"Nagyon fontos érdek fűződik a szavazás befolyásmentességéhez" - ha ez a mondat valamikor vasárnap délután hangzik el a választási bizottságban, még csak fel sem kaptuk volna a fejünket. Csakhogy ez egy olyan időpontban hangzott el, amelyben négy évvel ezelőtt már az exit-poll valóságshow által ontott számokon csüngtünk sörrel a kézben. Ez a vasárnap azonban más volt. Az OVB elrontotta a szórakozásunkat.
Ember legyen a talpán, akinek fogalma van arról, miért rágcsálhattak ezek a szürke öltönyös urak olyan gondolatokat még este tíz magasságában is, hogy aki harmadik órája áll a sorban, az nyilván a bizonytalan szavazó legbizonytalanabbika, akit agyba-főbe lehet befolyásolni (a zsidó világtanács ekkorra már úgyis eldöntötte, ki nyerje a választásokat), oda-vissza értelmezgetve a törvényt, hogy most akkor az utolsó szavazót is meg kell várni, vagy lehet már tömegtájékoztatni, hiszen erre meg három-négymillió magyar vár. A legszégyenletesebb Mikroszkóp színpados előadásokkal volt egyenértékű a testület szájtépése azok után, hogy a közvéleménykutatási eredmények hét óra egy perckor már kikerültek a nagy nyilvánosság elé. Kizárólag azért, mert ők voltak szívesek elkésni a döntésükkel.
És hát az elszabadult százalékokat ekkor már a legnagyobb jóindulattal sem lehetett visszagyömöszkölni a palackba ( mi sem tettük). A komolyabb orgánumok ekkor ugyan még retorzióktól tartva igyekeztek görcsösen visszafojtani azt, amiről már egyébként is tudtak - persze Pachmann Péter szeme azért még elkerekedett, amikor a TV2 egyik politikai szakértője közölte: ő már bizony látja a számítógépén az adatokat, úristen, hát ez meg hogy lehet -, a bloggerek és mikrobloggerek ekkorra már megkezdték a kampánycsend pókhálójának szétdúlását. Amit az OVB elbénázott, az az Internetes Világháló, azon belül is a közösségi aktivitás, a média 2.0 oldalán jelent meg, mint profit: először a Mandiner blog közölte a részeredményeket, ez kezdett el spóraként szétszóródni #voks10 címkézésű Twitter-közleményekben, majd az Index-főszerkesztő Uj Péter is úgy döntött, hogy márpedig ők nem állnak vissza kampánycsend üzemmódba.
Győzött az információ szabadsága egy betarthatatlan paragrafus fölött. Lesz még ennek folyománya, de az szerencsére nem a szabadszájú Twitter-seregeket, hanem Szigeti Péter OVB-elnököt és díszes társaságát fogja érinteni. A web pedig megmarad annak, aminek a legjobb: a hatalom természetes kontrolljaként működő szócsőnek, legyen szó diáklázadásról Iránban, bloggerek bebörtönzéséről Kínában, vagy egy anakronisztikus törvény elcseszett értelmezéséről Magyarországon.