Nem először vállalkozott nagyszabású bringatúrára a vasvári Nagy Tamás valamit a szombathelyi Puskás Zoltán és felesége. Ám a több, mint hétezer kilométeres túrára még nekik is több mint kétéves előkészület kellett. A bringások sikeresen letudták a New Yorktól San Franciscóig tartó távot. Hazaérkezve Nagy Tamás mesélt az élményekről.
Pár évvel ezelőtt Zoli barátommal beszélgettünk, hogy el kellene menni egy nagyobb tekerésre az Amerikai Egyesült Államokba. Ezt a túrát egyébként nagyon sok kisebb és rövidebb túra előzte meg. Zolival most már közel kilenc éve biciklizem együtt. Ezalatt Európa számos országában fordultunk meg együtt, egy kicsit megkóstoltuk Észak-Afrikát, elkerékpároztunk Ázsiába, Törökországig és két évvel ezelőtt dobtuk fel az ötletet, hogy menjünk át az Óceánon túlra.
Gondolom ehhez azért kellett némi előkészítés. Vagy csak felpattantatok a bicajra és meg sem álltatok, mondjuk Törökországig?
Csináltunk olyat is, hogy egy szép délutáni napon felpattantunk a bicajra és elkerekeztünk Athénba, Krétára vagy éppen Máltára. De volt olyan is, hogy elrepültünk Lisszabonig onnan a Földközi tenger térségét követve áttekertünk Spanyolországba, majd áthajóztunk Észak-Afrikába. Ott egy újabb szakaszt tettünk meg, egy kicsit a sivatagban, a hegyvidéken.
Hogy tudjátok ezt összeegyeztetni a munkával? Hiszen azért ezek a kiruccanások az esetek többségében több hetesek.
Én korábban egy kistérségi társulásnál dolgoztam, mint informatikus. Amikor ott először mondtam a főnökömnek, hogy szeretnék biciklivel Barcelonába elmenni, akkor furcsán nézett rám és azt mondta, hogy amennyi idő csak kell, odaadja, mert azt hitte hülyéskedek. Amikor aztán naponta jelentem meg biciklivel és látta, hogy komolyan edzem rá, akkor döbbent rá, hogy én tényleg el fogok menni.
Na, innentől kezdve már nem mondta, hogy nyugodtan találjak ki bármit és elmehetek, hanem minden szabadságomat erre kellett félretennem. Zoli barátom ő tanárként dolgozik, ő a nyári szabadságát áldozza fel erre. Egy ilyen túra általában 3-5 hét hosszúságú, így tudjuk ezt megoldani.
3620 kilométert tettél meg az Újvilágban.
Igen, sajnos a sok-sok félretett szabadság sem volt elég arra, hogy végig Zolival tartsak. Választanom kellett, hogy az első vagy a második felét tekerem le a távnak. A második felére szavaztam, így Denvertől San Fransiscoig bicikliztem.
Mi mindent kellett leszervezni?
Az volt a legnehezebb, hogy a pénzt összegyűjtsük. A másik, ami nem volt még egyszerű, hogy kilométerre lebontva megtervezzük az útvonalat. A kezdetben 6500 kilométerre számolt út végül 7200-ra hízott.
A tervezés olyannyira alapos volt, hogy azt is be tudtátok lőni, hogy melyik büfében reggeliztek, és hogy hol szálltok meg?
Én leginkább a Denver utáni szakaszról tudok beszélni, hiszen ott csatlakoztam be. Ugye, ezen a terülten elég sok sivatagos terület volt, így azzal kellett leginkább kalkulálnunk, hogy hol tudunk vizet felvenni. A szállást úgy oldottuk meg, hogy ahol ránk esteledett, ott felvertük a sátrat, tehát szó szoros vad kempingeztünk. Tisztálkodni leginkább a nagyvárosokban tudtunk.
A warmshowers.com weboldalnak van egy biciklis változata és annak segítségével befogadó családoknál zuhanyoztunk és mostuk ki a ruháinkat. A tervezés legfőbb pontjai azonban abban merültek ki, hogy hol tudunk vizet felvenni. Hogyan tudjuk a vízumnál kicsit könnyebben megszereztető ESTA nevű papírt megkapni.
Bicajt azt vittétek vagy ott szereztétek be?
Saját biciklikkel mentünk. Ugyanis ha ott bérlünk, akkor azt még vissza is kellett volna juttatni, tehát dupla utat kellett volna megtenni. A másik ok, hogy a saját bringáinkat pontosan ismertük. Tudtuk, hogy bírni fogják a túrát, mivel a legmasszívabb alkatrészeket építettük rájuk. Sőt, a pótalkatrészeket is be tudtuk így készíteni.
Biciklit hogyan lehet repülőre rakni?
Van egy külön sportcsomag, amibe bele lehet ezt tenni. A kerekeket le kell ereszteni, a kormányt behajtani, a nyerget leengedni, hogy a legkisebb helyet foglalja. Van erre egy bejáratott eljárás. Én biztonsági okból mindig beteszem egy plusz dobozba, nehogy összetörjön. Ugyanis ha megérkezéskor lesz használhatatlan a biciklim, akkor egészen biztosan lőttek a túrának.
Mi adta fel a küzdelmet a bicajon?
