Unjuk már a szürke ábrázatú pártrobotokat, úgyhogy kíváncsiak voltunk, hogyan oldja meg kampányzáróját a legfiatalabb politikai alakulat. Hát úgy, mintha csak családi napra csődítene: annyi gyereket, bringást, laza felnőttet, potenciális szoftrock-rajongót és görcsmentes politizálót egyetlen másik pártrendezvény sem volt képes felmutatni az elmúlt években, mint az LMP tegnap délutáni kampányzáróján, amit a Kossuth térre szerveztek. Mindenfelé kisemberek futkároztak, apukák beszélgettek nyakszirtjükön csüngő lurkóikkal, a gyanúsan laza Szamóca fedőnevű műsorvezető pedig végig gyanúsan optimista szavakkal öntötte két kannával a derűt a megjelentekbe, akiknek a kezében kivétel nélkül ott dagadt a kis sárga labda, azzal a sorssal, hogy elhajítsák. Azaz: jelképesen bedobják választott pártjukat a Parlamentbe.
"Három nap múlva visszaszerezzük az elmúlt 20 évben elvesztegetett szavazatainkat" - kezdte egyébként rövidre szabott szónoklatát az össznépi dobálózás előtt Schiffer András, az LMP országos listavezetője, aki korábban a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője, később a Védegylet munkatársa is volt. Beszédének központi eleme volt, hogy mindannyian felelősök vagyunk a haszonleső emberektől tobzódó közélet minőségéért, az is, aki eddig a legkisebb rosszra szavazott, és az is, aki nem szavazott.
Ráadásul gyerekkorunk óta az visszhangzott a fülünkbe, hogy nem érdemes részt venni a köz dolgaiban, mert úgysem lehet azon változtatni, a politika tőlünk független változó. "Aztán előbb jött, aztán jött tizenöt, aztán száz, aztán több száz, aztán 2010 tavaszán több ezer ember, egy világos jelzéssel, hogy igen, lehet." Mármint a politika, másmilyen.
"Az a tét, hogy mennek-e a régiek, és jönnek-e az újak"
Harmadik személyben beszélve pártjáról elmondta: a nemzetiekre és nemzetietlenekre felosztott politikai közösségbe beköszönt egy olyan új közösség, "amely elkezdett álmodni egy másik világról. Egy olyan Magyarországról, ahol erős a helyi gazdaság, iható az ivóvíz, egészséges az élelmiszer, ahol a tájat unokáink, és nem pedig ingatlanspekulánsok öröklik, ahol a jó minőségű diploma nem a gazdag kevesek kiváltsága, ahol a polgár ellenőrzi a hatalmat, és nem a hatalom ellenőrzi a polgárt."
Schiffer azt tanácsolja, álmodjunk nyugodtan, mert tovább lehet lépni egy élhető Magyarország felé. Elhangzanak még a csoda, remény és demokratikus kontroll szavak, és az, hogy két tollvonással kell kifejezni vasárnap, hogy nem kérünk többet abból, amit eddig kaptunk a politikusoktól.
Dobozgitárral színpadra állt még Petruska András, de a daruval magasba tornászott kamerások és mindenki más is a hajigálást várta már, ami be is következett, és nem is lehetett lelőni egyhamar. De nem is akarták. Ahol korábban árpádsávok alól sziszegték komplexusos kisebbségek a "szebb jövőt", ott mintha most néhányan konkrétan el is kezdték volna. A labdákat pedig haza lehetett vinni.
