Jó kétezer évvel ezelőtt egy fiatal pár szállást keresett egy éjszakára. Az asszony várandós volt, s miután hiába kopogtattak az ajtókon, gyermekét végül egy istállóban kellett megszülnie.
Mária és József útnak indul
Eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha itt és most, 2013-ban, Szombathelyen hasonló élethelyzetbe csöppennénk. Felkértünk hát Roland színész barátunkat és a párját, hogy hogy legyenek az alkalmi szálláskeresőink, majd végigjártunk velük néhány egyházi és szociális szervezetet. A kérdés ugyanaz, mint a messiás születésekor: kaphatnak-e szállást éjszakára?
Történetünk a következő volt. A fiatal pár a Vajdaságból indult el rokonlátogatóba, ám Győrnél vették észre, hogy a bankkártyájuk, és ezzel minden pénzük otthon maradt, az autójuk pedig lerobbant. A rokonokat fel tudták hívni, de ők csak másnap tudtak volna értük menni.
Az általunk állított szabályrendszer szerint a történet végén, záruljon az bárhogyan is, felfedjük magunkat és egy kis karácsonyi csokiszívet adva meséljük el, miről is szólt ez a kísérlet. Párosunkat a háttérből, észrevétlenül fotósunk és újságírónk kísérte.
A püspök vára nem bevehetetlen
Első utunk a Szily János utcában található püspöki palotába vezetett. A tekintélyt parancsoló falak előtt még ajtónyílásban is alig reménykedtünk. Rosszul gondoltuk, mert az ajtót nyitó fiatalember kedvességgel, megértéssel és segítőkészséggel állt párunkhoz.
Azonnal felhívta az Egyházmegyei Karitászt, hogy szállást és némi ételt is szerezzen. A szoba vetett ággyal várta volna őket és kenyérrel, konzervvel érkezett volna a Karitász autója. Az autó kirendelését azonban mégsem vártuk meg, elmondtuk segítőnknek: mi bizony teszteltük a püspökséget. A titkár úr kicsit megilletődött, mi pedig illedelmesen megköszöntük a hozzáállását és békés karácsonyt kívánva továbbálltunk.
Örültünk, hogy sztereotípiánkat felhőként oszlatta el az egyház embere. Menjünk is egy vallással tovább. Következő állomásunk a zsidó imaház volt. Becsöngettünk, vártunk türelmesen, de úgy látszik, nem voltunk eléggé azok, mert éppen továbbindultunk és párosunk már beszállt az autóba, amikor egy hölgy ajtót nyitott. Így már nehéz lett volna elhitetni bármit is, ez a teszt kimaradt.
Segít a segítő
Következő állomásunk a Pálos Károly Családsegítő. Középkorú hölgy fogadta bajbajutott családunkat: végighallgatta a történetet, Máriánkkal elbeszélgetett a babavárásról, hogy jól van-e, meg persze azt is megkérdezte, mikorra várják a pici világra jöttét. Közölte, hogy náluk sajnos nincs szállás, de a Savaria Rehab Teammel azonnal felveszi a kapcsolatot, és már mehetnek is a Team valamelyik szállására. Még mielőtt telefonált volna, ismét felfedték magukat hőseink.
A hölgy nem is hazugságnak, mint inkább érdekes kísérletnek értékelte tesztünket, és érdekelte, hogy hol jártunk már, mik a tapasztalataink. Örült, hogy ebben a városban a jelek szerint baj esetén akad segítség.
Szombathelyen nem kellett volna barmok közt...
Utolsó állomásunk az evangélikus templom melletti paplak volt. Az élet itt már minket viccelt meg: egy hölgy épp babával a karján nyitott ajtót. Bár párunkat nem küldte el azonnal a "szállást keresünk" hallatán, de egyből rávágta, hogy náluk nincs hol megszállni, de a Johanneumban van bőségesen hely, menjenek oda.
Furcsa séta volt ez szenteste előtt egy nappal. Ha lenne bizonyítványa az egyes egyházaknak, vagy szociális intézményeknek, akkor minden bizonnyal jelest vésnénk be nekik. Ha pedig párhuzamot akarunk vonni a több ezer éves történet és az általunk írt forgatókönyv között, akkor minden bizonnyal a mi Máriánknak és Józsefünknek nem kellett volna istállóban megszállnia és a kis Jézusnak ott megszületnie.
Igaz, a csodák egyébként úgy jók, ahogy megtörténtek.