Olvasóink között bizonyára többen vannak, akik utaztak már óriás üdülőhajón. Én még soha. Azt sem tudom, szeretnék-e, abban sem vagyok biztos, hogy ez az én műfajom, de amikor meglátom ezeket az irdatlan monstrumokat a kikötőkben, mindig rájuk csodálkozom. Így amikor Ádám azt mondta, Európa egyik legnagyobb hajóján tölti majd a nászútját, arra kértem, készítsen fotókat, jól figyeljen meg mindent, hogy utána majd tudjon nekem mesélni.
„Van egy utazási iroda, akikkel rendszeresen utazunk, így az esküvőnk előtt is az ő katalógusukat lapozgattuk. A hajóutakat először átugrottuk, mint korábban mindig, mondván, baromi drágák. Aztán arra gondoltunk, hogy mégiscsak nászút, ami jó esetben egyszer van egy életben, így legalább olvassuk el a leírásokat. Aztán minél többet nézegettük, minél többet számoltuk, annál vonzóbbnak tűnt. És mivel eleve szeretjük a társas utakat, még a Genováig tartó egynapos buszos út sem zavart minket különösebben. Onnan indult ugyanis a hajó”
- magyarázza a választást Ádám, aki kitért persze a részletekre is.
A körülbelül 40 fős magyar csoport többsége tehát busszal ment Genováig, ahol még csatlakoztak hozzájuk azok, akik egyénileg utaztak oda. A csoport döntő többsége nyugdíjas volt, amire – az árfekvés mellett – magyarázat lehet az is, hogy a magyar családok számára egy októberi nyaralás már nem igazán optimális.
Este ért a busz Genova közelébe, ahol egy éjszakát a tranzitszálláson töltöttek, merthogy a hajó másnap reggel indult.
A hajóra való „becsekkolás” hasonló a repülőtérihez, terminállal, biztonsági ellenőrzésekkel, fémdetektorokkal, az iratok többszörös ellenőrzésével. Itt kapták meg azt a plasztikkártyát is, „ami a hajón a minden volt”. A hajón ugyanis nem fogadnak el sem bankkártyát, sem készpénzt, mindent ezzel a kártyával kellett fizetni.
„Amikor a hajó mellé értünk, akkor csodálkoztunk rá először, majd később minden kikötőben, hogy mekkora irgalmatlan monstrumról van szó” – emlékszik vissza Ádám. Még elképzelni is nehéz: több mint hatezer utas fér fel a 330 méter hosszú, 42 méteres óriásra, amelyhez 1700 fős személyzet tartozik. A mérete miatt nem lehet érezni a hullámokat, sőt azt sem, hogy mozog. Mintha egy plázában járna az ember, amikor elindul a szobájából mondjuk a moziba és elhalad a bárok és boltok mellett.
Ők az egyik legalacsonyabb árkategóriájú szobát, úgynevezett belső kabint választották, a 19 emeletes hajónak az 5. szintjén. Egy fürdőből és a hálóból állt, amiben tévé és egy kis asztal volt. Mivel ablaka nem volt, a helyiség teljesen sötét volt, amikor lekapcsolták a lámpát. Valamennyire behallatszott egy közeli játékterem zaja, de összességében elfogadható volt, és jól lehetett aludni benne. A következő árszint már egy olyan szoba, aminek ablaka is van, majd következnek a kis erkélyes szobák. Ezek amúgy hasonló méretűek, de vannak lakosztályok, melyek már teljesen más kategóriát jelentenek.
De mit lehet csinálni egy hajón egy héten keresztül?
Az utazás a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a hajó reggel 8 felé kiköt és este 6 körül indul tovább, hogy reggelre egy másik országba érkezzen. „Az mindenképp hatalmas előny, hogy nem vesztettünk időt az utazással, ezt sem repülővel, sem autóval nem lehetne megoldani” – véli Ádám.
Ők a Marseille, Barcelona, Szardínia, Nápoly, Róma útvonalat járták végig az egy hét alatt.
Az utasok a kikötőkben választhatnak, hogy szervezett keretek között vagy önállóan indulnak el városnézésre. Akik az utóbbi mellett döntenek, azokat transzferbuszokkal viszik a városközpontok közelébe.
