Az egyiknek sikerül, a másiknak nem
– tartja a korábban Kalmár Pál, Törőcsik Mari, manapság pedig a Budapest Bár által előadott örökzöld sláger. Nagyjából így van ez a felsőoktatási felvételikkel is, hiszen kedden eljött az igazság pillanata, idén a több mint 110 ezer jelentkezőből majdnem 30 ezernek kényszerűségből nem kell bíbelődnie kreditekkel, jegyzetekkel és szemináriumokkal. Nagy kérdés, hogy mit kezdjen az életével az, aki nem tudott bejutni álmai egyetemére. Utolsó reménysugárként még ott van a pótfelvételi, ám az augusztusi jelentkezések egy-két kivételtől eltekintve szinte csak költségtérítéses szakokra nyújthatók be. Amennyiben ez sem sikerül, vagy a család nem tudja finanszírozni a borsos költségeket, akkor viszont már komolyabb a probléma.Kapcsolat nélkül nincs boldogulás
Az érintettek ugyanis nagyjából csak a munka, tanulás, otthoni láblógatás hármasából választhatnak. Mielőtt azonban rátérnénk személyes tippjeink, valamint egy külföldi szaklap tanácsainak részletezésére, érdemes elidőzni azon a ponton, hogy kell-e egyáltalán siratni az elbukott felvételit. Ehelyütt talán hagyjuk a kiművelt emberfőkről szóló értekezéseket, hiszen manapság ez nem tűnik elsődleges célnak, pláne úgy, hogy egyre kevesebben vesznek könyveket a kezükbe, s már az egyetemek többsége is inkább a tömegtermelésre állt rá, az igazi szakemberképzés helyett.
Sokan úgy vélik, manapság nincs értelme diplomázni, mert ez amolyan Dunába hordjuk a vizet effektus. Ilyenkor jönnek a zrikák a szakközépiskolát végzettektől:
Diplomaosztó után mehetsz a Mekibe hamburgert sütni, vagy egy kocsmába sört csapolni.
(Nem mintha ezek nem lennének becsületes melók.) Azt gondolom, valóban létezik több olyan „kamuszak” is, aminek az elvégzése után a pályakezdő ott áll egyedül, kezében egy olyan dokumentummal, amely nem sokkal értékesebb a toalettpapírnál. (A magyar munkaerő-piac kínjai egy komplett szociológiai dolgozat tárgyát képezhetnék, ettől most eltekintünk.)
Mérnök, informatikus vagy közgazdász végzettséggel talán még manapság is el lehet helyezkedni (persze nem mindenkinek), ám összességében az egyetemi éveket már sokkal inkább az érdemi kapcsolatépítésre, semmint a jelesek hajszolására ildomos fordítani. Akinek nincs kontaktja, illetve több segítőkész barátja, ismerőse, rokona, az bizony a legjobb iskola abszolválása ellenére sem számíthat túl sok jóra. (Értsd: viszonylag stabil, magyar szinten jól fizető állásra.)
Segíthet az OKJ
No, de térjünk vissza eredeti témánkhoz, a felvételit elbukó fiatalok előtt álló, a fentiekben már említett munka, tanulás, láblógatás hármas útelágazásához. Itt érdemes megjegyezni: akit állami vagy költségtérítéses képzésre, többszöri próbálkozás után sem vesznek fel, annak fájdalmasan ugyan, de be kell vallania, hogy nem való a felsőoktatásba. A láblógatást mindenesetre nem javasoljuk, ezzel ugyanis csak a napok pörögnek (még ha partizással, akkor is), a megoldáshoz, vagyis a felnőttkori boldoguláshoz pedig cseppet sem jutunk közelebb.
A tanulás már jobb ötlet, nem tűnik rossz megoldásnak valamely OKJ-s képzés kiválasztása, ezzel ugyanis az érettségi mellett felmutatható egy plusz képzettség, továbbá addig is van idő gondolkodni a későbbi pályaorientáción. Nem mellékesen a speciális kivételeket leszámítva az első OKJ-s tanfolyam ingyenes. A javasolt képzés lányoknak a fodrász, a kozmetikus és a varrónő, fiúknál a klímatechnikus, a CNC-esztergályos, a vízvezeték-szerelő, illetve nemtől függetlenül az informatikus, a könyvelő vagy éppen a gyógymasszőr lehet. Érdemes kerülni viszont a kommunikáció, a marketing és a HR irányvonalat, ilyen területen ugyanis a diplomások sem nagyon jutnak álláshoz.
