2024. október 18-án nyílt meg a Szombathelyi Képtárban Geszler Mária Garzuly állandó kiállítása A meteoritok hazatértek Szombathelyre, állandó kiállítása nyílott Geszler Mária Garzulynak és családjának a Képtárban October 19. 08:23 , ami egy folyton változó tartalmú, de állandó kiállítása lesz a városnak, és itt jelentette be Nemény András Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, hogy a városi közgyűlés egyhangú szavazással díszpolgárává választotta a Kossuth-díjas kerámiaművészt.
Geszler Mária Garzuly jelentős alakja nem csak a hazai, hanem a nemzetközi porcelánművészetnek is. 1941. június 17-én született Budapesten, édesapja Geszler György zeneszerző, édesanyja Timkó Mária. Eleinte csellistának készült, ám 1960-65 között már az Iparművészeti Főiskolán tanult, Csekovszky Árpád tanítványaként. 1966-ban lett Garzuly Ferenc patológus, neuropatológus felesége, és ebben az évben költöztek Szombathelyre. 1967-ben megszületett első közös gyermekük, Gábor, majd 1970-ben világra jött a második, Anna.
Az anyag megformálása
Geszler Mária elsősorban egyedi látásmódjával és az ipari világ inspirálta műveivel vált ismertté. Pályafutását a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban kezdte, majd Magyarszombatfán és Szombathelyen dolgozott, valamint szoros kapcsolatot alakított ki a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióval is. Élete első rangos elismerését Szombathelyen nyerte el 1969-ben, a Savaria Országos Kerámiapályázaton.
Ez azonban még csak a kezdet volt, hiszen több hazai és nemzetközi díjat is megkapott, 1979-ben a Munkácsy-díjat, 1985-ben a Bajor Állami Díjat, majd 2018-ban a Kossuth-díjat is.
Közel hat évtizedes pályafutása során a népművészet, a közép-ázsiai és japán motívumvilág hatottak rá a leginkább. Pályafutása során kis- és középméretű, gondolati töltetű kerámiatárgyakat készített, és a fotográfia, komputergrafika beépítésével szürreális, emóciókkal teli alkotásokat hozott létre. Alkotásai az ipari táj, az idolok és a repülőgépek motívumaival gyakran a világ törékenységét és a fenyegetettség érzetét idézik.
A képtár falai közé ékelődött meteoritok
A „Setoi kerámiagyár” című alkotásában a cselló nemcsak a hangszer formáját idézi, hanem utal a női test vonalaira is. Ezzel egyfajta lágyságot, érzékenységet visz az alkotásba, ami a nőiesség metaforáját erősíti, ahol a test és a hangszer egybeolvad a művészet által.
Seto városa azért is fontos, mert évszázadok óta híres a kerámiakészítéséről. Az alkotáson látható gyárak képei egyértelmű utalások a modernitásra. Emellett, pedig a háttérben megjelenő tradicionális japán épületek a hagyományok megőrzésének fontosságára utalnak. Az alkotáson feltűnő cseresznyefavirág, a japán kultúra szimbólumaként is értelmezhető.
A rózsaszín alap pedig egyfajta szelídséget visz az alkotásba, ami tovább erősíti annak nőiességét és cseresznyefa virágainak jelentését. Összességében a „Setoi kerámiagyár” a női test, a zene és a japán kultúra ötvözetének materializációja, egyedi és mély gondolatokat hordoz az emberi kultúra változásairól és ennek emberi társadalomra gyakorolt hatásáról.
Ipari harmóniák
Ezzel szemben „A szénbánya hangja” című kerámiaműve egy mély és kontrasztos alkotás, mivel párhuzamot von az ipari világ és a harmónia között. Központjában egy emberi alakot látunk, amelynek testén visszatérő motívumként a híres „Zápor a Shin-Ōhashi híd és Atake fölött” japán fametszet esőábrázolása jelenik meg.
Zápor a Shin-Ōhashi híd és Atake fölött
Ez az 1857-es mű Hiroshige „Edo száz látképe” sorozatából származik, és a japán művészet egyik ikonikus darabja.
Geszler Mária Garzuly felfogásában azonban ez az eső új jelentéstartalommal bővül, hiszen a művésznő kottavonalakkal és hangjegyekkel alkotta újra az eredeti ábrázolást. Ezzel is szimbolizálva a természet és a zene kapcsolatát. A szénbánya gépe viszont éles kontrasztot ad a kerámiának, az ipar kemény, gépies világa is utat tör magának, és magára vonja a szemlélő tekintetét.
A kozmosz jövevényei
A „Meteoritok” című alkotása alapvetően az ismeretlen, végtelen univerzum, a természet és az emberi képzelet közötti kapcsolatot próbálja érzékeltetni. Geszler Mária alkotásai gyakran hordoznak természeti és kozmikus szimbolikát, ahol az anyag és a forma közötti játék az emberi lét kérdéseire reflektál.
A meteorit, mint égitest, az univerzum végtelenségét és misztériumát hordozza magában, amely ütközik a földi élet mulandóságával. Erre erősítenek rá a meteoriton ábrázolt fák, vagy a kontrasztos színek és absztrakt ábrák. A nézőt arra próbálja ösztönözni, hogy filozofikus értelemben gondolkodjon az élet kérdésein: a végtelen tér és idő jelentőségén, az ember helyéről az univerzumban, valamint az égi és a földi világok kapcsolatáról.
Suttogások
Az „Inner Voice” című kerámai egy női torzó, amelyet szorosan körbetekert anyag borít. Ez az anyag pedig egyszerre fedi és korlátozza a női alakot, és ez a feszesség mutatja az ember lélek gyötrődését, amikor a gondolatok és érzések, a belső szépség nem tudnak a felszínre törni. Az anyagon megjelenő hangjegyek tovább fokozzák ezt a feszültséget, mert e lágy dallam sohasem törheti át ezt a merevséget.
A címre utalva a belső érzelmeket és gondolatokat zene formájában értelmezhetjük. Az alkotás az emberi lélek mélységeibe vezet, ahogy próbálunk egyensúlyt találni a belső világunk és a külső körülmények között. A zenei motívumok szimbolikája pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a belső hangjaink, érzéseink gyakran rejtve maradnak, és nehezen törnek a felszínre.
Összegzés
Összességében Geszler Mária Garzuly munkásságában a harmóniák megtalálása, a női test és a nőiség porcelánban való újraértelmezése és a zene szeretete öltenek alakot. Utóbbiak pedig nem csak a csellókat idéző formavilágban vannak jelen, hanem a hangjegyekben, kottavonalakban is, mintha az emberi lélek egyfajta dallam volna.