Ilyen profi lett Hernádi Judittal az idei Karneválszínház

Premier szombat este a szombathelyi Megyeháza udvarán, ha el nem mossa egy vihar. Mi a főpróbát élveztük végig – málnafagyival a kézben, merthogy szabadtéri színházban ez is a jó, hogy titokban lehet inni és falatozni is.
 
 

Ilyen profi lett Hernádi Judittal az idei Karneválszínház

Premier szombat este a szombathelyi Megyeháza udvarán, ha el nem mossa egy vihar. Mi a főpróbát élveztük végig – málnafagyival a kézben, merthogy szabadtéri színházban ez is a jó, hogy titokban lehet inni és falatozni is.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Ilyen profi lett Hernádi Judittal az idei Karneválszínház

Premier szombat este a szombathelyi Megyeháza udvarán, ha el nem mossa egy vihar. Mi a főpróbát élveztük végig – málnafagyival a kézben, merthogy szabadtéri színházban ez is a jó, hogy titokban lehet inni és falatozni is.

Dívának lenni nem könnyű. Miként dolgozzuk fel a karrier csúcsára érve, hogy „most múlik pontosan”? Hogy alig lubickoltunk a sztárságban, máris jönnek a ráncok, és egyre nehezebb begombolni a fűzőt? Jönnek és kopogtatnak, helyet követelnek maguknak a fruskák, akik alázatosak és ravaszak, rámásznak a befolyásos pasikra, és talán tehetségesek is? – Hernádi Judit és a Mindent Éváról stábja ezt a problematikát futja körbe Mary Orr darabjában, egy 50-60 éves hollywoodi sztoriban, és hol másutt, mint az idei Karneválszínházban.

Nincs is mit ragozni, ennek a hidegháborús időkben játszódó, csavaros amerikai történetnek semmi köze sincs a Savaria Karneválhoz, ehhez a mi össznépi kürtöskalács-szagú népvándorlásunkhoz, ez bizony egy olyan előadás, amely bármelyik kőszínházba megállná a helyét (és meg is fogja). Nem akar vásári, térdcsapkodós nyáresti szabadtéri habkönnyűség lenni. Ami jó, de ne ijedjen meg senki, kommersz is ez, tisztességes és ügyes rendezés, olyan, amilyennek lennie kell.

A kényszer és a későn befejezett idei szezon hozta így – mesélte a minap Jordán Tamás (aki egyébként a főpróbán az előadás előtt házigazdaként ülőpárnákat osztogatott)- ezért passzolta tovább az Orlai Produkciónak a szombathelyi társulat ezt a kötelező nyárvégi előadást. Öngól? Annyi biztos, a babérokat ezúttal más társulat, és nem helyi színészek zsebelik be. Mert tetszeni fog ez a szombathelyieknek, ebben biztosak vagyunk.

De mi volt eddig a Karneválszínház?

Mert évről évre amúgy is egyre kevésbé tudtuk ezt a nyár végi WSSZ-előadást a szombathelyi maskarás tematikába belefűzni. Volt részünk a Ferences-kertben teátrális, Koncz Gáboros - Mátyás királyos lovascirkuszban, később egészen szórakoztató, füves placcra tervezett, civilekkel feltuningolt helyi készítésű, még történelmi és szombathelyi tematikában kiagyalt darabban. Aztán átköltöztünk a Megyeházára, és lassan elfelejtettük az ókori köntöst és vele a történelmi jelzőt, és magát a karnevált. Ami nem baj, nem hiányzik Ovidius, csak a folyamat érdekes.

Aztán lett a Karneválszínház egy a fesztivál időszakában jelentkező szabadtéri WSSZ-es bemutató sztárparádéval, aztán már anélkül (az elmúlt években vendégszerepelt itt Eszenyi Enikő, Dobó Kata, Udvaros Dorottya az általam nagyon kedvelt, interneten született Könnyű prédában), komédiára hangszerelve.

És most jön az Orlai és Pelsőczy Réka második rendezése, amely sem nem szombathelyi, sem nem karneváli, sem nem habkönnyű, viszont igényes munka, jó színészekkel és helyes alakításokkal.

A színdarab amúgy egy fekete-fehér, Oscarral díjazott film, a Mindent Éváról nyomán vált világszerte ismertté: Bette Davis főszereplésével ma is a filmtörténet egyik legemlékezetesebb alkotásaként tartják számon. Mai szemmel meglehetősen archetipikus képet mutat a színházról, annak kulisszái mögé kacsingat, olyan világot elevenít fel, amit csak és kizárólag filmekből ismerhetünk. Sok közünk nincs hozzá, de persze érdekes.

