Ahogy azt már általános iskolás tanárainktól tudjuk, a történelemben nincsen „ha”. De ettől a gondolatokkal még eljátszhatunk.
Mondjuk azzal, hogy mi lett volna, ha a hollandok megtartják maguknak Manhattant? De nem tartották, inkább elcserélték a Banda-szigetek legkisebbikére, Pulau Runra.
De miért?
Időben sokáig vissza lehetne menni, de talán nekünk most elég lesz az 1600-as évek eleje, amikor is a felfedezések és gyarmatosítások nevű sportágban a portugálok lendülete már kezdett megtörni, viszont nagyon feljöttek az angolok és a hollandok.
Az utóbbiak ügyesen lenyúlták Délkelet-Ázsiában a vulkanikus Banda-szigeteket, ahol a szerecsendió termett. A szerecsendió akkor rettenetesen drága volt, mert egyedül itt termett a bolygón.
A legkisebb sziget, Pulau Run, viszont – mert véletlenül odasodródtak - az angoloké lett. A hollandoknak ez nagyon nem tetszett, mert pont itt volt a legjobb szerecsendió-termőterület.
Aztán amikor egyszer az angolok magára hagyták a szigetet, a hollandok megjelentek, lemészárolták a helyieket, kivágták a fákat és jó pénzért eladták a fűszert. Így a sziget a 17. század közepén papíron még az angolokhoz tartozott, de használati értéke már mérsékelt volt.
Eközben az európai gyarmatosítók keresték az északi átjárót India felé. A hollandok felbérelték egy brit felfedezőt, Henry Hudsont, hogy segítsen be a projektbe. Hudson átjárót ugyan nem talált, de miután elhaladt Új-Fundland és Cape code mellett, először Long Islandbe, majd egy csinos kis szigetbe botlott egy folyó torkolatánál. Hudsont egy későbbi útja során megölték, viszont a sziget elnyerte a hollandok tetszését és egy kis kolóniát létesítettek a déli csücskén. 1926-ban aztán 60 guldenért megvásárolták az indiánoktól az egész szigetet és megszületett Új Amsterdam.
Több ezer holland költözött ide, kereskedtek, amivel tudtak, de összességében nem volt egy sikertörténet, ráadásul brit katonák 1664-ben elfoglalták a területet és York hercegéről nevezték el.
Az angolok és a hollandok bajsza több helyen is összeakadt ezekben az időkben, de aztán – praktikus népekről van szó – leültek átbeszélni a dolgaikat és 1667-ben megszületett a bredai egyezmény, amely gyakorlatilag legalizálta a kialakult helyzetet.
A hollandok elfogadták, hogy hivatalosan is az angoloké legyen New York, cserében megkapták hivatalosan Pulau Runt, ahol ekkor már nem volt ugyan szerecsendió, de a hollandok úgy gondolták, ezzel övék lesz a teljes monopólium.
Mindkét fél elégedett volt.
Igen ám, de a 19. század elején az angolok ideiglenesen visszafoglalták a Banda-szigeteket, sok szerecsendiófát kiástak és áttelepítettek Ceylonba és más gyarmati helyekre, ahol jól megéltek. Így lett vége a hollandok szerecsendió monopóliumának.
A három kilométer hosszú, egy kilométer széles Pulau Run jelenleg Indonéziához tartozik. Körülbelül 2000 lakosa van, akik főleg szerecsendió és fokhagymatermesztéssel és halászattal foglalkoznak. Nincs iskola és egészségügyi ellátás, áram csak este van a szigeten.
New York pedig New York.
Forrás:
Stephen Weir: History’s worst decisions
The Asian Post
Wikipedia