Az ördög bibliája és az esélyegyenlőség anno – Miről szóltak a hírek száz éve? (23. rész - 1905. Június)

Szenvedélybetegség mindig volt, van és lesz. Száz éve a kártyaasztal mellett...
 
 

Az ördög bibliája és az esélyegyenlőség anno – Miről szóltak a hírek száz éve? (23. rész - 1905. Június)

Szenvedélybetegség mindig volt, van és lesz. Száz éve a kártyaasztal mellett...
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Az ördög bibliája és az esélyegyenlőség anno – Miről szóltak a hírek száz éve? (23. rész - 1905. Június)

Szenvedélybetegség mindig volt, van és lesz. Száz éve a kártyaasztal mellett...
23. rész - 1905. Június

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

Az ördög bibliája
Szenvedélybetegség mindig volt, van és lesz. Napjainkban a játékgépek fosztják meg pénzüktől a gyengeséggel küszködőket, száz éve a kártyaasztal mellett lett oda a családok vagyona. Az ördög bibliáját lapozgatókat nem nézték jó szemmel az erkölcsös élet szóvivői.
“A társadalom egyik megrontója a kártya. Hány meg hány család életébe játszik belé döntő hatással. Rengeteg azoknak száma, kiket ez a rut szenvedély a nyomorba, a végromlásba és a teljes elzüllésbe kerget. S hány van, kinek kezébe adja az életgyilkoló eszközt a vagyon és a becsület csődjének szélén, mig a könnyelmübben eldobott élet után ruhátlan özvegy és éhező gyermekek sora sir. A sikkasztások titkos rugója, ha utána kutatnak, majdnem minden esetben ez. Minduntalan jönnek a rendőrségre a kisirt szemü, kopott ruhás hitvesek, hogy férjük nem viszi haza a keresményt, hanem az ördög veszedelmes bibliáján tékozolja el s otthon a család koplalni, rongyokba járni kénytelen.”

A járvány Szombathelyt sem kerülte el. A szenvedélybetegség eme válfaja begyűrűzött a kávéházakba, a klubokba, megzavarva a kispolgárok lelki nyugalmát. A rendőrség pedig tehetetlen volt, vagy legalábbis tehetetlennek mutatta magát a jelenséggel szemben.
“Merthogy Szombathelyen is nagy mértékben pusztit ez a halálmaghintő járvány, az bizonyos. Vannak itt nálunk helyek, nemcsak kávéházak, hanem társaskör helyiségek is, amelyekben vigan folyik a hazárd-játék és a rendőrség nem tudja megcsipni a kártyázókat, mert... a helyiségek tulajdonosai ügyesen csinálják a dolgaikat. Csak egy parányi élelmesség kellene hozzá, hogy a rendőrség tetten érje a kártyázókat és igy sok szegény embert megmenthessen a büntöl.”

Sajtószabadság vagy “goronbaság-szabadság”
A közvélemény formálásában a leghatásosabb eszköz a sajtó. Tudták ezt száz éve is, s szerepéről komoly viták folytak a különböző lapok hasábjain. Meddig mehet el egy újságíró a véleménynyilvánításban? Hol az elfogultság határa? Mi számít igaz ügynek? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegettek a szombathelyi hírlapírók is.

“A sajtó a közélet legelső rangu organuma, szerve, tehát a legfinomabb munkák végzésére hivatott eszköz kötelessége szemmel tartani mindent és mindenkit, ostromozni a ferdeséget és szabálytalanságokat mindenütt és mindenben, de viszont: védelmére kell kelni az igaz ügynek s támogatni kell minden oly mozgalmat, mely - habár az ő nézetével nem is egyezik minden legkisebb részében - mégis a társadalomra nézve üdvös szolgálatokat végez. Emeli föl tiltakozó szavát ott, ahol kell, de a személyes támogatásoktól tartózkodjék, mert csak higgadt megfontolással lehet a közügyet szolgálni.”