A túra közepéig nagyon sok sivatagos szakasz volt. Ennek következtében aztán az én hátsó gumim drasztikus gyorsasággal kezdett el kopni. Aztán megfordítottuk az első és hátsó abroncsokat. A trükk bejött, mert egy hidegebb szakasz következett, így pedig már nem kopott tovább a gumink. Megúsztuk. Nekem volt még egy pár küllő törésem. Úgy tűnik, hogy nem bírták a terhelést.
Milyen érdekességeket láttatok?
Denverből indultam, ami engem már letaglózott. A felhőkarcolók tövében biciklizni hihetetlen élmény volt, és akkor én még csak a túra elején jártam. Ezután jött a Sziklás hegység, itt 3700 méteres hágókon kellett átvágni. Miután ezen átjutottunk, a Grand Canyon látványa volt a jutalom. A következő nagy állomás Las Vegas volt, itt azért egy kicsit kaszinóztunk. Nyertem 1,5 dollárt, amit persze vissza is dobtam a félkarúba. A talán legnehezebb pont következett ezután.
Végigmentünk a Death Vally, vagyis a Halál-völgye Nemzeti Parkon. A Föld legforróbb helye, ugyanis 57 fokot is mértek már itt. Mi augusztusban voltunk erre, addigra már kicsit enyhült a forróság, 44-47 fok közötti hőmérsékletek voltak. A hab a tortán az volt, hogy itt kaptam egy defektet. Amikor leszálltam és megfogtam a bicikli fekete abroncsát, azon nyomban eldobtam. Tűzforró volt, de végül is nagy nehezen megoldottuk a dolgot. Jött Amerika legmagasabb csúcsa a Mount Whitney, ez 4421 méter. Ezután indultunk el nyugatra és következett a Csendes óceán partvidéke.
Nem volt semmi őrült társaság akibe belebotlottatok, futó, akit egy tömeg követ vagy mégis úgy valami, amitől Amerika az Amerika?
Ha már szóba hoztad a futókat, meg utaltál Forrest Gumpra, akkor volt a filmben az a rész, ahol Forrest elfárad. Na az a Monument Valley nevű hely, ott szintén jártunk, bár mi nem fordult vissza mint Gump. De volt egy olyan élményünk is, hogy amikor a korábban említett Mount Whitney nevű helyre tartottunk egy autós megállt mellettünk és kérdezte, hogy mit csinálunk mit itt? Mire mi válaszoltunk, hogy megyünk fel a hegyre, mire ő: Fucking Nuts! Majd elhajtott.
Mennyi csomagot vitettek?
Ha én túrázni megyek, akkor teljesen mindegy, hogy mennyi időre egy hétre vagy két hónapra, mindig ugyan annyi poggyászt viszek. Ez 20-25 kilogrammnyi cuccot jelent. Azokat a felszereléseket, amiket mindenki használ: szerszámok, sátor, pumpa, ezeket szétosztjuk. Ruhát pedig 2-3 pólót, ugyanennyi rövidnadrágot, egy hosszúnadrágot, egy pulóvert, esőkabátot, esőnadrágot és egy törölközőt, ennyit vittem. Volt még a csomagomban tisztálkodószer és ennyi. Nem fér más, a bringán ennyi hely van.
Na jó, de enni, inni csak kell, azt viszitek magatokkal?
A túra első pár napjára kapunk hideg élelmet. Utána pedig már mindig helyben vásárolunk. A sivatagban voltak izgalmas etapok, amikor 150-170 kilométert kellett megtennünk, folyadékfelvevő hely nélkül, itt megpróbáltunk minél több vizet magunkkal vinni. Ez is maximum 8 literig megy, de hát ott a másik oldal, hogy ez növeli a súlyt és ilyenkor jobban fárad az ember.
Meg hát törnek a küllők...
Mint a ropi. A sivatag közepén leülni és nekiállni küllőt cserélni, az bizony nem a legjobb szórakozás.
Volt átállási idő? Mert van néhány óra, olyan kilenc az USA és Magyarország között.
Sajnos, én elég nehezen viseltem ezt az első három napban. Amikor én odaértem, akkor este 10 óra volt. A testem azt mondta, hogy gyerünk menjünk, de nekem pedig az ottani idő szerint aludnom kellett volna. Egy kicsit furcsa érzés volt hajnali 2-kor arra ébredni, hogy kipihenten menetkész vagyok. Estére meg is jött a fejfájásom, pluszban le kellett gyűrnöm a 3000 méteres hágókat.
Szédültem, hányingerem volt, de azért megbirkóztam vele. Hazafelé aztán vissza kellett tekerni kilenc órát. Délután 2-kor szálltam le Bécsben. Onnan pedig még haza kellett bicajoznom. Nem volt túl könnyű ez sem. A repülőn azt terveztem, hogy aludni fogok, de olyan turbulenciával jött haza a gép, hogy mindenhez volt kedvem, csak aludni nem.
Van már következő terv?
Tervek, ötletek vannak. Jövőre 5-6 fővel szeretnénk egy nagy túrát csinálni. Hogy hova megyünk, ez függ még a társaságtól, de én személy szerint nagyon vágyom Új-Zélandra. Szerintem egy remek túra lenne.
