Simán megvolt az húsz éve is, hogy faterom felnyalábolt, és először kicipelt a szabadidő-központos roncsderbire. A trend azóta sem hagyott alább, azzal a különbséggel, hogy a mindenféle „racing” feliratú sapkás apukák ma már kamerás mobillal fotózzák megszeppent kölküket a járgányok előtt, amikhez azok csak félve mernek közel menni. Aztán jönnek persze még a lelkendező kamaszok meg a tuningverdák sofőrjei a csajaikkal. Egy háromfős társaság lazamód egész láda sört visz a hóna alatt, „ennek gyorsan el kell fogynia” megállapítással.
Való igaz, hiszen alig múlt délután egy óra, az edzések nemrég értek véget, a nap viszont úgy döntött, hogy még a nyár totális beköszönte előtt leteszteli mindenható erejét. A lajtoskocsi ennek függvényében szinte minden futam után megy egy kört, hogy – elkerülendő a porfelleget – vízzel locsolja fel a pályát. Amit egyébként nagyszerűen helyreraktak a szervező Auto-Crash Szombathely SE önkéntesei: az utolsó, legnagyobb íves kanyarba volt olyan, aki százötvennel tudott beleröpülni.
S ha már a számoknál tartunk, mondjuk el, hogy öt kört ment mindenki, 97 nevező volt, köztük négy épített kategóriás „szöcske”. És összesen 3000 fizető néző volt kíváncsi a horpadásokra fittyet hányó, ordas motorhangot produkáló gépekre, amik Marcalitól Rumon át Ausztriáig több helyről érkeztek.
A verseny különdíjasa egy hirtelen érkező forgószél, ami pár percre kisebb riadalmat idézett elő a domboldalon ücsörgő közönség soraiban. A legnagyobb tapsot pedig az alig 12 éves Mórocz Patrícia kapta, aki ifjúsági kategóriában egy elveszett jobb hátsó kerék nélkül is kőkeményen tartotta magát Trabijával az utolsó pillanatig.
Képeinken további remek pillanatokat láthat, ne habozzon klikkelni!
