Nemigen jött össze a dalos Mikulás-csalogatás pénteken reggel a Gothárd Jenő Általános Iskola udvarán a gyerekseregnek, talán ezért érkezett először vijjogva egy zöld-kék rendőrségi kisbusz (közismertebb nevén:
sportszelet
), és nem a nagyszakállú.
Elfogni! Lopják a csokikat!
Az autó ajtaja felpattant, és lengén öltözött krampuszkák ugráltak ki belőle, majd szaladtak messzire - szorosan a nyomukban pedig a rend őrei rohantak kiabálva:
Elfogni! Lopják a csokikat!
A gyerekek szurkoltak, végül pedig ebben amesében
is a jó győzedelmeskedett: a rakoncátlan ördögfiókákat bilincsben vitték vissza a kocsihoz az egyenruhások. (A rendőrbácsiknak és a rendőrautónak nagy sikere volt egyébként: egy kisebb csoport fittyet hányva a pirosruhás öregre inább velük foglalkozott.)Nagyjából ekkor érkezett meg Télapó - szaloncukorral a zsebében, diszkósított
dzsingölbellsz
-t dübörgő, körömlakkszínű szalonautójában. A gyerekek kedvesen fogadták. Egy kisfiú megjegyezte:Kiszáll a télapó, előveszi a puskáját, aztán ratatata!
- de egészen addig viszonylagos rend uralkodott, míg a Mikulás és az ő kedvenc manója el nem kezdte szórni a tömegbe a szaloncukrot, a diót és a csokoládét - na akkor feledve illemet és jólneveltséget, szinte minden apróság utánuk vetette magát, szedegették, mint a csirkék a magot.
De még sok dolga volt...
Mikor meg meccsjegyek kerestek gazdát a télapós kérdésekre helyesen válaszolók között, olyan tolongás lett, hogy már a nagyszakállú csitítgatta a gyerekeket, nehogy agyontapossák egymást. Őt magát is annyira körülzsonogták, hogy a végén már csak az kapott szaloncukrot, aki utat engedett neki az autójához. És ismét felbrummogott a Mikulás-mobil, és ismét feldübörgött a zene, aztán tett még egy tiszteletkört a jólelkű öreg, majd kifordult az iskola udvaráról.
Hiszen neki még rengeteg dolga volt. Várt rá még vagy kétmilliárd gyerek szerte a világon...
