Különlegessége az, hogy életfákból készült Magyarország első 56-os emlékhelye, ráadásul Szombathelyen, a Kámoni Arborétumban.
Pár hónappal a forradalom leverése után Bánó István 54 tuját ültetett el, a fák az 1956-os forradalom tiszteletére eresztettek gyökeret. Bánó azonban nem 56 darab fát ültetett, hanem a facsoportok egyedszámával alkotott maradandót. A rendelkezésre álló területen 1-9-5-6-10-23 darab malonyai tuját helyeztetett el, a számok pedig ilyen csoportosításban már teljesen egyértelműen mutatják, miért is volt fontos az az ültetés.
A magyarul életfának nevezett Thuja Occidentalis „Malonyanát” Gróf Ambrózy-Migazzi István, a Jeli Arborétum alapítója nemesítette 1913-ban.
Ha akkoriban kiderül – írta évekkel ezelőtti cikkében kollégánk – az ültetés célja, valószínűleg hosszú börtönévek vártak volna az erdőmérnökre, a fákat pedig azonnal kivágták volna. Nem derült ki. Sokáig pár tucat ember tudott csak a különleges facsoportosulásokról, akik ősszel, október 23-án rendszerint elmentek az őszi színekben pompázó arborétumba, színes leveleket gyűjtöttek, sétáltak és „véletlenül” összefutottak a Bánó-tujáknál. Nem kellettek szavak, tudták, miért voltak ott.
Az életfákkal övezett emlékhely 2003-ban egy emléktáblát is kapott. A bronzba vésett ábrán remekül látszik, hogyan jött össze az emblematikus dátum.
Egyre kevesebb fa él már az arborétumban a Bánó-tujákból
Körülbelül 25 darab található még az életfáknak nevezett eredeti Bánó-tujákból, amelyek Gróf Ambrózy-Migazzi István, a Jeli Arborétum alapítója nemesített – mesélte nekünk Németh Gábor, arborétum vezetője. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az addig elpusztult tuják után még végeztek pótlásokat, mostanában azonban már más fafajtákkal helyettesítik őket, mert a klímaváltozás nem kedvez nekik. A tuják nem bírják a megváltozott éghajlatunkat, a kártevők és a kórokozók pusztítják, hiába a permetezés.
