Ma reggel olvasói fotókat és a hozzá tartozó levelet kapott szerkesztőségünk, amely előrevetíti, hogy az elkövetkezendő időszak egyik nagy témája az úgynevezett „védettségi igazolvány” lesz.
Olvasónk tegnap kapta meg a plasztiklapocskát, aminek, ahogy írja, részben örül, részben viszont nem mindent ért.
Nem érti például, hogy az igazolvány érvényessége miért július 20., amikor ő tavaly decemberben esett át a betegségen, így sehogy sem jön ki a hat hónap.
A QR-kód működik, egy kormányzati aloldalra vezet (eeszt.gov.hu), ahol ugyanazokat az adatokat nézhetjük meg, ami a kártyán is van, de fájóan hiányzik az az információ, amit a kísérőlevélben ígér a kormány, mely szerint
„a védettségi igazolvánnyal kapcsolatos jogosultságokról a koronavirus.gov.hu internetes oldalon tájékozódhat.”
Mert nemhogy nincs ilyen link a QR-kód érkezési oldalán, de az említett központi oldalon sem található semmi ilyesmi.
Azaz a lakosság jelen pillanatban egy biankó csekket kap, ami vagy jó lesz valamire, vagy nem.
A sűrű homályt valamennyire ritkábbá tette a mai Kormányinfón Gulyás Gergely.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt közölte, hogy már 1 millió 440 ezer ilyen igazolványt gyártottak le, a fertőzöttségen átesettek 321 ezren vannak, az oltottság igazolására 1 millió 119 ezer darab szolgál, és már a postán is van összesen 1 millió 260 ezer.
A miniszter nem beszélt róla, de ez a mi értelmezésünkben annyit jelent, hogy az igazolványokat már az első oltás után kiküldik.Az érvényesség körüli kavarodásról is beszélt Gulyás.
Ezek szerint, akik oltást kaptak, azok számára nincs érvényességi idő (ebből még lehet gubanc), aki átesett a betegségen, annak a betegség végétől számított 6 hónap (olvasónk esetében valószínűleg másként számolt ő és másként a doktor), míg akinél vérvételnél derült ki, hogy van antitest a vérében, annak 4 hónap az érvényesség.
Ennyivel is okosabbak vagyunk.
És mire jó a sok millió kártya?
Még ennél is érdekesebb kérdés, hogy a politikai marketingen - és a pszichológiai nyomásgyakorláson kívül – mire is lesznek jók a plasztiklapocskák.
Erről azt mondta a miniszter, hogy ma este zárul le a nemzeti konzultáció (hopp, ezt egészen elfelejtettük), aminek alapján nemsokára elkészül a nyitási terv; ennek lesz majd része, hogy milyen jogosultságok társulnak az oltási igazolványokhoz.
Gyulyás elismerte, hogy ez nehéz társadalom-lélektani kérdés, mert sokan érzik majd igazságtalannak, hogy hiába regisztráltak időben, nem mehetnek szállodába, míg mások igen. Szerinte az a helyes kiindulási pont, hogy „nekem attól nem lesz rosszabb, ha másnak jobb lesz”, de konkrétumokat nem mondott.
Egy újabb kihagyott lehetőség a láthatáron
Ha csak egy kicsit is végiggondoljuk a járványt és annak kezelését, a napnál is világosabb, hogy már a kezdetektől egy egységes uniós szabályozás kellett volna, hogy az egész kontinensen összehangoltan, ugyanazon elvek és gyakorlatok mentén szülessenek meg a korlátozások és egyéb intézkedések, és akkor talán megközelíthettük volna az ázsiai eredményeket.
Ehelyett a politikusok reflexszerűen a nemzeti határzárak intézményéhez fordultak vissza, majd minden kormány a saját kis lekerített területén kezdett el intézkedni, hol a szakértőkre, hol a választói akaratra kacsingatva, aztán csodálkoztak, hogy a vírus egy éve vándorol a kontinensen ide-oda. Most éppen ide.
Egy egységes védettségi kártyával legalább részben lehetne korrigálni az elpuskázott lehetőséget, de úgy tűnik, ezt sem jön össze.
Az igazolvány európai használata körüli kérdéseket Gulyás Gergely ugyanis „álvitának” nevezte, merthogy
„Brüsszeltől senki nem igazolványokat vár, hanem vakcinát”.
Amúgy a magyar kormány nem utasítja el a közös EU-igazolványt, amiről el is indult a diskurzus, de ha lesz is belőle valami, az minimum két hónap, és addigra már Magyarország túl lesz a nehezén, és az átoltottság miatt a kérdés nem lesz aktuális – tudtuk meg.
A miniszter sorai között olvasva, valami olyan elképzelés van, hogy a tagállamok mindegyike elfogadja az Európai Bizottság által leokézott vakcinákat, a többiről pedig a tagállamok döntenek. Ez utóbbi lehetőség nyilván újabb feszültségekhez és szájkaratéhoz vezethet.
Maga a kártya sem optimális megoldás
A kártyás megoldás egyébként jól hangzik, csak éppen minél jobban átgondoljuk, annál több kérdés vetül fel bennünk, függetlenül attól, hogy lesz-e egységes EU-s „útlevél”
Nemcsak egészségügyi, morális és társadalmi dilemmák vannak, de technikaiak is: ránézésre nem túl nehéz ilyen kártyákat házilag legyártani, a QR-kódot nem valószínű, hogy ellenőrzik majd a mozi bejáratánál, és az is érdekes lesz, hogy mit kezdenek a kártyáinkkal mondjuk a horvát strandon vagy éppen mit lépnek a Liszt Ferenc reptér dolgozói, ha valaki Guatemalából jött, és azt bizonygatja egy plasztiklappal, hogy ő ott megkapta az oltást.
Ha szerencsénk lesz, és a járvány szép lassan lecseng, annak örülünk majd, ha viszont nem, akkor tényleg nehéz megmondani, hogy hogyan tovább, kártyával vagy kártya nélkül.
