Ha a Belsikátor felől közelítjük meg a Berzsenyi teret, akkor a sarkon egy versenyautóba ütközünk.
A tudósító előszer nem érti, hogyan kapcsolódik a tekintélyes méterű járgány az új karneváli helyszínhez, a Magyar udvarhoz, de hamar kiderül, hogy sehogy sem: az az ELTE-SEK standjának a tartozéka, amely szintén a téren kapott helyet.
A Magyar Udvar új helyszín, és ebből a szempontból logikus, hogy a felújított Berzsenyi téren kapott helyet.
Más szempontból viszont a tér – fogalmazzunk finoman - távolságot sugárzó térkövezése nem túl inspiráló környezet, és különösen akkor lehet baj, ha süt nap és bedurran az árnyékok nélküli nagy betonplacc.
Pénteken ilyen gondunk nem volt már: a délutáni felhőszakadás és az esti felvonulás közben néztünk ki, és megállapítottunk, hogy az árusok és a vendéglátósok tekintetében nincs számottevő különbség a Magyar Udvar és a rendezvény más helyszínei között. Igaz, hogy van a magyar specialitásnak tekinthető lángos és kürtőskalács, de hát az máshol is van. Rajtuk kívül boros, sörös, menzakaja, chips-szes stb.
Nagy előny mondjuk, hogy egyelőre kevesen tudnak a helyszínről, így nem kell sorban állni.
A Magyar Udvar nem is a külsőségeivel, hanem a tartalmával „hirdeti magát” a műsorújságban: azt hangsúlyozza hogy ez az a helyszín, ahol mindenki megtudhatja, miért izgalmas a népzene és a néptánc, és a programok is ebben a szellemben lettek ideszervezve.
Így tehát kétségkívül illik egy történelmi rendezvény koncepciójába.
Ottjártunkkor az egyik legnépszerűbb helyi népzenei formáció, a Boglya játszott, látható közönségsikerrel.