A vidéki sajtó épp ezekben az időkben lépett a bulvárosodás útjára. Szenzációéhséget gerjesztettek, hogy aztán hazugságokkal elégítsék ki az igényt. Ilyennek látta a helyzetet egy szakmája becsületét féltő szombathelyi publicista. Vagy csak egy újabb vita gerjesztése volt a cél?

“Manapság azonban, különösen a vidéki sajtó tul lő a célon. Átalakul pletyka sajtóvá. Támad nyakra-főre mindenkit s különösen a nagyobbakat szereti céltáblául használni, ha azoknak működése nem az ő privát meggyőződéséhez alkalmazkodik. Várja-várja, mikor veri vissza a meg nem érdemlett támadásokat s akkor hajrá! van veszekedés, van szenzáció. Sokszor csak egyenesen azért provokálja a tollharcot, hogy legyen laptölteléke, hogy a mai szenzációt hajhászó ujságok által felingerelt és a sajtó igazi célját szem elől tévesztett, veszekedésre hajlandó népet a maga részére megnyerje. Mióta ezen eljárással divattá lett, a népnek, az ő általa neveltnek, nem is kell e komoly hírlapi cikk, ha nincs egy kis szenzáció, félredobja a lapot. Igy aztán lassankint odaérünk, hogy az öszes lapok elvethetik maguktól elveiket, sutba dobhatják meggyőződésüket, csak támadjanak, gorombáskodjanak, lesz olvasó közönség... Ha jól haladunk elérjük azt is, hogy a sajtó-szabadság gorombaság-szabadság lesz.”

Esélyegyenlőség anno
A csökkent munkaképességű emberek foglalkoztatása – ahogy azt napjainkban nevezzük – nem mai találmány. A sajnálatos az, hogy az ügyben száz év alatt csak alig-alig sikerült továbblépni – tisztelet a kivételnek – s ma is csak hellyel-közzel akad olyan munkahely, ahol az esélyegyenlőség mítosza testet ölthetne.
“Örömmel értesültünk, hogy a vakokat iparilag képző és foglalkoztató helybeli intézetben a vak munkások a székfonási munkákban alig 4 hónap elteltével oly szép eredményeket értek el, hogy a hozzájuk munkába adott székek üléseinek nádfonatát már is kifogástalan pontosággal és hibátlanul képesek elkésziteni. Ezen okból nem ajánlhatjuk eléggé lapunk igen tisztelt olvasóinak elszakad nádszékjeinek befonatásánál a nevezett intézet igénybevételét, amennyiben vak embertársaiknak nyujtandó munka és igy kenyérkeresetre való alkalomadás folytán nemcsak humánus cselekedetet gyakorolnak, hanem székjeiknek tartós anyaggal és kifogástalan, hibétlan, pontos munkával való befonása által ezen munkát előnyősebben olcsón eszközöltetik, mint bárhol egyebütt.”

Merénylet a magyar nyelv ellen
Száz éve még óvni, védeni kellett a magyar nyelvet a német elnyomástól. Egy idegen nyelvű előadás nem különleges produkciónak, hanem az anyanyelvünk ellen intézett orv támadásnak számított. Hazafias lelkületről tett tanúságot akkor Kisfaludy József rendőrkapitány:
“Egyik mulató tulajdonosa a rendőrhatósághoz fordult engedelemért, hogy helyiségében egy "lengyel-zsidó operett társulat" tarthasson öt estén át előadásokat. Kisfaludy József rendőrkapitány a játszási engedelmet nem adta meg, mert a mint a kérelmező által beterjesztett műsorból látható, a műsor nagy része német és igy nem akart alkalmat adni, hogy a magyar nyelv ellen merényletett kövessenek el a budapesti ujvásártérről ide szakadt német énekesek. Helyesen cselekvék a rendőrkapitány, hogy a "merényletet" megakadályozta; kivánatos volna, ha ilynemű és ehez hasonló merénylet megakadályozásánál, - a minő különben julius elsejétől kezdve egy másik mulatóban erősen készül, még pedig az ismert erkölcstelen alapon - a kapitány következetesen járna el.”

Folytatás következik júliusban.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés