Villamosreform Szombathelyen - Miről szóltak a hírek száz éve? (56. rész)

1908 márciusában kevés lány juttatott a főkötő alá, Olad község templomában új harangot állítottak fel. Hogyan született a Március 15. tér elnevezése? Idézzünk múltat!

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.

A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

A tisztaság fél egészség
A száz évvel ezelőtti sajtóban sok szó esett a köztisztaságról. Nem véletlenül. Szombathely épp csak kilábalt egy tífuszjárványból, a gyanútlan lakosságra már újra a halálos ragály leselkedett.

„Ujabbi időben többször esett szó a helyi sajtóban is, meg a városházán és a vármegye közigazgatási bizottsági ülésein is városunk egészségügyi állapotairól és nem éppen dicsérő szavakban emlegették egyesek és arra illetékes körök az e tekintetben fennálló viszonyokat.

A szerencsére már mulófélben levő tifuszjárvány is – melynek eredetét, keletkezése tolajdonképeni okát a legbehatóbb vizsgálat során sem tudta kideriteni – elég alkalmat és okot szolgáltatott városunk egészségügyi állapotainak a megbeszélésére, intézményeink, közegészségügyi adminisztrációnk erényeinek és fogyatkozásainak a föltüntetésére s a tagadhatatlanul fönnálló bajok orvoslása módjainak a megjelölésére.
Hogy a vizvezetéket ki kell bőviteni, hogy a megszaporodott vároi lakosság egésszégügyi érdekeinek ellátására kerületi tiszti orvosi állásokat volna célszerü rendszeresiteni, hogy a köztisztaság terén sok a könnyen megszüntethető anomália, azt jóformán minden, arra illetékes faktor elismerte…

Igénytelen vélekedésünk szerint nem kerülne valami elviselhetetlen költségbe a városnak többek között azon kötisztasági gyakorlat meghonositása, hogy az utcasöprés ne a nappali; hanem a hajnali, mondjuk a kora reggeli órákban történjék és az utcasöprést megelőzze az uttest felöntözése…

Mgfoghatatlan, hogy városunk derék, ügybizgó, szorgalmas utcaseprői éppen a reggeli órákban, mikor minden épkézláb ember, minden iskolás gyermek az utcán van s megy a város népe a napi dolgai után, - mondom, éppen ilyenkor söprögetik öntözés nélkül az utca száraz porát, bacillustermelő, miazmáktól terhes szennyét és a fölkavart por sürü gomolyagokban terjeng az utcákon, megszállja a járókelők arcát, tüdejét és bemegy a szellőztetés céljából kinyitogatott ablakokon a lakásokba.
Hány ember szedi magába ilyen reggeli órákban való száraz söprés okozta utcai porral, szenynyel különféle betegségek és a leggyilkosabb kór, a tüdővész nyavalyáját, annak csak a jó Isten a megmondhatója.

Szintén ekként terjeszti a miazmák millióit a reggeli, déli és délutáni órákban, vagyis a nap egész folyamán végzet szemétkihordás is. A nyitott ládákban a szemétkocsikra töltögetett szemetet már a házakból való kivitel alatt széthordja a szél mindenfelé s hogy az utcatisztogatóknak még több dolga legyen, a szemetes kocsis még egy botfélével tüzködi is a kocsiba a nyitott födél által szabadon hagyott szemetet, ugy hogy annak egy jó részét a járókelők viszik haza a ruhájukon, meg a tüdejükben a lakásaikba.

Mindezen pedig olyan egyszerüen, olyan könnyen lehetne, de nemcsak lehetne, hanem kell is segiteni…

Ahoz, hogy valamely város a „modern” város büszke cimére jogot formálhasson, a főfeltétel az, hogy annak a városnak az egészségügyi intézményei, berendezése, a köztisztasági viszonyai kifogástalanok legyenek…”

Fordított arányosság
Az 1908-as farsang nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket. A házasodási kedv a korábbi évek tapasztalataival ellentétben nem volt túl nagy.

„Karneval és Amor. A bohókás herceg és a szerelem istenkéje szinte elválaszthatatlanok. A kis Amor rendesen Karnevál kiséretéhez tartozik. Ott legyeskedik ő a bálokon is mint mindenütt s a farsang alkalma igen kedvező az ő müveletéhez. Ekkor sikerült neki a legtöbb áldozatot fognia s akiket érzékenyen talált, igyekszik azokat még Karneval uralkodása alatt szorosan egyáshoz is láncolnia. A statisztikából láthatjuk, hogy farsangon kötik a legtöbb házasságot. Az idei farsang azonban ebben a tekintetben nem valami jól viselte magát. Bár jóval tovább tartott az uralkodása, mint tavaly, mégis kevesebb leányt juttatott főkötő alá. Az anyakönyvi hivatal adatai szerint ugyanis a tavalyi farsangon, azaz február 12-ig 51 házasságot kötöttek, most pedig a mai napig 44 pár lépett házasságra. Amig tehát a farsang 20 nappal volt hosszabb, a házasságkötések száma héttel csökkent.”

