A következő telefonos beszélgetést G. mesélte el nekünk... G. minden év december ötödikén Mikulás-jelmezt kölcsönöz, beöltözik, és nyakába veszi a várost, hogy örömet szerezzen kicsiknek és nagyoknak. A szegény családoktól nem fogad el pénzt, a tehetősebbektől is csak azért, hogy fedezni tudja a költségeit.
- Halló, maga adta fel a Mikulás-hirdetést?
- Igen.
- Házhoz jön?
- Igen.
- Mennyit kér két gyerekért?
- Nem gyerekenként kérem a pénzt, hanem lakásonként. 1500 forint a tarifám.
- Az sok.
- ???
- Én maximum ezer forintra gondoltam.
- Sajnos nem tudom 1500 forintnál olcsóbban vállalni, tudja, benzinköltség, telefonköltség, a ruhát is úgy kölcsönzöm. Így is nullszaldósra jön ki a dolog, ráfizetni meg nem akarok.
- Na ne etessen, hogy maga ezen semmit nem keres! Akkor miért csinálja?
- Boldogsággal tölt el, ha láthatom, micsoda nagy örömet okozok ezzel a gyerekeknek.
- Jó, legyen 1500, de akkor számlát is kérek.
- Miről?
- Mikulás-szolgáltatásról, vagy mit tudom én!
- De én tetőfedő vagyok, Mikulásnak csak azért öltözöm be, mert szeretem a gyerekeket.
- Ejha. Mondja, nem pedofil maga egy kicsit?
- Tessék?
- Azt mondta, szereti a gyerekeket.
- Ez így van, de...
- Van magának gyereke?
- Nincs.
- Akkor honnan tudjam, hogy ön nem pedofil?
- Kikérem magamnak a gyanúsítgatást! Szeretem a gyerekeket, de nem vagyok pedofil...
- Jól van na, nem kell azért már rögtön kiabálni, mert óvatos vagyok! A mai világban már minden előfordulhat. Vegye tudomásul, hogy az én házamba akárki nem teheti be a lábát. Nem is ismerem magát, lehet, hogy a Mikulás-jelmez csak csel, hogy be tudjon menni más emberek házába.
- Ne haragudjon, de ezt nem értem...
- Felméri a terepet, másnap meg visszajön kirabolni bennünket. Vagy már aznap este előrántja a mikulás-jelmez alól a puskáját, és halomra lövi a családomat.
- Nézze hölgyem, hat éve vagyok Mikulás, a legtöbb helyre évről-évre visszahívnak, annyira megkedveltek a gyerekek, és a hat év alatt eddig még sehol nem panaszkodtak...
- Mert lehet, hogy félnek. Nem mernek beszélni, mert ön megfenyegette őket...
- Nézze, nekem erre nincs időm, ha nem akarja, hogy menjek, nem megyek. A viszonthallásra!
- Várjon, most mit idegeskedik? Muszáj óvatosnak lennem, minket egyszer már kiraboltak.
- Megértem, hogy óvatos, de azért ez túlzás.
- Miért lenne túlzás? Azt sem tudom, kicsoda maga, bárki hirdetheti magát mikulásként, még a bűnözők is. Na, de azt mondja meg inkább, hogy mikor tudna eljönni hozzánk.
- Nos, eléggé tele vagyok már, mit szólna a negyed öthöz?
- Kozmetikusnál vagyok, nem lehetne később?
- Később már csak háromnegyed nyolckor tudom vállalni.
- Akkor meg a férjem nem ér rá, na mindegy, majd videózok én.
- Jó ötlet a videó, a gyerekek imádják majd visszanézni, mikor a Mikulás játszott velük...
Nem a gyerekek miatt fogok videózni, hanem magát veszem fel.
- Tessék?
- Természetesen a felvételt megsemmisítem, ha rendesen viselkedik, és jól bánik a gyerekeimmel. Nagyon érzékenyek szegénykék, és ebben a korban könnyen lehet egy egész életre szóló traumát okozni nekik.
- Hölgyem, ez valami vicc? Mekkora egy barom vagyok, ez egy szívatás!! Megölöm a Sanyit!
- Nem szívatás, és én nem ismerek semmiféle Sanyit! Ne húzza itt az időmet, azt mondja meg inkább, hogy vállalja-e, hogy eljön holnap a ...utca 22-be, és megtartja a Mikulás műsorát?
- Jól van, vállalom! De van néhány dolog, amit kérnék öntől. Az ajándékcsomagot maga állítja össze, és az ajtóban belerakja a zsákomba, mert korábban nincs időm elmenni érte...
- Még szép, hogy ott kapja meg! Oda sem adtam volna előre! Persze, elviszi az ajándékot, aztán odaadja másnak, a gyerekeim meg idegroncsok lesznek, mert maga szépen lelépett...
- Hölgyem, maga mindig ilyen bizalmatlan?
- Miért bízzak meg magában, azt sem tudom, hogy kicsoda maga. Szóval az ajtóban odaadom az ajándékokat, aztán visszamegyek a szobába, addig a takarítónőnk szemmel tartja magát, és pár perc múlva bejöhet a nappaliba. Az előszobában vegye majd le a cipőjét, nem szeretném, ha sáros lábbal összemászkálná nekem a perzsaszőnyeget. Óvatosan jöjjön be, nehogy megijessze nekem a gyerekeket!
- Értem. Egyéb kívánság?
- Ha belépett a nappaliba, üljön le a legelső fotelbe, ne menjen közel a gyerekekhez. Ha esetleg valamelyikük oda akar menni magához, maga ne nyúljon hozzá.
- Ezt nem értem...
- Mit nem ért? Semmi simogatás, semmi fejpaskolás, semmi puszizkodás. Ezen kívül nem ültetheti őket az ölébe, és nem kényszerítheti őket arra, hogy az ajándékért cserébe énekeljenek, vagy verset mondjanak.
- Beszélgetni lehet velük?
- Lehet, de inkább ők beszéljenek, ne maga. És ne késsen, nem fogunk egész este várni magára!
- Pár perc csúszás előfordulhat, de adja meg a számát, felhívom, ha esetleg késnék...
- Dehogy adom meg a számom, majd én hívom önt, ha valami kell! Most le kell tennem, de holnap újra felhívom, hogy minden rendben legyen!
- Lenne még egy kérdésem...
A hölgy letette. December ötödikén még háromszor hívta fel G-t, hogy pontosítsa az igényeit és az elvárásait. G. pontosan érkezett a megadott címre, egy hatalmas, három emeletes, kacsalábon forgó álomház elé. Bejelentkezett a videós kaputelefonon, és pár perc múlva már a nappaliban volt. A gyerekek elsőre kissé frusztráltnak tűntek, de az anyuk alapján G. nem is számított másra. Végül kellemesen telt a negyed órás Mikulás-vizit, a gyerekek sugárzó arccal bontogatták a méregdrága ajándékokat. A hölgy is elégedett volt a Mikulással, számlát sem kért, sőt, száz forint borravalót is adott G.-nek, akit jövőre is visszavárnak...
