Előzmények:
Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08 
Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01 
Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03 
Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán 2019. September 24. 19:35 
Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett 2019. October 22. 08:10 
Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások 2019. November 05. 12:55 Megint a legelejétől kell kezdenem. Sőt még annál is korábbról.
Amikor felmerült a lehetősége Kínába utazásunknak, úgy tudtuk, hogy Sencsenben vár ránk az a bizonyos távoli ismerős.
Egyből ráizgultunk. Sencsen (angol átirattal Shenzhen) Kína szilícium völgye, vagy annál is több, mindenesetre egészen rendkívüli hely, a világ legérdekesebb városainak egyike.Elsőként egy 2000-ben kiadott angol nyelvkönyvben találkoztam vele. Az olvasmány arról szólt, hogy a kínaiak egy Hongkong és Kanton Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03 közötti halászfalut néhány év alatt felpumpáltak egy 3 milliós világvárossá, hogy majd az egész környéket egy 40 milliós metropolisszá olvasszák össze.
Aztán később nemcsak az angolkönyvekből, hanem mindenhonnan Sencsen ömlött. Kína különleges gazdasági övezetnek építette az ország déli részén, részben, hogy ellopja a show-t és a bizniszt a határ túloldalán lévő Hongkongtól. Itt rendezték be a kínai szilikonvölgyet is, olyan óriásokkal, mint a Huawei, a ZTE és a többiek.
Sencsent ma is a világ leggyorsabban fejlődő városai között emlegetik, sőt, sokak szerint magabiztosan vezeti is ez a listát. A kínaiak a közelmúltban jelentették be, hogy az első olyan hi-tech szupervárosnak szánják, amely nem a kapitalizmus logikájára épül, merthogy gondosan megtervezte a kommunista párt, és amely mintául szolgál majd később a többieknek. Jelenleg 2 millió (!) kamera gyűjti az adatokat a 13 millós városban.
Szóval érthető, hogy kissé csalódottak voltunk, amikor kiderült, hogy nem ezen a csodahelyen, hanem a 150 kilométerrel odébb lévő Kantonban Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03 (Guangzhou) várnak bennünket.
De ha már ott voltunk, mindenképpen be akartunk iktatni egy kirándulást ebbe a titokzatos “világközepébe”, ahova oly sokan vágynak, és ahova oly kevesen jutnak el.
És mivel a korábban részletezett jegyvásárlási cirkuszunk Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett 2019. October 22. 08:10 sikerrel járt, egyik szombat reggel ott ülünk a 300 kilométerrel száguldó szupervonaton, hogy félóra múlva leszálljunk Sencsenben, ahol is kínai utazásunk legnagyobb csalódásába futunk bele.
Hogy pontosan mire is számítottunk, azt nem tudjuk, de biztos, hogy nem erre.
Első benyomások
A sencseni pályaudvar és környéke olyan, mintha a kilencvenes években felépítettek volna egy szocialista sci-fi-várost, amit aztán úgy hagytak.
És később, más helyszíneken is ez a jellegzetes “szocialista New York” hangulat vesz körül bennünket. Biztos, van, akinek bejön; nekünk nagyon nem.
Ráadásul nagyon éles a kontraszt a szomszédos Kantonhoz képest. Itt is sokan vannak, de nincs a levegőben sem a történelem, sem az a bizonyos őrültség, pörgés, ami a szomszédban. És hiába több mint 10 milliós metropolisz Sencsen, a felhőkarcolók végtelen sora, az első órában úgy érezzünk, mintha egy álmos kisvárosba érkeztünk volna.
Nem turistáknak való hely
Mielőtt elindultuk, még Magyarországon igyekeztünk felkészülni, és már akkor is feltűnt, hogy a városban nagyon kevés a klasszikus látnivaló. Igaz, mi is lenne, ha néhány év alatt építették fel?
Persze van itt minden, amire a belföldi kínaiak és a hongkongiak buknak: vidámpark, delfinshow, a világ híres helyeinek makettjei, plázák, híres festmények másolatait előállító "művésznegyed" és hasonlók.
Ezért aztán a szocialista New York mellett van egy kis szocialista Las Vegas hangulat is.
A világ amúgy el van varázsolva Sencsentől, házigazdánk is azt hallotta, külföldiként jobb ott élni, mint Kantonban, jobb az infrastruktúra, az üzletek, a fizetések.
Azt tényleg láttuk, hogy jobban vannak külföldiek, még egy-két whisky- és beefsteak-bárba is belefutottunk, de az összképen ez mit sem változtat.
Na de mit is láttunk?
Többszöri nekifutásra sem sikerül napijegyet vennünk az állomás automatáinál, így aztán zsetonszerű izékkel megyünk le a metróba, amelyet meglehetősen szellősnek érzünk a kantoni nyüzsi után.
Első megállónk - jobbat nem tudtunk kitalálni - a Coco Park: a város egyik legnagyobb bevásárlóközpontja a központi Futian városrészben.
Gondoltuk, sétálunk egyet a belvárosban, aztán kialakul. Nos, nem alakult ki semmi. Először hangyaként vándorlunk a felhőkarcolók között, de teljesen értelmetlennek és céltalannak tűnik ez a tevékenység a hatsávos utak és az építkezések között, így aztán bemegyünk magába a bevásárlóközpontba.
Amely pont úgy néz ki, mint bármely társa Bécsben vagy Londonban, vagy még inkább olyan.
Sok bolyongás után találunk benne egy elfogadható árú vendéglőt, ahol összefutunk és szóba elegyedtünk a mellénk telepedett két amerikai nővel.
Kiderül, hogy angoltanárok a városban, ami nem nagy meglepetés, az már inkább, hogy egyikük családja Szentendréről származik, és ő is járt már nálunk. Hiába, kicsi a világ, még Sencsenben is.
Aztán megint metróztunk egy nagyot: elmentünk a tengerpart közelébe a SeaWorldbe, ahol éttermek, bárok, kávézók és üzletek fogadnak minket.
Mi is beülünk egy helyre, iszunk egy kávét, majd meghúzzuk a vállunkat: jó, de akkor most mi van? Semmi.
Még elgyaloglunk a közelben lévő E-Cool nevű helyre, amelyet elvileg afféle nyugati hipszter bohémnegyednek szántak, kreatív kézműves boltokkal, galériákkal, miegymással, és amely nagyjából annyira lüktet, mint Celldömölk belvárosa. Szóval felejtős ez is.
Kütyüplázák
Mivel Sencsenben gyártják a világ elektromos biszbaszainak jó részét, nem csoda, hogy itt vannak Kína, és minden bizonnyal a világ legnagyobb elektromos áruházai.
És ez “kulturális” program nem is okoz csalódást.
A Huaqiangbei kerületben, ahol mi járunk, egymás mellett több irgalmatlan méretű kütyüpláza is emelkedik.
Tényleg hatalmasak, de az igazi sokk bent ér bennünket: minden “pláza” több száz kisebb-nagyobb üzletnek ad otthont, ahol valószínűleg mindent kapni, aminek köze van az áramhoz: a papírvastagságú, összecsavarható szintetizátortól kezdve a turbinákig.
És mindez igen nyomott áron. Pontosabban fillérekért. Olyan nagy a választék, hogy lebénulunk és zombiként ténfergünk a kütyük között, aminek a döntő része egyébként pofátlan hamisítvány.
Már majdnem üres kézzel távozunk, amikor betévedünk egy Remax mintaboltba, ahol olyan olcsón - az európai ár feléért-negyedéért - kínálják a minden bizonnyal helyben gyártott kütyüket, hogy nem tudunk ellenállni, és telepakoljuk a kosarat lámpákkal, töltőkkel, blue-tooth hangszórókkal, power-bankkal, futóövvel és más hasonló, kiemelten fontos létszükségleti tárgyakkal. Pofátlanul keveset fizetünk a pénztárnál.
Később azt találgatjuk, hogy melyik fog tönkremenni legelőször, de meglepetésre még az összes szerzemény frankón működik.
Még benézünk egy-két vásárlóközpontba, de unalmasnak találjuk őket, inkább vacsorázunk egy kellemes helyen, aztán a szokásos para, hogy elérjük-e az esti vonatot. De elérjük, annak ellenére, hogy ismét bénázunk az állomáson, aminek részleteitől most eltekintenék.
Hazafelé megint háromszázzal megyünk, és mikor befutunk késő este Kantonban a déli pályaudvarra, úgy érezzünk, mintha hazaértünk volna.
Sencsen nem ennyi
Szóval nekünk ennyi volt a világ közepe, Kína büszkesége, az új szílíciumvölgy.
Talán bennünk van a hiba, talán rossz helyeken jártunk, talán nem készültünk fel eléggé. Nem láttuk bele a jövő városát, ahogy nem láttuk sem a kínai gazdagok fényűző szórakozásait, sem a gyárakat a kifacsart munkásokkal.
Mondanám azt, hogy majd legközelebb figyelmesebbek leszünk, de az az igazság, hogy oly nagyon nem vágyunk vissza.
Előzmények:
Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08 Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01 Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03 Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán 2019. September 24. 19:35 Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett 2019. October 22. 08:10 Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások 2019. November 05. 12:55 
