A Bartók Béla Zeneiskolából bocsátotta el hétfőn a tankerületi igazgató Rác Gábort, aki az intézmény igazgatóhelyettese mellett állt ki még májusban.
Az ügy országos méretűre duzzadt, a szülők petíciót is indítottak. Az első cikket itt olvashatják.
Rác Gáborral készült interjúnkban kitérünk Gábor pedagógusi múltjára, az ügy előzményeire, elbocsátásának körülményeire és a következményekre is.
A videóinterjúnkat itt tekinthetik meg.
Az interjú írott kivonatát pedig alább olvashatják.
Mióta dolgozik hegedűtanárként?
A zeneakadémián már az ötödik évben tanítottam hegedűt félállásban, a szombathelyi fiú énekiskola kilenc növendékével. A következő évben kaptam újabb kilencet, ezzel lett meg a tizennyolc órám, ami már a teljes állást jelenti.
Később a fiú énekiskolának a pedagógusai és diákjai átkerültek a Bartók Béla Zeneiskolába. Ez egy pozitív átrendeződés volt, szerencsésnek éreztük magunkat, hogy befogadtak minket a zeneiskolába.
Milyen a kapcsolata a diákokkal és a szüleikkel?
Nagyon szeretem ezt a korosztályt. Elsős-másodikos, néha harmadikos korban kezdünk hegedűn tanulni. A hangszertanároknak jó kapcsolatra kell törekedniük a diákokkal és tudomásul kell vennünk, hogy a zenetanulás nem egy kötelező intézmény. A gyerekeknek élvezniük kell, ami nem mindig könnyű feladat a hangszertanulás technikai nehézségei miatt. Roppant sok türelem kell hozzá.
Egy zenetanár csak úgy dolgozhat, hogy megszeretteti magát, és ő is őszintén megszereti a gyerekeket. Így tudjuk csak elérni, hogy meg akarják szólaltatni a hangszert és elhiggyék, hogy ez tényleg egy nagyon klassz dolog.
Feltétlenül csak jó kapcsolat útján lehet zenét tanítani.
Össze tudná foglalni, hogy mi történt márciusban a Bartók Béla Zeneiskolában, ami kirobbantotta a botrányt?
Február 28-án volt Pulay Teréz igazgatóhelyettes mesterpedagógusi minősítő eljárása, aminek március végére lett eredménye. Mindannyiunkat megdöbbentett, hogy Teri nem felelt meg, a szakértők is azonnal az OH-hoz (Oktatási Hivatal) fordultak és tiltakoztak. Czenek László igazgató szemet szúróan alacsony pontozása miatt meg is változtatják a minősítő eljárás rendszerét, ugyanis
az a rendszer, amiben a kétharmados pozitív értékelést az egyharmados negatív értékelés teljesen tönkre tudja tenni, rossz rendszer.
Pulay Teréz értékelése jogilag támadhatatlan, mert egy bizottsági tag akár nulla pontot is adhat, ha akar, de erkölcsileg nagyon is támadható. Azokat a kollégákat, akiket felvesznek a zeneiskolába, azért veszik fel, mert alkalmasak a munkára. Nekünk támogatnunk kéne egymást. Még ha bizonyos dolgokban nem is értünk egyet, vagy emberileg nem jövünk ki jól egymással, szakmailag nem szabadna egymásra támadnunk.
Pulay Teréz minősítő dolgozata a szakértők szerint is kiváló volt. De ha gyengébb értékelést is kapott volna, az intézményi delegált azért ül a bizottságban, hogy támogassa kollégáját.
Ennek a támogatásnak a teljes hiánya mutatkozik meg Czenek László pontozásából.
Teljesen érthetetlen a dolog, sőt, nemrég még elképzelhetetlen volt. Karácsonykor arról beszélt az igazgató, hogy össze kell tartanunk és támogatnunk egymást. Ezzel szemben két hónappal később éppen ő támadta meg saját kollégáját és akadályozta meg a szakmai előremenetelét.
Miért döntött úgy, hogy az igazgató elleni tiltakozás élére áll?
Nem tudtam lenyelni a történteket. Igyekeztünk betartani a hivatali utat, de ebben az esetben nem volt rá lehetőségünk. A hivatalos eljárás az, hogy ha a pedagógusnak valamilyen problémája van, azt az igazgatóval beszéli meg. Ebben az esetben, hogy éppen az igazgatóval volt probléma, ráadásul ő egyáltalán nem hajlandó erről beszélni, úgy érzem, olyan szakadék keletkezett, amit muszáj átlépni és a fenntartó felé jelezni a problémát.
Pulay Teréz ezt is tette, a tankerülethez fordult az üggyel, de nem kapott rá választ, csak annyit, hogy az igazgatóval kell ezt megbeszélni. Ezután mentem el én is a tankerületi igazgatóhoz, és elmondtam neki, hogy a pedagógusok is Pulay Terézt támogatják.
