Még ma is emlékszem arra a több mint 30 évvel ezelőtti hétfő reggelre, amikor az ismerős postás bocsánatkérő mosollyal nyújtotta át a behívóparancsot. Noha számítottam rá, de megfordult velem a világ, tudva, hogy bő egy hét múlva kezdődik egy olyan másfél év, amikor nem kell gondolkodnom, megteszik helyettem.
Ennek a reggelnek, majd az egy héttel később hajnalnak az emléke azóta is kísért. Amikor tüskére nyírt hajjal, egynapnyi hideg élelemmel, higiéniai csomaggal felszerelve néztem, ahogyan elveszik a személyi igazolványomat, és ezzel megszűnik önálló létezésem, innentől csak egy sorszám vagyok.
Ezért is kapom fel a fejem, ha valaki a sorkatonaság visszaállítását kéri, javasolja, sőt követeli. Egy nappal ezelőtt, csüt9örtzökön Schmidt Mária, a miniszterelnök főtanácsadója, a Terror Háza igazgatója állt ki azzal Schmidt Mária már az általános hadkötelezettség bevezetésén gondolkodik May 05. 10:45 , hogy be kellene vezetni az általános hadkötelezettséget, ráadásul nők számára is.
Nagyon gyorsan reagált a honvédelmi minisztérium, és
közölték
Reagált a Honvédelmi Minisztérium Schmidt Mária általános hadkötelezettségről szőtt álmaira
May
05.
12:43
, hogy nincs napirenden a sorkötelezettség visszaállítása.
De a témát rendre előveszik, időnként a közösségi oldalakon is feltűnik, azzal, hogy ez kellene a mai fiataloknak, nem a .... (ide bármi behelyettesíthető).
De térjünk vissza az én sorkatonaságomra. Viszonylag magasabban képzett egységhez kerültem, légvédelmi rakétatüzérekhez, ahol nagyjából egyforma létszámban voltak hivatásosok és sorkatonák.
A másfél év alatt hét hadgyakorlaton vettem részt, ebből négy harcászati gyakorlat volt, és megjártam az akkori Szovjetuniót, mai szemmel Ukrajnát, Oroszország európai részének déli területeit és Kazahsztánt. (Erről háromrészes cikksorozatot is írtam már. Itt Hajnali háromkor süt a nap Katonaként Kazahsztánban 1. rész 2007. August 23. 10:51 , itt Viperavadászat, és egy Bombanő a szovjet bázison 2007. August 28. 11:54 és itt Az ott a csernobili atomerőmű - Katonaként Kazahsztánban 3. rész 2007. September 07. 23:25 lehet elolvasni.)
De nem ezekre emlékszem vissza leginkább, hanem arra, hogy a katonaság mire tanította meg a sorkatonákat. Röviden: hazudni, csalni, lopni. Elsunnyogni a feladatokat, eltűnni a tömegben, elbújni a felelősség alól. Csak egy dolog számított: minél kevesebb erőfeszítéssel megúszni, minél könnyebben átvészelni.
A hivatásos tiszthelyettesek jó része nem értett a munkájához, ők jártak élen a szívatásban, amikor, mondjuk, tizedszer mosatták fel az 50 méteres folyosót, borotvapengével vakartatták a vécékagyló belsejéről a vízkövet vagy 150-szer meneteltették végig a szakaszt az alakulótéren.
A sorállományú tisztesek között is voltak, akik szívesen részt vettek ebben a játékban, és ugráltatták a "kopaszokat" . Sokszor eszembe jutott, hogy egy icipici hatalom és képes megmutatni valaki igazi személyiségét.
Közben pedig csak a látszat szintjén sajátítottuk el a légvédelmi rendszer kezelését. Pedig az lett volna a legfontosabb feladatunk. És mindez a 80-as évek második felében.
Gondoljunk bele, hogy azóta mennyit fejlődött a haditechnika. ma már nincsenek hatalmas tömeghadseregek, ahol feltűzött szuronnyal támadnak a katonák. Ma már komoly haditechnika van, amihez érteni kell. Aminek elsajátításához nem elég az a 12-18 hónap, amennyi a szolgálati idő volt annak idején.
A sorkatonaság ráadásul sokba kerül, és nem éri meg a ráfordított összeg.
A honvédségnek profikra van szükségük, olyanokra, akik ki vannak képezve, fel vannak készítve, és mesterei a tudásuknak. Nem csetlő-botló srácokra, akiknek az az egyetlen vágyuk, hogy minél előbb kikerüljenek innen.
Ezért is kapom fel a fejemet, ha valaki a sorkatonaság visszaállítását kéri, javasolja, követeli. Aki erre vágyik, annak van lehetősége, hogy kipróbálja magát. De ne tegyük kötelezővé. Hogy egy klasszikust idézzek: "Előre menjünk, ne hátra."
Mi azért arra kérjük olvasóinkat, szavazzanak:
