Megszoktuk, hogy kontrolláljuk a körülöttünk lévő világot, és úgy alakítjuk azt, ahogy nekünk éppen ideális. Ám míg a tudomány ebben a partnerünk, a fizikai testünk még mindig ugyanolyan marad, amilyen volt. De mi lenne, ha az érzékeinket is tudnánk irányítani, és felturbózhatnánk őket valós időben? - így nyit a londoni Royal College Of Arts hallgatóinak kisfilmje, ami két, elvileg forradalminak szánt (bár elsőre inkább csak vicces kinézetű) fehér maszkot mutat be, egyik az emberi látást, a másik a hallást erősíti fel. Na de felvehetnénk-e általuk a versenyt akár a Twilight éleslátású vámpírjaival, akár a pókösztönnel előnyt szerző Pókemberrel? Supermanek leszünk-e?
Nem eszik ilyen forrón a kását, bár, ha hihetünk a videónak, akkor annyira nem is vagyunk messze attól, hogy mindez megvalósuljon. Az egyik maszk, ami a látásba babrál bele, az emberi szem által megfigyelt mozgás látványát módosítja ahhoz hasonlóan, mint amikor hosszú záridővel fényképezünk: az előttünk elhaladó emberek mintha saját magukat húznák kondenzcsíkként, láthatóvá válik a mozgás mintázata. A szem elé helyezett eszközbe ugyanis kamera van építve, ami a jelet egy azt feldolgozó szoftverrel átalakítja, majd villámgyorsan visszaküldi a furcsa plasztikszemüvegbe.
A másik, geomaterikusabb vonalvezetésű maszk, aminek még orrot és szájat is terveztek, valójában a fülre hat: az emberi beszédet választja ki az ingerek közül, és hatványozza azt, miközben a felesleges háttérzajokat ügyesen eltompítja. Sőt, van egy harmadik hangszóró is, ami a fogakon (!) keresztüli rezgésekkel a belső fülbe küldi az ingereket. Ez a maszk szelektív módszere révén talán még menőbb, mint a látásra ható darab.
Focimeccselemzés élőben, egyedi koncertélmény
A diákok, akik amúgy érdekes módon nem a tudomány, hanem a művészetek emberei, felhasználási javaslatokat is tesznek: megmutatják például, hogy a sportban hogyan lehet élőben, azonnal elemezni mondjuk a focipályán zajló mozgásokat, de akár a labda ívét is, és ebből következtetéseket levonva alakítani az aktuális stratégiát. Majd egy Muse-koncertrészlettel vázolják fel, milyen lenne, ha az eszközük egy későbbi újításával egy koncert közben akár váltogathatnánk is az egyes hangszerek között.
Megemlítik még, hogy a gyógyításban és az oktatás-nevelésben is hasznát vehetik majd a készülékeknek (feltéve, hogy lesz belőlük tömeggyártás), a bennünk lakó paranoid android viszont nem tud elmenni amellett a kaparó érzés mellett, hogy bárkinél előbb fog ilyesmit használni a hírszerzés és a hadiipar - illetve nem hülyeség feltételezni, hogy talán már régóta tesztelgetnek is hasonló technológiákat.
Persze nem ez az első olyan próbálkozás, hogy embert upgrade-eljen valaki, vagyis valamilyen úton-módon felfejlessze az amúgy velünk született képességeket - viszont mindenképpen beszédes újítás annak fényében, hogy nem egy NASA-laborból vagy a Google kísérleti központjából jött ki. Persze ott még nagyon nem tartunk, hogy Vasember-szerű ruházatot tartsunk a gardróbban, de az irány már adott - olyannyira, hogy egyesek már egyenesen a halhatatlanságról gyártanak elméleteket. Pár évtized múlva meglátjuk.