Az új harang mindenkinek szól – ha tetszik, ha nem
„Olad község katholikus templomában uj harangot állitottak fel. Ennek költségeit természetesen a lakosságra vetették ki bizonyos arányban. Már hónapok óta hivja a harang a jámbor hivőket az isten házába s e magasztos hivatásának teljesitése közben arra a prozai sorsra jutott, hogy pernek fogja tárgyát képezni. A lakosság egyrésze ugyanis nem fizette le a kivetett hányadot s itéletileg fogják az adósokat kötelezni arra, hogy a harangílletéket fizessék le.”

Teret a 48-as forradalomnak!
Szalay Lipót városi képviselő Párizsban járva tapasztalta, hogy a francia főváros egyik utcája egy dátumot - Szeptember 4. – visel neveként. A rácsodálkozás után első gondolata az volt, hogy a vasi megyeszékhelyen is utcát nevezzen el ilyen módon. Az emlékébresztő dátum természetesen Március 15. lett volna.

„Nálunk általában az a szokás, hogy nemzetünk nagy férfiairól, valamelyik városról avagy köségről nevezzük el utcáinkat. A városi képviselő Párizsban szerzett tapasztalatát Szombathelyen is megakaván honositani, március 15-én rendezett nemzeti ünnep alkalmából felszólalt s azt az inditványt terjesztette elő, hogy Szombathely város képviselőtestületét kérjék fel arra, miszerint az egyik utcát Március 15-iki utcának keresztelje el. Nagy nemzeti napot örökit meg ez a név és valamint a párizsiak minden év szeptember 4-én történelmi jelentőségü esemény évfordulóját ünnepelik, azonképen a hazafias szombathelyi közönségnek nemzeti érzületét csak fokozni fogja, ha gyakran ajkára veszi hazánk történelmébe aranybetükkel beirt „Március 15-ikét”. Szalay Lipót városi képviselő inditványát az ünneplők nagy lelkesedéssel magukévá tették s Szalay, városunk tekintélyesebb vezető férfiai által aláirt inditványát irásban is benyujtotta a képviselőtestülethez.”

Szalay Lipót ötlete néhány éven belül valóra vált. A városi jegyzőkönyvek 1911-től nevezték Március 15-e térnek a Kőszegi és Király utcák közötti területet, majd 1925-től 1948-ig hivatalosan is ezt a nevet viselte a mai Mártírok tere. 1948 után a korábban Színház, majd Hitler térnek hívott, s ma Március 15-e térnek nevezett közterület vitte tovább az 1908-ban Szalay Lipót által megálmodott nevet.

Villamos-reform Szombathelyen
A városi forgalom gyorsítása érdekében 1908 márciusában több változtatást is kilátásba helyezett a villamost üzemeltető társaság.

„A szombathelyi forgalmi viszonyok megkivánják, hogy a pályaudvaron állandóan várakozzék villamos kocsi, mert vonatérkezéskor akárhányszor előfordult, hogy a villamos kocsi a menetrend betartása okából néhány perccel a vonat berobogása előtt kénytelen volt elindulni és az utasoknak hosszabb ideig kellett várakozniok villamos kocsira. A vasút igazgatósága ennélfogva elhatározta, hogy a forgalom gyorsitása, illetve a menetközök megröviditése érdekében egy további kocsit iktat be a menetrendbe, olyformán, hogy egy kocsi mndenkor a pályaudvar előtt fog várakozni és csak akkor indul, amikor a város felől jövő villamos kocsi a pályaudvar elé érkezik. Igy tehát a közönség mindig fog kocsit találni a pályudvar előtt és a várakozási idő is kisebb lesz.

A villamos központban a nagyobb kocsiforgalom lebonyolitása céljából a társaság uj 100 lóerejü gépet állitott fel, tetemes beruházási tőke áldozata mellett; a vasúti személyzetet szaporitotta, a régi személyzet fizetését is megjavitotta, s végül elhatározta, hogy a Kálvária végállomástól a kioszkig, esetleg a Jókai-utca végéig a vonalat meghosszabbitja és az épitési engedély iránt a lépéseket megteszi. E mellett új kitérők épitését is fogja kérelmezni, hogy a forgalmat a jövő évtől kezdve 5-6 kocsival 6-7 perces menetközökkel lebonyolithassa.

Régen érzett hiányokat fog pótolni a kioszki uj vonal, mert a Kioszk és a park látogatói rossz időben azonal villamos kocsira ülhetnek és különösen, ha a menetközök is megrövidülnek, a villamos közlekedés teljesen meg fog felelni a közönség igényeinek.

Mindezen újitások tekintélyes áldozatokat követelnek a társaságtól, mely most arra határozta el magát, hogy a vasuton érvényben lévő szakaszjegyeket eltörli és a menetjegyek árát egységesen 16 fillérrel állapitja meg, olykép azonban, hogy a városi közönség részére, amely a vasutat gyakrabban és állandóan igénybe veszi, 10 jegyet tartalmazó füzeteket bocsát ki, 1 korona 20 filléres árban, vagyis jegyenként 12 fillérért, mely jegyek az egész vonalra érvényesek, ugy, hogy a városi közönség a vasurat az eddigi 12 filléres árban foga használni és a menetdij egységesitése tulajdonképpen csakis az idegenekre terjed ki, akik azonban ezt a mérsékelt emelést nem érzik. A mérsékelt áru menetjegy-füzetek minden dohánytőzsdében kaphatók lesznek.”

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Múltbanéző