Ahogy az olimpiai lánggal már hetek óta Nagy-Britannia-szerte rodeózó egykori és jelenlegi sportemberek lassan eljuttatják a féltve őrzött fáklyát Londonba, úgy érünk mi is hamarosan ötkarikás sorozatunk végére. Az első epizódban bemutattuk, kik képviselhetik Vas megyét 
Vasi sportoló is hozhat aranyat Londonból? 2012. May 19. 18:44 a világ legmonumentálisabb sportügyi seregszemléjén, majd az olimpiatörténet kacagtató, ám annál szerethetőbb lúzereit hoztuk közelebb olvasóinkhoz. 
Ötkarikás lúzerek: utolsókból ünnepelt sztárok 2012. June 04. 18:39 Ezt követte az ötkarikás uniformis mustrája 
Londoni formánk – gagyi vagy giccs a magyar uniformis? 2012. June 13. 07:50 , később áttértünk a közelgő megnyitó részleteire 
Csirkék, lovak, műfelhők - ilyen lesz az olimpia megnyitója 2012. June 15. 13:13 , végül pedig a Muse által megírt ötkarikás nótáról is értekeztünk. 
A Muse írhatta meg a londoni olimpia hivatalos dalát 2012. June 28. 09:36
Mint azt sokan tudják, a sport nem csupán sikerekkel, csillogással és a nép imádatával jár, bőven vannak bizony árnyoldalai is. Az alábbiakban néhány olyan, talán kevésbé ismert, de garantáltan könnyfakasztó történettel (ha úgy tetszik: drámával) rukkolunk elő, melyek bemutatják, milyen kitartó lehet egy sportoló, és adott esetben milyen kevés választhatja el a hőn áhított sikertől. A győzelemtől, amit lehet, hogy sohasem ér el...
Fél kézzel győzte le a világot
Első szereplőnk rögtön egy magyar kardvívó. Tersztyánszky Ödön az 1928-as amszterdami olimpián egyéniben, valamint csapatban is felállhatott a dobogó legfelső fokára. Tette mindezt úgy, hogy az első világháború idején még halottnak hitték! A csákvári születésű Tersztyánszky az orosz fronton kétszer is megsebesült (előbb a jobb karját, majd a tüdejét érte találat). Később fogságba esett, egy szibériai munkatáborba szállították. Idehaza sokáig eltűntnek vélték, a nevét még a halottakról vezetett könyvbe is beírták.
Tersztyánszky azonban soha nem adta fel a szabadulás reményét: a táborból kalandos úton szökött meg, betegségéből kigyógyult, majd ismét visszatért a frontra. Az egykor kiváló fotós és grafikus hírében állt sportember a háború után sérült jobb kezét már nem tudta úgy használni, mint korábban. Ezért megtanult bal kézzel vívni, írni, de még célba lőni is. Persze nem csak úgy ímmel-ámmal! A páston remek technikával, kiváló taktikai érzékkel és nagyszerű fizikumával kitűnő vívó Amszterdamban mind a 20 asszóját megnyerte. A világraszóló olimpiai győzelmet követően Tersztyánszky Ödön végleg letette a kardot.
Rövidesen visszatért a honvédség kötelékébe, ahol pályája egyre magasabbra ívelt: az I. Honvéd Gyalogezred helyettes parancsnokának is kinevezték. Halálát egy hadgyakorlat közben szenvedett baleset okozta. Tersztyánszky nevét egy szomorú rekord is őrzi: a magyar olimpiai bajnokok közül ő hunyt el elsőként. Szülőhelyén, Csákváron sportközpontot neveztek el róla.
Mérgében főbe lőtte volna magát
Az ausztrál Jane Saville vélhetően soha életében nem felejti el a 2000. szeptember 28-ai eseményeket. Ezen a napon rendezték ugyanis a női gyaloglók 20 kilométeres versenyét, ahol Saville-nek komoly győzelmi esélyei voltak. A sportolónő a cél előtt fél kilométerrel a verseny toronymagas győztesének tűnt, ám a stadionba érkezése (vagyis a cél) előtt nem sokkal az egyik bíró felmutatta neki a piros lapot. E jelzéstől a futballisták mellett a gyaloglókat is kicsapja a hideg verejték, hiszen a vörös kártya számukra az adott verseny végét jelenti.
A korábban kétszer már figyelmeztetett (a harmadik után jár a kizárás) Saville nem akart hinni a szemének, valószínűleg egy világ dőlt össze a lelkében, főként, ha arra gondolunk, hogy a játékok városában, Sydney-ben született. A szó szerint hazai pályán versenyző Saville-t az olimpiai stadionban több tízezer ausztrál várta lélegzetvisszafojtva.
Persze nagy volt a meglepetés, amikor a második helyezettből győztessé előlépett kínai döcögött be elsőként a célba… Saville eközben fel-alá járkált, a szervezőknek állítólag ezt mondta:
Adjatok egy pisztolyt, hogy főbe lőhessem magam.
Az ausztrál gyalogló azonban nem adta fel az álmait, négy esztendő múltán Athénban is rajthoz állt, ahol végül bronzérmet nyert.A kínai, akinek nem volt notesze
A 2008-as pekingi olimpián a precizitásukról és az aprólékos munkájukról híres kínaiak, egyik evezősük révén olyan drámát szolgáltattak, amely talán még a lúzerekről szóló összeállításunkban is megállta volna a helyét. A derék ázsiaiak az ötkarikás vetélkedés kezdete előtt karakánul kijelentették: elsősorban azokat a sportágakat tömik pénzzel, melyekben sok aranyat lehet nyerni. Ennek jegyében kiemelt összegekkel támogatták például a tornászokat, az úszókat, az atlétákat, no meg az evezősöket.
Akkoriban sokan bíztak az idén 25 esztendős Zhang Liangban, aki az egy- és a kétpárevezősök versenyében is vízre bocsátotta hajóját. Azaz csak bocsátotta volna, hiszen 2008. augusztus 9-ének bágyasztó reggelén, a derék Liang alaposan elszámolta magát. Bemelegített, odaevezett a startvonalhoz, majd a fejéhez kapott. Ekkor vette ugyanis észre, hogy rosszul emlékezett a futambeosztására: a második helyett a harmadik csoportban akart rajthoz állni.
Természetesen kizárás lett a „jutalma.” A feketeleves pedig még csak ezt követően jött. Az akkori szabályok értelmében ugyanis, ha egy evezős nem állt rajthoz abban a számban, melyben kvótát szerzett, akkor a másik versenyben, nevezetesen kétpárban sem mutathatta meg az évek alatt összegyűjtögetett tudását. Liang párja, bizonyos Su Hiu így szintén nem evezhetett a hazai rendezésű olimpián. Liang a bakiját követően nyom nélkül tűnt el a sportvilág atlaszáról, s valószínűleg Su-val sem lettek országos cimborák.
A vasakaratú brit, és a lesántikált versenytáv
A brit futót, Derek Redmondot is komoly pech fosztotta meg a kiugró sikertől az 1992-es barcelonai játékokon. A szigetországi atléta esélyesként várta a 400 méteres síkfutást, hiszen nemcsak az előfutamokban, hanem a korábbi versenyeken is remek eredményeket produkált. Az elődöntőben aztán bekövetkezett Redmond drámája: a hosszú egyenesben elszakadt a combizma. Amint az a felvételeken is látható: a futó összerogyott, majd a következő képkockákon már csak azt láthatják a nézők, ahogy a futam végeztével Redmond még mindig a földön térdel, és zokog.
Nem sokkal később azonban a futó otthagyta a segítségére siető rendezőket, és fél lábon sántikálva fejezte be a még megmaradt távot. Közben pólóban és rövidnadrágban, egy biztonsági embert félrelökve az édesapja is befutott mellé, aki megpróbálta lebeszélni fiát a verseny folytatásáról. Redmond azonban hajthatatlan volt:
Nem akartam hordágyon végezni, be akartam fejezni a versenyt
– mondta később. A 65 ezres barcelonai közönség vastapssal jutalmazta a célba apjával együtt érkező Redmondot, akit végül kizártak a versenyből.A futó példás kitartása miatt az egyik legnépszerűbb sportoló lett hazájában, édesapját még a 2012-es játékok szervezőbizottsága is felkérte, hogy legyen tagja a bevezetőben is említett fáklyaváltónak. Redmond atléta karrierje befejeztével kosárlabdával és rögbivel foglalkozott, mindkettőben magas szintig jutott. Jelenleg a brit atlétikai szövetség különböző fejlesztési programjainak egyik fontos résztvevője.
Falábbal is halmozta az érmeket
Manapság már elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy fogyatékkal élő sportoló olimpiai aranyat szerezzen az ép versenyzőket felvonultató ötkarikás játékokon. A hőskorból azonban ismerhetünk egy ilyen történetet, az amerikai George Eyser sztoriját. Eyser-nek gyerekkorában egy vonat ment át a bal lábán, így amputálni kellett az összeroncsolódott testrészét. A később könyvelőként dolgozó Eyser, aki addigra már nagyon jól használta a lábát helyettesítő fa protézist, világ életében szeretett sportolni.
Különösen a tornát kedvelte, rendszeresen eljárt egy klubba, ahol sokat edzhetett egészséges versenyzőkkel is. A férfi számára természetes volt, hogy elindul az 1904-es, St. Louis-ban rendezett olimpián. Sőt, nem csupán elindult, hanem egyetlen nap leforgása alatt hat érmet (köztük három aranyat) szerzett! Eyser az akkor még olimpiai sportágnak számító kötélmászásban, korláton és ugrásban is győztesként hagyhatta el a termet.
Érdekesség, hogy a vasakaratú tornász 1910 utáni sorsáról semmit sem lehet tudni: az akkori amerikai népszámlálási listán ugyan még szerepel a neve, ám később már nincsenek róla adatok, így halálozási dátuma sem ismert.
A 2008-as pekingi olimpiát megelőzően George Eyser volt az egyetlen, aki művégtaggal versenyzett olimpián, a kínai fővárosban viszont a dél-afrikai úszónő, Natalie du Toit követte a sorban. A legfrissebb hírek szerint pedig a művégtagokkal futó, szintén dél-afrikai Oscar Pistorius (címlapon) is részt vehet a londoni játékokon, így könnyen elképzelhető, hogy a 25 éves sportoló nevéhez fűződik majd a közelgő olimpia egyik felemelő pillanata.
Címlapfotó: www.nationalpotsports.tumblr.com