Gyakran előfordul az is, hogy az egyetemre be nem jutó fiatal nyelvtanulásba kezd, ami szintén jó ötlet. Feltéve persze, hogy külföldön is használható tudást szerez, hiszen valljuk be, hiába van valakinek nyelvvizsgája, könnyen elképzelhető, hogy az egyszerűnek tűnő ausztriai bevásárlást sem tudja élőszóban megoldani...
Mások még ennyire sem szerencsések, nekik ugyanis a család nem tudja finanszírozni a nyelvtanulást, így munkát kell találniuk. Ez ismét egy rágós csont, gimnáziumi végzettséggel (az egyetemre jelentkezők zöme innen kerül ki) meg jóval nehezebb, mint mondjuk szakmunkással. Ha bármi összejön, akkor az általában valamilyen részmunkaidős foglalkozás lehet, például kihordóként, sofőrként, eladóként, árufeltöltőként.
A fellegekben jól kereshetünk
A keserű tények után pedig arról, hogy az amerikai és a brit fiatalok már korábban felismerték: a jó fizetést adó munkákhoz nincs szükség feltétlenül diplomára. Egy szaklap pedig összegyűjtötte, mely állásokban lehet egészen jól „kaszálni”, akár szimpla érettségivel is. Ami ezekben különösen érdekes, hogy itthon is kitanulható, és a minimálbérnél jóval magasabb fizetést adó szakmákról van szó.
A brit munkaerő-piaci statisztikák a legkeresettebb és a legjobban fizetettek közé sorolják például a liftszerelő és -karbantartó szakmát. Magyarországon a pályaalkalmassági követelmények teljesítése és egy 250 órás OKJ-tanfolyam szükséges ahhoz, hogy valaki hasonló munkakörben kezdjen dolgozni. Kint 1,5 millió, itthon bruttó 300-400 ezer forint a bérük.
Idehaza és külföldön is a legjobban fizetett szakemberek közé tartoznak a polgári légiirányítók. Ehhez a munkához sincs szükség diplomára, bár az egykori Zrínyi, a mai Nemzeti Közszolgálati Egyetem had- és biztonságtechnikai mérnöki szakán repülésirányító szakirányt is lehet választani. A felsőfokú képzettség ugyan nem elvárás, de a szigorú alkalmassági vizsgán és a szükséges angol nyelvi képzésen való megfelelés már igen. Itthon egy légiirányító havi bére elérheti a bruttó 1,8 millió forintot, ugyanez az összeg az USA-ban már 3 millió fölé kúszik.
Csak hogy továbbra is a fellegekben maradjunk: a légiutas-kísérőknek is van mit a tejbe aprítaniuk. A légitársaságok középfokú végzettséget és több idegen nyelv ismeretét várják el: a munkához szükséges tudást rendszerint a vállalat tanfolyamán sajátítják el a jelentkezők. Mindezért cserébe 800 ezer és egymillió forint közötti összeg ütheti a markukat. (Annyit hozzá kell tennünk: a magyar repterek tömegeinek hiányában nem lasszóval fogják a stewardesseket, vagy a légiirányítókat.)
Bejöhet a hangmérnök és a 3D grafikus szakma is
Az építőipar különösen jól fizető kezdő pozíciókat kínál a tengerentúlon: a vízvezeték- és villanyszerelők keresete rövid idő alatt elérheti a havi hatszázezer forintot, egy tapasztalt és ügyes szakember pedig másfél milliót is hazavihet havonta. Igaz, jóval többet dolgoznak heti 40 óránál, sokszor éjszaka és hétvégén sem pihennek – a túlórákat viszont szintén jól megfizetik. Akárcsak a hangmérnököket, a Web2-menedzsereket, vagy éppen a 3D grafikusokat. Utóbbi három szakma hazai művelői sem panaszkodhatnak.
Végezetül szeretnénk hangsúlyozni: a fenti munkakörökben is komoly precizitásra, megbízhatóságra van szükség (bár ezeket nem is tanítják egyetemi képzések formájában), ráadásul ezen állásokba sem várják ezresével a fiatalokat, ettől függetlenül most még talán megéri elgondolkozni egy komolyabb szemléletváltáson.
Az országváltáshoz a fent már említett használható nyelvtudásra van szükség, ezzel a témával azonban csak visszatérnénk a
használható nyelvtudás vs. nyelvvizsga
ördögi mókuskerekébe. Ehelyett már csak annyit jegyeznénk meg: a fentiekben mellékelt ábra alapján látható, hogy vannak olyan szakmák, amelyekkel diploma nélkül is jól lehet keresni, és egyik sem tanulható meg nehezebben vagy hosszabb idő alatt, mint az andragógia, a rekreáció, vagy éppen a szabadbölcsészet...
