„A Zanati út és a Pálya utca kereszteződésében lévő rovarlegelővel semmi gond nincs, a „technológia” része, hogy most így néz ki. Többféle egynyári és évelő virágmagot vetettünk ide. Virágzás után kaszáltuk le. A kaszálékot azért hagytuk rajta, hogy abból a magvak kiperegjenek, az egynyári virágok esetében így biztosítva a jövő évi növény-utánpótlást. Néhány hét múlva a kaszálékot leszedjük róla.”
Ezt a választ küldte Izer Gábor, a Szompark ügyvezető igazgatója arra az olvasói levélre, amely így szólt:
„Jelzem, hogy a volt Afit székháznál kialakított rovarlegelőnek (az aluljáróból feljövet) annyi. Talán csak a szárazság, talán rongálás. A Kisfaludy utca és a Borostyánkő áruház között viszont bőven találnak menedéket a rovarok – és bármi más is –, akkora a zöld. Szeretem a természetet és a jó levegőt, de ez a dzsungel talán már túlzás.”
Lapunk munkatársa először a Zanati úthoz ment, ahol a vadvirágok helyett valóban ezt találta:
De most már tudjuk, hogy nem rongálás vagy szárazság áll a rovarlegelő (azaz méhlegelő) állapotváltozása mögött – egyszerűen ez a természetes folyamat része.
Miután megérkezett Izer Gábor válasza, felderengett, hogy mintha már korábban is foglalkoztunk volna a témával.
És valóban: 2022 augusztusában született a „Búcsúzunk a szombathelyi méhlegelőktől” című írásunk
Búcsúzunk a szombathelyi méhlegelőktől 2022. August 05. 07:24 , amelyben az ügyvezető már kifejtette:
„Ezeket a területeket úgy kell fenntartani, mint a kaszálókat. Évente kétszer kaszáljuk, először júliusban, utána októberben, a pontos időpontot az időjárás határozza meg. A kaszálékot a területen kell hagyni, hogy a növények magjai kipereghessenek. Az évelő növények néhány héten belül újra kisarjadnak, az egyévesek pedig a csírázási idejüknek megfelelően – van, amelyik még ősszel, más csak tavasszal. Természetesen ez a csapadéktól is függ.”
Ismétlés a tudás anyja – szól a latin közmondás.
Ami a másik levélben említett helyszínt, a Borostyánkő áruház melletti területet illeti: az valójában a Gyöngyös-patak partja, és mint ilyen, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz tartozik.
Ezt a területet is megnéztük – és ezt találtuk:
Valóban nem túlzás a „dzsungel” kifejezés, de nem mertünk sem találgatni, sem állást foglalni, inkább az igazgatóságnak is elküldtük kérdéseinket. Amint megérkeznek a válaszok, frissítjük írásunkat.Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!