A címben szereplő rövid és gúnyos vers a mi drágalátos megyénkről szól és Vasvár városáról, no meg a lekvárról, de a lényeg a mi földünk. De mitől “vas” Vas megye? A válasz a földrajzban és a történelemben rejlik.
Ave Castrum Ferreum!
Először Vasvárról kell beszélnünk, aminek története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza, ugyanis már ekkor is éltek itt emberek. Később itt egy római vár állott, amit Castrum Ferreumnak neveztek a birodalmiak, ami egyezik a város magyar nevével. Ókori vaskohókat is találtak a területén, tehát már a rómaiak is ismerték a környék egyik legfontosabb nyersanyagkincsét: a mocsárvasércet. És ezért itt alakították ki a honfoglaló magyarok is az egyik legfontosabb vastermelő központot. Egy 1226-os oklevél szerint a pannonhalmi monostor kovácsai is innen hozatták a vasat.
A város a Szent István által létrehozott vármegye székhelye lett. 1279-ben IV. “Kun” László királytól kapott kiváltságokat. A tatárjárás alatt azonban a várát elpusztították, és1578-ban voltaképpen megszűnt megyeszékhelynek lenni, miután az itt található káptalant Szombathelyre költöztette az országgyűlés.
A 15. századra háttérbe szorult a vasbányászat, aminek több oka is volt. Egyrészt előtérbe került a helyi malomipar. Egy másik indok a gyepvasérc minősége volt, ugyanis alacsony a vastartalma, ellenben a foszfortartalma magas. Valószínűsíthető, hogy a malomipar így több profitot hozott a városnak egy idő után, mint a mocsárvasérc kitermelése, ami nemcsak sok időbe és pénzbe került, de cserébe nem is tudott versenyezni a jobb minőségű vasfajtákkal.
1699-ben a megyegyűlés jobbágyi feladatok ellátására kötelezte az itt lakókat, aminek következtében 1986-ig elvesztette városi rangját is. A város története viszont összefonódik a megyéével.
Vas megye neve tehát ugyanonnan származik, mint volt központjáé Vasváré: a környéken fellelhető vas-lelőhelyekről, amikre a vasgyártás épült. Hogy a “legvár” mire utal a versikében, azt mindenkinek a képzeletére bízzuk.
