Savanyú Jóskáról, a mindössze 159 cm magas, tótul és németül is beszélő „utolsó bakonyi betyárként” híressé vált szegénylegényről mondák sora keletkezett - írja Feiszt György levéltáros Facebook-bejegyzésében.
A Vas vármegyei Izsákfán született a juhászszámadó fiaként és egy birkalopás tette „törvényen kívüli”-vé. Betyárként bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. Bandájával a „pénzre utazott” módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki.
Rablótámadásaik egyre merészebbek lettek. 1881-ben egy csabrendeki kúria kirablása közben lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. Ezt követően már gyilkosságért körözték. A nagyvázsonyi uradalmi pénztárt három társával fényes nappal rabolta ki. Ezzel a tettével ország legkeresettebb betyárjává vált, de a hatóságok évekig hiába üldözték - olvasható a bejegyzésben.
Kézre kerítésében a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj segített. Bandájának egyik tagja, Magyarósi István billegi bojtár nagybátyja agyonlövése miatt, ellene bosszút esküdve elárulta.
Az altatóval elbódított betyárvezért a pandúrok 1884-ben a halápi csárdában fogták el. A két évig tartó bírósági tárgyalások során 29 bűntettel, rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal vádolták.
A Szombathelyen kezdődött per Budapesten, a királyi táblán ért véget, ahol első fokon halálra, fellebbezés után életfogytig tartó fegyházra ítélték. Illaván, majd Vácott raboskodott húsz évig és a váci püspök közbenjárására kapott kegyelmet.
Kiszabadulása után Nagyvázsonyban napszámosként dolgozott. 1907. április 9-én, 66 évesen főbe lőtte magát. Tettét búcsúlevelében a reumája okozta kibírhatatlan fájdalmaival indokolta.
