Nagy várakozás előzte meg pár hete a bejelentést, hogy Scott Rubin, a Google és a YouTube kommunikációs igazgatója az ELTE előadótermébe érkezik angol nyelven előadni - ami miatt a szervezők kénytelenek voltak előregisztrációhoz kötni az egyébként ingyenes részvételt. A heves érdeklődésen persze csak az csodálkozik, aki az elmúlt húsz évet egy koporsóban töltötte wireless internetkapcsolat nélkül, hiszen mégiscsak a bolygó egyik legfejlettebb webes óriáscégének egyik vezető tisztségviselőjéről beszélünk, aki most itt, tőlünk pár tíz méterre markol rá a mikrofonra.
Ennek megfelelően joggal várt a publikum egy serényen gördülő, szivárványos tényektől, kulisszatitkoktól, érdekességektől duzzadó előadást - ami azonban nem következett be. De ne rohanjunk előre, hiszen ezt nem lehetett rögtön tudni, a direktor úr remekül piszkálta fel az érdeklődést, amikor elmesélte, hogy az előre gondolkodó alkalmazás, a Google Now mondta meg neki, hogy az aktuális autóforgalomnak megfelelően mikor kell elindulnia a Heathrow repülőtérre, majd Ferihegyre érkezve a hangalapú keresőt, a Google Voice Search-öt kérdezte meg, miként juthat el a pesti szállodájába.
Azonban még Londonban majdnem megbukott az utazós projekt: egy olyan terminálban próbálkozott, ahonnan mindig indulni szokott a gépe, de Budapestre pont nem onnan indult, ezért kishíján lekéste, és úgy kellett sűrű bocsánatkérések közepette átvergődnie magát a többi morcos várakozón.
A telefonomban ott volt az információ, de ekkor már nem vettem a fáradságot, hogy ránézzek
- mondta.Tőlünk fog tanulni az internet
És hopp, már át is kötött előadásának kulcstémájára: arra, hogy hogyan fog kinézni a jövő webje.
Szerintem a web még ennél is okosabb fog lenni. A jövő internetje nem csak az aktuális helyem és a belépőkártyám alapján fog segíteni nekem, de a szokásaim alapján is. Tanítani fogom tudni, hogy felismerje, mikor vétek valami hibát.
Majd elhangzott a kulcsszó: prediktív web. Erre mennek a dolgok, vagyis az online alkalmazásainkat mi fogjuk oktatni, úgy, hogy a későbbiekben már akkor is megtesz nekünk valamit, még mielőtt kérnénk rá. Mert tudja, hogy kérni fogjuk rá.Felhívta a figyelmet például egy olyan alkalmazásra, amit ha bekapcsolunk mondjuk a mellettünk heverő tableten, figyel a másokkal folytatott beszélgetéseinkre (értelmezve azokat), és már azelőtt megjósolja, milyen információkra lesz szükségünk a diskurzus további szakaszában, még mielőtt elértünk volna odáig. ( Itt van egy cikk is erről a fejlesztésről.) Aztán egy újabb reklámkanyar: pár szó a Knowledge Graph-ről, ami hamarosan felbukkan a Google keresőben, és elvileg nagymértékben megkönnyíti majd, hogy tényleg a minket érdeklő infókat vadászhassuk le a webről, mert egy oldalsávban további adatokat is megjelenít a keresett téma kapcsán - talán épp azokat, amikre szükségünk van.
Szociális gerincoszlop
Rubin ezt követően tért rá a
social spine
kifejezésre, ami szerinte nem sokat mond a Google irodáin kívül, de jelezte, hogy megpróbálja elmagyarázni - nos, az előadás valahol itt nyeklett meg.
Az internet velejárója, hogy egyre és egyre közösségibbé válik
- hallottuk az erősnek szánt, mégsem annyira úgy lecsapódó gondolatot, hogy aztán végighallgassuk a Google Plus (a Google közösségioldal-próbálkozása) reklámját, és azzal együtt egy alig titkolt Facebook-fricskát:nem akarom, hogy valaki, akit 14 évesen ismertem, rámtaláljon, és tudja egyből, hogy éppen mit csinálok.
Scott itt elegánsan csupán azt felejtette el megemlíteni, hogy a Facebookon is vannak privacy-beállítások, amivel ez elkerülhető.Ugrunk a mobileszközökre: szerinte a prediktív web ezeken mutatja majd meg igazán az erejét. Aki olvasgat tech-rovatokat, azt ez a kijelentés sem hatotta meg, hiszen a mobiltelefonok és táblagépek elképesztő térnyeréséről ezer és egy kutatás szól. De itt már legalább adatokat hallottunk: 2011 és 2012 júniusa között Amerikában a mobilapplikációk használata 91 százalékkal megugrott. Valamint: 2015-re négyszer annyi mobilra fejlesztett app lesz, mint amennyit laptopra és PC-kre fejlesztenek.
Általánosságok és általánosságok
Hogy mit jelent a web a jövőben a társadalmaknak, az következett a sorban, amivel nem is lett volna baj, ha a Google-direktor nem az általánosságok állóvizében tapicskol. Elmondta többek között, hogy milyen hasznos lesz a demokráciáknak, amikor az emberek közvetlenül kérdéseket intézhetnek a vezetőikhez (kérdés ugye, hogy a vezetők akarják-e ezeket hallani), vagy hogy segít a kultúrák közötti tudáscserében, például ő akár a londoni lakásából figyelheti, amint egy milánói nonna a tésztakészítés rejtelmeibe avatja be. És hogy a mobilunk majd monitorozza a szívritmusunkat, és szól, hogy ideje felkeresni az orvost.
Az előadás egyik legérdekesebb pontja nem is egy kijelentés, hanem egy kérdés volt: tudhatunk-e valamiről, még mielőtt bekövetkezne? Ha ma észrevennénk az internetes keresési trendekben, hogy egy csomóan rákeresnek egy érdekes tünetegyüttesre, akkor feltételezhető-e, hogy egy járvány van a küszöbön? És vajon mi lett volna, ha az AIDS felbukkanásának az idején már ilyen prediktív technológiák állnak a rendelkezésünkre?
Erre nem Scott Rubin adta meg a választ. A jövő fogja. És, ahogy ő mondta az előadás vége felé:
the future is bright.
Ragyogó jövőnek nézünk elébe. Ámen.
