészt csak protokoll, elég sokan összegyűltek.
Ebben talán szerepe volt annak, hogy szombat és vasárnap délelőtt nem kényeztetett el bennünket az időjárás, viszont vasárnap délutánra kisütött a nap, és lehet, sokan pótolni akarták a kimaradt lehetőségeket.
Ami az időjárást illeti, tegyük hozzá gyorsan: az idei az utóbbi évek egyik leghidegebb és legnedvesebb karneválja volt, de a legrosszabb szinte csodával határos módon (Fortuna istenasszony közbenjárása?) elmaradt, és alig kellett programokat törölni.
Vasárnap este nyolc órakor mindenesetre az árusok egy része már javában pakolt, miközben a vendéglátósok még kitartottak, abban bízva, hogy a Punnany Massif még behozza az éhes és szomjas tömegeket.
Talán én voltam az egyetlen a többezres tömegben, aki fél szemmel a szenátorokat nézte, hogy együtt vonulnak-e vagy nem.
Nos, jelentem – akárcsak csütörtökön az indulásnál - csak a kormánypárti szenátorok jelentek meg a tűzoltásnál, így most fene tudja, hogy áll éppen a belterjes politikai egymásra fújás.
Habár az ünnepség nagy izgalmakat nem tartogatott, annyi haszna volt, hogy hazafelé vettem egy fahéjas és egy diós kürtőskalácsot. Végül is egyszer van karnevál egy évben.
(Az esti zárókoncertről, illetve az este egyéb eseményeiről és helyszíneiről még reggel jövünk egy képgalériával.)
