Amikor azt mondom, “magyar tenger” akkor valószínűleg a Balaton jut az eszünkbe. Egykor viszont valóban volt egy tenger Magyarország (és néhány szomszéd ország) területén.
A Pannon-tenger, más néven a Pannon-tó évmilliókkal ezelőtt alakult ki, mára viszont csak a nyomait fedezhetjük fel.
Kilencmillió évvel ezelőtt
A miocén földtörténeti korszak (23,03 – 5,333 millió évvel ezelőtt) végén alakult ki a Pannon-tenger a Tethys-óceán feldarabolódása során. A Tethys két kontinens, Gondwana és Laurázsia között helyezkedett el. Mára csak a Földközi-tenger medencéje, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger medre maradt fenn ebből az ősóceánból.
Maga a Pannon-tenger legnagyobb kiterjedése során (9,5 millió évvel ezelőtt) Csehországtól a Székelyföldig borította vízzel a felszínt, ezután fokozatosan visszahúzódott. Legnagyobb kiterjedése alatt kb. 250 000 négyzetkilométernyi területet fedett le. Vízmélysége pár száz métertől ezer méterig terjedt.
Ahogyan lefűződött a különböző tengerekről, úgy egy édesvízű tóra, majd tavakra bomlott szét. A maradék víz a Vaskapu-szoroson lefolyásra talált és ezzel véget ért a Pannon-tenger története. Szerencsére, azért hagyott hátra emlékeket az emberiség számára.
Mi maradt mára a Pannon-tengerből?
A tó eltűnésével kialakult a Kárpát-medence vízrajza. Egyesekben megfogalmazódhat a kérdés: “a Balaton a Pannon-tenger maradványa?” A válasz nem, a mai “magyar tenger” kialakulása “csak” 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött meg, viszont a környéken mégis fellelhetjük a Pannon-tó hagyatékát.
A tóba annak idején beömlött folyók sok hordalékot hoztak magukkal, amik deltákat alakítottak ki. Az ezek folytán megjelenő mocsaras területek hol víz alatt voltak, hol nem, így kialakult több fehér kőzetliszt sorozat is, amelyek gyengén kötöttek és kb. 4-8 méter vastagok.
A tihanyi Fehérparton, a Balatonkenesnél fekvő Fáncséroldalon illetve a Csittény-hegyen találkozhatunk ezekkel a kövületekkel, amik a Congeria ungulacaprae nevű kagylókkal (ismertebb nevükön balatoni kecskekörmökkel) együtt alkotják a Pannon-tó hagyatékát.
