Magyarországon egyelőre még gyerekcipőben jár az a fajta könyvkiadás, amelyben most Gyurcsány Ferenc az első. Aktív politikus ugyanis most jelentetett meg először szakácskönyvet. A miérttel kezdtük a beszélgetés, magával a szerzővel.
Miért?
Szeretek főzni és írni is, így aztán a kettőből együtt egy szakácskönyv lett.
Halottuk, hogy ez egy igazi "liberális" csapatmunka volt, ki mindenki vett részt a könyvhöz szükséges főzésben?
Hát, főztem Vágó Istvánnal, Fülöp Zsuzsival, aki az Operaház énekese aztán Balázsovics Lajossal, a családommal, Kunczéval, Lendvaival és a PaDöDö-s lányokkal is. Ők a barátaim, akik közel állnak hozzám . Jöttek segíteni. Pucolni, aprítani, bort tölteni, ki mire volt alkalmas.
A recepteket mi lapján választotta ki? Jól kipróbáltak, vagy éppen a könyv kedvéért találták ki?
Nem vagyok szakács, tehát azért túl komolyan ne vegye senki azt, amit én itt csinálok - bár azt gondolom, hogy ezek kivétel nélkül jó kaják. A könyvben szereplő 50-60 receptnek a fele az saját szülemény. Azt remélem, hogy senki még nem csinálta ezeket. Úgy főzök, hogy végiggondolom, hogy nagyjából mit is akarok. Megnézem, hogy ehhez mi van otthon és aztán elkezdem csinálni.
A receptek másik felét pedig innen-onnan kaptam. Valahol voltunk, valami nagyon jó volt, elkértem a receptet. Vagy amikor hallották, hogy mire készülök, elképesztően sok receptet küldtek. Ez utóbbiakat – na nem mindegyiket, csak amelyik tetszett – megfőztem. Amelyikről kiderült, hogy jó, azt bekerült a könyvbe is.
A DK elnökeként rengeteg járja az országot. A könyvet is vehetjük akár a kampány részeként is, de a valóságban van ideje főzni?
Amikor hivatalban voltam, akkor a nem mindig sikerült. De azért főztem, főzök most is a családomnak. Ez valami fura genetika, hogy nálunk a fiúk főznek. Én főzök, a fiaim főznek, a lányom nem főz, a Klári nem főz, így aztán kialakult, hogy nekünk kell ezt csinálni a magunk örömére. Meg ezt én olyan kikapcsolódásként is csinálom, mint amikor az ember fut, vagy elmegy éppen moziba.
Egészen személyes hangvételű akar lenni a könyv, mert olvasom, hogy a sárgarépa főzelék például épp a felesége, Klára kedvéért kísérletezte ki.
Hát, én nem vagyok nagy sárgarépa főzelékimádó, sokáig a menzai főzelékekre emlékeztetett. Ellen is álltam, vagy 10 évig. Mondtam, hogy főzök én bármit, de sárgarépa főzeléket, azt aztán nem. Aztán nem bírtam a nyomást - ebből is kiderült, hogy egy papucs vagyok. Nekiálltam gondolkodni, hogyha főznék az én Klárámnak sárgarépa főzeléket, akkor hogyan csinálnám. Aztán lett belőle egy nagyon nem szokványos, karamellízalt alapon megfőzött főzelék, ami köretnek is jó, magában is jó. Ki kell próbálni, szerintem zseniális.
Ha mi fiúk nekiállunk főzni, akkor nem szoktunk vacakolni holmi főzelékekkel. Akkor hús-hússal, esetleg hal vagy vad. Nincs igazam?
Na én pont ebben vagyok a legrosszabb. Nem azt mondom, hogy ha bográcsban kell főznöm. az szenvedés, de az inkább munka, mint öröm. Mert én általában örömből főzök. Meg inkább franciásan, olaszosan, thai módon, indiai fűszerekkel... Sokkal jobban érzem magam a konyhában, mint szabad tűzön.
Tudja, hogy azt szokták mondani, hogy a keleti konyha azért hálás, mert az ember bármit tesz a vendég elé, az elhiszi, hogy olyannak kell lennie.
Természetesen mi magyarok ebben nem vagyunk autentikusak. A vendégek még mondhatják, hogy ez biztos így jó, de abban a pillanatban, amikor az ember azt megírja szakácskönyvben, akkor kiteszi magát annak, hogy sok nagyon jó szakács belenéz a könyvbe, aztán másnap megírja, a blogjába, hogy na, ez a Gyurcsány mekkora marha! Azt meri mondani erre, hogy ez ilyen vagy olyan kaja. Szóval onnantól kezdve, hogy az ember ezt már nem csak a négy fal között csinálja, hanem nyilvánosságra hozza, ott már követelmény van. Azt hiszem, hogy ezt a mércét én megütöttem. Nem azt mondom, hogy itt minden a legszabályosabb, vagy valamelyik konyhában ezt így csinálják, de a végeredmény az elképesztően jó.
A sok "elképesztően jó" közül mi az ön kedvenc receptje?
Nagyon szeretem a thai csirke levest. Az első időkben fejből, érzésből csináltam meg, és be kell hogy valljam, egészen jó voltam benne. Egy dolgot nem fedeztem fel, hogy ebbe citromfüvet is kell tenni. A könyvben már ott van a citromfű is. Én nagyon leveses vagyok, sőt húsleveses. A gyerekeim azonban már roppant mód unták az állandó húslevest. Így aztán kerestem, hogy mi lehet az, amit ők is megesznek. Így lett nagy kedvenc a kicsikét csípős, kicsikét savanykás, egy igazán izgalmas távol keleti ízt ad a thai csirkeleves.
