Alig egy hónapja jártunk az Abért-tónál (ha így jobban ismerős: a lukácsházi víztározónál), akkor láttuk meg először ezt a családot. A hattyúfiókák szépen rendezett sorban rút kiskacsaként követték anyjukat (a "rút" jelzőt csak a mese miatt használjuk az aranyos szürke pihésekre), a családfő is kísérte a konvojt és még a partra is kimászott, ha túl közel mentünk hozzájuk. Azóta eltelt pár hét, ami alatt tinédzserekké cseperedett a hat szárnyas.
A minap ismét megálltunk egy sétára a tónál, s meglepődve néztük a közeledő családot, hiszen nem hattyúk fejlődéséből írtuk a szakdolgozatunkat, így nem is gondoltuk volna, hogy egy hónap alatt ekkorát nőnek a fiókák. Nem etettük meg őket 
Hogyan nyírjuk ki a hattyúkat az etetésükkel? 2013. January 23. 15:34 , inkább fotókkal készültünk olvasóinknak, a cuki madarakról.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