Mivel az utaztató cégnek az az érdeke, hogy az utasok inkább a hajón tartózkodjanak, így a szervezett városlátogatások már délután véget érnek, és kezdődnek a fedélzeti programok. Ezek döntő része (mozi, színház, diszkó, medencék, edzőtermek, sportpályák, jakuzzik stb.) ingyenes, de azért bőven adódik lehetőség a pénzköltésre (boltok, kaszinó, masszázs stb.).
Külön fejezet az étel-ital kérdése
A napi háromszori étkezés benne van az árban. A hajón összesen 15 étterem található, többségük ingyenes. Amelyek nem, azok nemcsak eleganciájukban különböznek a többitől, de abban is, előzetes foglalás szükséges hozzájuk.
Az ételekhez jár ugyan egy kevés ital, de az gyakorlatilag senkinek nem elég, így azt meg kell venni. És itt jön az újabb csavar: előre be lehet fizetni italcsomagokra. Létezik víz-, kávé- és üdítőcsomag. Ádámék egy olyan – a második legdrágább - csomagra fizettek elő, amiben benne volt mindez, plusz sör, bor és az alapkoktélok korlátlan fogyasztása. A csomag hét napra fejenként 250 euróba került, ami néhány nap alatt „megtérült”, még akkor is, ha a bárok és kávézók alapból sem voltak túlárazva, amin meg is lepődtek kicsit.
A borravalót egyszerűen megoldják, a plasztikkártya minden nap automatikusan levon 11 eurót erre a célra.
A személyzet már délutántól elkezdi mozgatni az embereket animációval, táncoktatással, sporttal, gyerekprogramokkal, az esti „főműsoridőben” pedig kétszer két előadás van a központi rendezvénytereken: színházak, táncosok, énekesek lépnek fel, a minőségére nem lehet panasz.
„Annak ellenére, hogy utószezon volt, minden városnál éreztük a tömegturizmus negatív jelenlétét, amihez egészen biztosan hozzájárult a mi hajónk is” - ismeri el a szállodahajókkal szembeni egyik nagy kritikát Ádám.
A környezetvédelem terén viszont kétségkívül igyekeznek előrelépni. Az ő 2021-es építésű óriáshajójuk már nem gázolajjal, hanem gázzal működött, a fedélzeten keletkezett hulladékot szelektíven gyűjtötték és a fel nem használt ételeket – legalábbis azt mondták - a kikötőkben segélyszervezeteknek ajándékozták.
„A hajón valahogy mindenkinek átkattan az agya, otthon hagyja a hétköznapi énjét, és hagyja, hogy elvarázsolják egy kicsit. Mintha egy párhuzamos valóságba kerültünk volna. Így aztán a magyar útitársakkal sem beszélgettünk arról, hogy ki honnan és miért jött ide, ki mit dolgozik otthon. Hazaérve, nézve a fotókat, most így felelevenítve az élményéket még most is alig hiszem el, hogy ott voltunk”
– hívja fel a figyelmet egy érdekes aspektusra Ádám.
Az utasok természetesen a világ minden részéről érkeztek, sok volt közöttük az idős ember, de meglepően sok gyerekes család is akadt.
A kevés negatív élmények közé tartozott, hogy néha elképesztő hosszú sorok alakultak ki a recepción. Ebből a szempontból mindenképpen előnyben volt, ha valaki szervezett csoporttal érkezett, és volt egy csoportvezetője, akihez fordulhatott a gondjaival. Az ázsiai munkavállalók nem mindig beszéltek angolul, de az utasknak nem árt, ha tudnak angolul, mert enélkül nagyon nehéz boldogulni. Ehhez hozzájön még egy minimális digitális jártasság is. Az éttermek, bárok kínálatát csak QR-kódokkal lehetett megtekinteni, és több más szolgáltatáshoz is elengedhetetlen volt a mobiltelefon és az applikációk használata.
Arra is számítsunk, hogy - mobiltornyok hiányában - a tengeren nehézkes az internetszolgáltatás. Alapból nincs is ilyen, a hajós előfizetést pedig meglehetősen borsos áron adják.
„Köszönhetően az időbeli takarékosságnak, a korlátlan fogyasztásnak és a szórakoztatásnak, összességében nagyon kellemes volt az üdülőhajó. Ha nem is az elkövetkezendő években, de valamikor még mindenképpen szeretnénk hasonló úton részt venni”– vonja le végső tanulságot Ádám.