Ilyen sérelem egy tantestületben nem fordulhatna elő. Én eddig végig az igazgató úr mellett voltam. Az igazgatóváltáskor én személy szerint Pulay Terézt, mint az intézményből érkező jelöltet támogattam, de mikor Czenek László lett az igazgató, egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy ellene dolgozzak.
Még meg is róttak, hogy miért tolom én Czenek László szekerét. Nem az ő szekerét tolom, hanem az iskoláét, amit vezet. Még ha voltak is konfliktusok, én voltam az, aki eleinte csitítottam a társaságot.
Pulay Teréz megbuktatása egy olyan pont volt, amitől hirtelen 180 fokos fordulatot vett a Czenek Lászlóról alkotott véleményem.
Hogyan próbálta kezelni a tankerületi igazgató a helyzetet?
Hogy a tankerületi igazgató álláspontja miért az volt, hogy László nem hibás, azt én nem tudom. Talán azért, mert nem tartotta olyan súlyosnak az esetet, hogy emiatt az igazgatót meneszteni kelljen.
További probléma, hogy a tankerületi igazgatók döntenek minden esetben, pedig nem tudják felmérni a valós helyzetet. Mi ott vagyunk egy iskolában teljes állásban, ők pedig ezer iskoláról gondoskodnak, és ez embertelen feladat. Nem is elvárható egyetlen embertől, hogy ennyi problémát tudjon kezelni egyszerre.
Czenek László álláspontjáról is csak annyit lehet tudni, hogy nem akarta megbuktatni a helyettesét. Ahogy vonta le a pontokat, hát ez az eredmény jött ki. A szakos szakértők erre azt mondták, hogy finomhangolás nélkül nem lehet értékelni valaki munkáját.
Nem lehet csak úgy pontokat levonogatni mindenért.
Akkor elmarad a munka jól sikerült részeiért járó kompenzáció.Számolt vele, hogy ha beleáll az ügybe, kirúghatják?
Igen, számoltam vele. A médiához sem fordulhatnék az igazgató engedélye nélkül. Ha a tankerület sem tesz igazságot, akkor le kell nyelni a békát.
Mehettem volna név nélkül is a sajtóhoz. Leadom az egész ügyet, biztonságban vagyok, aztán várom az eredményt, de nem így tettem.
Czenek László egzisztenciáját én soha nem akartam veszélyeztetni. Nem az volt a célunk, hogy eltávolítsuk az intézményből, de a történtek után nem maradhat igazgatói pozícióban. Mi csak annyit szerettünk volna, hogy hagyja ott a vezetést és csinálja azt, amihez tényleg ért; ő ugyanis egy nagyszerű kürttanár.
Tudniuk kell az olvasóknak, hogy azt a pedagógust, aki a nyilvánossághoz fordul, megvetik és kiközösítik.
Ezt kellett nekem számba venni, amikor megkerestem a sajtót. Mérlegeltem, és arra jutottam, hogy az igazságért megéri.A kollégák most sem mernek kiállni mellettem, de én is óva intem őket. Azt a pedagógust, aki most szót mer emelni, az a veszély fenyegeti, hogy azonosítják velem. Csakhogy én sem akartam a nyilvánossághoz fordulni, de nem volt más út. Többek között arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy ilyen helyzetben a pedagógusoknak nincs eszközük kiállni az igazukért, pedig kéne, hogy legyen.
A tankerület az igazságszolgáltató és a végrehajtó hatalom is egyben, de a történelemből már megtanulhattuk volna, hogy ez nem igazságos. Sok esetben éppen ezért hibáznak a tankerületi vezetők. Nekik elsősorban a rend fenntartása a feladatuk, nem az igazságszolgáltatás.
Ebből lesz aztán a szőnyeg alá söprés, a hárítás, a fegyelmezés.
Mit szól ahhoz, hogy a kirúgása ellen indított petíciót egyre több pedagógus, köztük zeneiskolás kollégák is aláírták?
Leizzadtam. Figyelmeztettem is az aláírókat, hogy ne tegyék, mert nem szeretném, ha miattam őket is kirúgnák.
Mik a további tervei?
Ezen most még nem igen volt időm gondolkodni. Fodor István kért, hogy ne menjek a sajtóhoz, most, miután kirúgott. Mondtam is neki, hogy figyelj István, ne haragudj, de az első dolgom lesz a sajtóhoz fordulni, hiszen továbbra sincs más lehetőségem.
Nagyon kényelmetlen volt egyébként ott lenni az irodában. Már nem számítottam rá, hogy kirúgnak. Azt hittem, legfeljebb egy megrovást kapok, mivel az ügyet már lezártnak tekintettük. Ez is volt a hivatalos álláspont. Aztán azt mondtam, hogy a végeredmény sajnálatos.
Erre a mondatomra hivatkozva mondja Fodor István, hogy nem álltam le? Végeredménynek neveztem a döntést és el is fogadtam, de a véleményemet attól még úgy gondolom, szabadna elmondanom.
A tankerületi igazgató azt gondolja, hogy most béke van az iskolában?
Ki kell ábrándítsam, elkeserítő a hangulat az iskolában, de csöndben vannak a kollégák. És csöndben is maradnak ezután.