A téma, az öregedő díva és a helyet követelő fruska, a női-férfi karrier és a szereposztó dívány körül mozog. A keretjáték egy színházi díjátadás képeivel indul, amiben Eve megnyeri a legjobb alakítás díját. (A filmben egy epizódszerep erejéig feltűnik Marilyn Monroe, aki egy kezdő naiv színésznőt alakít egy partijelenetben.)

A negyvenes-ötvenes sztár, Margo (Hernádi Judit) kegyeibe beférkőző ambiciózus kezdő, Eve (Kovács Patrícia) karriertörténetéről mesél, maró szatirikus (ön)gúnnyal. De tágabban az élet természete is ez, ha körülnézünk, már bocs, de számtalan olyan ismerőst találunk, aki azért jutott oda ahova, mert jól helyezkedett (ösztönösen) ágyban és asztalnál - aztán az életben is.

De ugye férfiből és nőből vagyunk, egymás vállát karolva és taposva jutunk fel- vagy lefelé

Vagy megtartjuk a másikat, a fiatalabbat, életerősebbet, vagy lelökjük, segítjük vagy kiborulunk tőle, vagy egyszerűen visszalépünk és kiszállunk a tolongásból. És amikor azt hisszük, felértünk, nyüzsög mögöttünk a következő ambiciózus tehetség, és így tovább, az idők végezetéig. Na, erről szól a Mindent Éváról, szándékosan nem lőve le a poénokat, hadd izgulják és röhögjék végig.

Nagy meglepetés Madárként, a transzvesztita öltöztetőnő bőrében Bercsényi Péter (aki amúgy bábszínész), mintha ráöntötték volna ezt a hibrid szerepet. Kellően érzékeny és titokzatos, egyik fő kincse a darabnak. A másik főnyeremény Hernádi Judit, nem tudunk humorával, elragadó személyiségével betelni.

Kovács Patrícia is szép és sugárzik, viszont kevésbé fajsúlyos, eltűnik Hernádi árnyékában, a váltás a szerény lányból a számító karrierista fruskává mintha súlytalanabb lenne. Szikszai Rémusz dögös pasi, meg is állapítjuk a csajokkal a szünetben, ha olyan korban élnénk, ahol a zsurnaliszta mennybe meneszthet vagy bukásra ítélhet, hát bizony felmagasztalnánk mi ennek a színésznek a tüzes temperamentumát (ez most vicc akarna lenni:)

A mellékszerepek is nagyon rendben, Mészáros Máté, az ambiciózus és befolyásos, hízásnak indult szoknyapecér színházkritikus, az Egri Márta és Márton András páros is jól hozza szerepét.

A színpadképen is látszik, nem a karneválszínházi terére szabták, igényes, ügyesen kitalált, működik itt is, de működni fog zárt térben is, majd a Belvárosi Színházban, ahol a darabot szeptember 11-e után tovább játsszák majd. És még valami, figyeljék csak meg, milyen ügyesen játszik a terekkel a rendezés, hogyan oldja meg egy térben az egészet. Az öltözőből a függönyön túl egy színpadra látni, aztán ügyesen egyszer csak egy díszletmozgatással a díjátadón találjuk magunkat. Amit olyan valóságosan játszanak el, hogy...

Hogy ne csak dicsérjünk a produkciót, kérdőjelek is maradtak bennünk, annak ellenére, hogy az Orlai tényleg derekasan megcsinált, jó színházat hozott Szombathelyre. A gond a Megyeháza udvarával van mint szabadtérrel, túl zajos, és a hang tompa, elveszik a térben. Hiába van egy hangulata, csodaszép méretes fákkal, a belváros motorosai rendre taccsra teszik a fontos monológokat. (De Hernádi Judit hogy kivágta magát!) És mintha a főpróbához képest feltűnően sok lenne a színészi tévesztés, de ez biztosan alakul, az első közönség előtti előadás már csak ilyen...

Mary Orr: Mindent Éváról
- az Orlai Produkció vendégjátéka -
Fordította: Zöldi Gergely

Szereplők:
Hernádi Judit
Kovács Patrícia
Egri Márta
Mészáros Máté
Szikszai Rémusz
Márton András
Bercsényi Péter
Rujder Vivien

Díszlet: Kálmán Eszter
Jelmez: Ignjatovic Kristina
Plakát: Csáfordi László
Rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit
Zenei vezető: Keresztes Gábor
Hang: Belényesi Zoltán
Fény: Éltető András
Fordító: Zöldi Gergely
Rendező: Pelsőczy Réka
Producer: Orlai Tibor

Bemutató: 2015. augusztus 15-én 18 órakor, a Megyeháza udvarán

További információkért, az előadás időpontjaiért katt ide...

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés