A nagyhéthez nem csak egyházi események, de különleges népszokások és ételek is kapcsolódnak. Nagycsütörtökön a keresztény világ az utolsó vacsorára, Krisztus elfogására és szenvedésére emlékezik. E napot a néphagyomány zöldcsütörtöknek is nevezi, amikor általában zöld színű ételeket főztek, például spenótból, sóskából, salátából vagy csalánból.
Nagypéntek a katolikusok számára a mai napig szigorú böjti nap, vagyis háromszor fogyaszthatnak ételt, de csak egyszer lakhatnak jól, és le kell mondaniuk a húsról is. Vannak olyan tájegységek, ahol e napon erjesztett gabonaléből, ciberéből készítettek levest, máshol tejleves, bableves, mákos vagy diós tészta került az asztalra.
Sok helyen egyáltalán nem raktak tüzet nagycsütörtöktől nagyszombatig – ez egyben azt is jelentette, hogy nem ettek főtt ételt. Az „új tüzet” nagyszombaton a templomból hazavitt parázzsal gyújtották meg, és azon főzték meg a húsvéti, ünnepi fogásokat, amelyek közül mindnek megvan a maga szimbolikája.
A kalácsot sok helyen Krisztus töviskoronájára emlékeztetve koszorú alakúra fonták. A torma a zsidó hagyomány szerint a széderestén fogyasztott keserűfüvek egyike, más elméletek szerint csípős-keserű íze Jézus szenvedéseire emlékeztet.
A sonkának más szerepe van: a böjt előtti utolsó disznóvágásból származó füstölt sonka pont húsvétra készült el, a népszokás szerint volt, ahol a sonka csontját a gyümölcsfára akasztották a jó termés reményében. A tojás pedig a termékenység, a tisztaság és az élet szimbóluma, amelyet a katolikus templomokban – a sonkával, a tormával és a kaláccsal együtt – húsvétvasárnap megszentelnek.
A tojás ugyanakkor a húsvéti díszítés központi eleme. A „tojásfákra”, a barkára és más virágos ágakra a hagyományos piros és mintás, írott tojások mellett más színekben játszó tojások és kerámiából készített virágok is kerülhetnek. Népszerűek a díszített ajtókoszorúk, a festett tojástartók is.
Akár tányéralátétekkel vagy egy asztali futóval is könnyen húsvéti hangulatot lehet teremteni az ebédlőben. Ha figyelünk a legapróbb részletekre is, akkor olyan húsvéti szalvétákat válasszunk, amelyek összhangban vannak az étkészletünk mintáival, színeivel.
Az ünnepi asztal díszein motívumként megjeleníthetjük a bárányt és a nyulat is. Míg a bárány egyértelműen a zsidó-keresztény kultúrából származó jelkép, addig a nyúl a termékenységre utal, húsvéti szimbólumként először a 16. században, Németországban használták.
Egyes elméletek szerint egy egyszerű félreértés – egészen pontosan a több német területen húsvéti fogásnak számító gyöngytyúk, vagyis a Hasel és a nyúl német neve, a Hase közötti hasonlóság – vezetett oda, hogy a nyúl ilyen fontos szerepet kapott az ünnepben.
