A krími háborút (1853-1856) elveszítő Oroszország élére kerülő II. Sándor cár egyrészt felszabadította birodalma jobbágyait, megreformálta a pénzügyeket, a hadsereget, fejlesztette a közigazgatást és egy korlátozottan alkotmányos rendszer kiépítését tervezte, másfelől erőszakos oroszosításra törekedett a lengyelek, ukránok és beloruszok körében és brutálisan lépett fel ellenzékével szemben.
Az ő uralkodásához fűződött az addig orosz gyarmat, Alaszka eladása is. Oroszország elszigetelődött és a pánszlávizmus zászlaja alatt indított hódító hadjáratok ellen még szövetségesei is egységfrontba tömörültek. A feléledő anarchizmus célja a fennálló elnyomó hatalom elleni forradalom, a
beszéd helyett a tettek mezejére lépés
volt.1866-ban egy Karakozov nevű diák többször rálőtt a cárra, 1867-ben a Párizsi Világkiállításon egy lengyel emigráns kísérelte meg ugyanezt. 1879-ben a Narodnaja Volja, a Nemzet Akarata nevű szervezet a cár vonatát, 1880-ban egy orosz asztalos a Téli-palota tanácskozóját robbantotta fel, de a cár sértetlen maradt.
Az anarchisták végül 1881. március 13-án jártak sikerrel. Bombát dobtak II. Sándor hintójára. A cár kiszállt, hogy segítsen a sebesült kocsison, akkor dobták a másodikat, amely leszakította a lábát és a sérülésekbe belehalt. A tetteseket felakasztották, a Narodnaja Volja és az ellenzéki szervezetek kiirtására véres hajtóvadászat indult, számos városban pogromok kezdődtek.
A cár tervezte további reformok végleg lekerültek a napirendről és ennek döntő szerepe lett abban, hogy 1905-ben, majd 1917-ben az orosz társadalmi ellentétek miatt kitört forradalmak elsöpörték a Romanovok uralmát.
Forrás: Facebook / Feiszt György
