Csajok az 50-es évekből - Szombathelyi buli-retro (I. rész)

Azok a

boldog

40-es 50-es évek, amikor a szombathelyi lányok az anorexiát még távolról sem ismerték, és az öltönyös sihederek imádták a gömbölyded formákat. Amikor egy divatújságból kimásolt kiskosztüm még évtizedekre szólt. Hogy szórakoztak akkoriban a szombathelyi fiatalok? Mik voltak a törzshelyeik, és kiért dobogott akkoriban a szív?

Fél évszázada a ma 83 éves Teri néni élete a tánc volt, no és az operett, ez a kettő jelentette a szórakozást. Annyira szeretett bálozni, hogy egy hétvégén sem hagyta volna ki a legdivatosabb nyilvános szombathelyi mulatságokat. Most kicsi belvárosi lakásában, kellemes melegben csipketerítőt horgol. Ez a szenvedély maradt az ötvenes évekből. Évtizedek óta nem táncolt, nem is bírnák már a lábai.

Fiatalkorában bezzeg… minden este élő tánczene várta valahol. 16 évesen, a negyvenes évek közepén Teri néni a mostani Gagarin úti kórházzal (Akkori Emberbaráti kórház) szembe járt táncolni. Itt a Herics kertvendéglőben esténként Egyed Pityu tangóharmonikázott.

Gyönyörűen játszott

, az egész estét végigtáncolták, közben énekeltek, nem is hiányzott nagyobb zenekar.

Egy szál tangóharmonikára…

Lehetett büfézni, de a fiatalok nem ezért jártak, nem volt jellemző a nagy fogyasztás. Teri néni arra sem emlékszik, a fiúk fröccsöztek vagy söröztek-e egyáltalán. Egyben biztos, a lányok nem ittak alkoholt.

A Király utcai, évek óta üresen álló Nagyszállóban (akkoriban Kovács Szálló) az 50-es 60-as években még nagy élet volt, minden este szólt a

jóféle

muzsika, nemegyszer oda is beültek, csak azért, hogy élő cigányzenét hallgassanak.

A Király utcában (a Király vendéglő helyén) az emeleten működött a Tiszti kaszinó, később a Kommunista Párt székháza lett – itt is nemegyszer megfordult.

Az apák fürtökben álltak a bejáratnál

Kislányokat bizony nem engedtek be, azok a lányok mehettek táncolni, akik már polgáriba jártak, vagy dolgoztak, és elmúltak 15-16 évesek. A bálok általában 7 órakor kezdődtek és este 10-ig tartottak.

A fiatal hölgyek egyedül mentek szórakozni, de a szülők (leggyakrabban az apa) tízre szigorúan értük jöttek.

Ott álltak a bejáratnál, és onnan üzentek be, kiért jöttek meg

Az udvarló természetesen hazakísérhette a lányt, a pár összekarolva mehetett elől, hátul pedig követte őket az édesapa.

Ide jártak még táncolni

A negyvenes ötvenes években Szombathelyen számos helyen tartottak mulatságokat: például a Wesselényi utcában, a jelenlegi ATI-val szemben lévő udvari épületben, a MADISZ székházban (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség).

A Kisfaludy utca 1.-ben, a pincehelyiségben működött Teri néni kedvenc tánctanodája, a Rozanics féle tánciskola. Ez később Orosz teázó néven is üzemelt. Teri néni azért is kedvelt ide járni, mert a közelben laktak, így este e fiú egyedül is hazakísérhette, nem kellett a szüleinek érte mennie.

A Fő téren a Pannónia étterem mellett a mostani Hófehérke üzlet helyén volt a Béke presszó, ahová sokan jártak táncolni és állítólag sok fiú is itt veszítette el szüzességét. (A részletekbe nem avatódunk be).

Az Aréna utca végén ahol most az óvoda van, volt az Aréna tánckert, ahová szintén tömegével jártak szórakozni. A szabadtéri szórakozóhely közepén egy zenepavilon is állt.

Egész évben minden hétvégén báloztak a lányok és a fiatal párok, a szezon nem korlátozódott a farsangi időszakra. Szombathelyen nem tartottak külön protokolláris városi és megyebálokat.

Jákó Vera a tinik szereleme

Milyen zenére táncoltak? – kérdezem.
Hogy milyenre? Kérdez vissza Teri néni –

Nem a zenekart figyeltem én, csak a ritmust. Nem ismertem én fel milyen stílusúak voltak, tánczene volt és kész.

Azt azért elárulja,

a fiatalok mind egy népdalénekesnőbe voltak szerelmesek, még a lányok is, ő volt Jákó Vera, a fiúk is ő érte rajongtak.

Utcai ruhában táncoltak - Ez volt a divat

A lányok ugyanabban a kiskosztümben vagy szoknyában mentek táncolni, mint amiben napközben is jártak. A divatlapokból nézték a szabásmintákat, amiket aztán a varrónőkkel készíttettek el. Egy lány ruhatára pár darabból állt, egész héten mindenhova ugyanazt hordták, három-négy szoknya és pár blúz volt a szekrény tartalma.

Teri néni is reggel elment benne dolgozni, a gyárban köpenyt húzott, aztán este visszavette a kinti utcai ruhát, abban indult este szórakozni is.

Később a fő téri Centrum áruházban vásároltak. Emlékszik még a Elegancia Üzletházra, és mellette a sarkon a fűszerüzletre, ahol frissen pörkölték a kávét. Kislány korában, ha tehette mindig arra járt, mert

annyira jó illat volt, gyakran bementem, csak úgy szaglászni.

Emlékezetes hely volt még Teri néninek a Legát fűszeres (Király utca Fő téri sarkán, az árkádsor alatt). Egy hatalmas fűszerüzlet működött itt, hatalmas kínálattal.

És ki emlékszik már a Vas kávéház kasszírnőire? Rövidesen folytatjuk...