"Csínján kell bánni a kifejezéssel: újságíró vagyok"

A pályája elején hollywoodi sztárokra szakosodott újságíró már túl van egy házasságon - ex-férje Máté Gábor színész-rendező. Mostani férje szakmai berkekben elismert borász tíz évvel fiatalabb nála. Távházasságban élnek, csak hétvégenként találkoznak. Jordán Tamáshoz régóta szoros barátság fűzi.Talán nem véletlen, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója őt kérte fel, hogy vállalja el a teátrum sajtófőnöki teendőit. Györgyi nem habozott.

Hogy miért?

- Jordán Tamás sokszor volt riportalanyom, nagyon jól ismerem. Öt évig voltam Máté Gábor felesége, aki Jordánnal együtt játszott Kaposvárott. Színészfeleségként beavatott lettem. Furcsa, egyfajta felemás állapotba kerültem: civil sem voltam, de színházi ember sem. Valahol a két világ határmezsgyéjén lebegtem. A színészek világa mindig nagyon vonzott. Több mint két éve boldog házasságban élek egy borásszal. Nagyon rizikó lenne megint egy művészemberrel élni, viszont imádok közöttük lenni napközben. A mostani munkám ezért telitalálat. És hát, ez mégis csak a Nemzeti Színház! Jordán ciklusa öt évre szól. Adja az isten, hogy kitartson addig, és én is mellette! Büszke vagyok arra, hogy bevett a csapatba.

- Mit csinálsz, ha nem sajtófőnökösködsz?
- Az M1-en egy élő közéleti talkshowt, az ATV-n pedig egy három órás kulturális műsort vezetek.
- Szabadon dolgozhatsz a médiában?
- Nincsen megkötés. Csak annyi, hogy nem interjúvolhatom Jordán Tamást, sem más nemzetis munkatársamat.

Az Evita forgatásán derült ki, hogy Madonna állapotos...

- Visszatértél a Magyar Televízióhoz. Pedig néhány éve nem néztek rád ott jó szemmel...
- Az akkor volt. Mára teljesen kicserélődött a gárda.
- A Madonna interjúdat sem látta senki, mert a királyi tévé nem adta le. Hogyan élted ezt meg?
- Nagyon sz...l, belebetegedtem. Mégpedig azért, mert pontosan tudtam, mi volt ennek a hátterében. Az történt, hogy nekem sikerült megcsinálni valamit, amit másoknak nem. Mások viszont olyan helyzetben voltak, hogy el tudták érni, az enyém se kerüljön adásba. Nem volt kiugró interjú, szakmailag átlagosnak nevezném. A hírértéke az volt, hogy a világ egyik legismertebb embere, akit történetesen Madonnának hívnak, nyilatkozott a Magyar Televíziónak. Az interjúban két különlegesség volt. Az egyik, hogy Madonna bocsánatot kért a magyar nézőktől. Az amerikai sajtó feltupírozta, milyen sanyarú sorsa volt Madonnának Budapesten, állítólag ezt a naplójában is megírta. Madonna elmondta, nem Magyarországgal és Budapesttel volt a baja. Az Evita forgatásán derült ki, hogy állapotos.

Nagyon rosszul viselte a terhességet. A jelmezeit át kellett szabni, ráadásul hetekig egy vadidegen országban volt. Azt ígérték neki, hogy itt áprilisban kék az ég, süt a nap, húsz fok van. Közben két fok volt és zuhogott az eső. Szóval minden baja volt. Ezt elmondta az interjúban, és ezt én gesztusértékűnek tartottam. Egy érdekes dialógus is folyt kettőnk között arról, hogyan élte meg terhessége első hónapjait. Madonna mindent megtett azért, hogy gyereke legyen. Jó ideig nem jött össze neki. Akkor esett teherbe, amikor a meddő Eva Peront alakította, aki méhrákban halt meg. Ezt Madonna misztikusnak tartotta.

"Megtanultam írni. Ez nem azt jelenti, hogy szépíró vagyok..."

- Mi lett az interjú sorsa?
- Az egyik kedves kollegám, Neumann Gábor - aki ma szerkesztő a Magyar Televízióban -a Táskarádió szerkesztő-műsorvezetője volt akkor. A huszonöt perces videó anyagot leadta hangban, ami önmagában egy vicc volt. Aztán két évig házaltam "Madonnával", de nem kellett senkinek.

- A mellőzött években miből éltél?
- Megtanultam írni. Ez nem azt jelenti, hogy szépíró vagyok. Abban az országban, ahol Kosztolányi Dezső szakmája szerint újságíró volt, nagyon csínján kell bánni ezzel a kifejezéssel: újságíró vagyok. Soha nem szégyelltem az eredeti szakmámhoz visszatérni, angol nyelvet tanítani. Egy állandó megbízásnak köszönhetem, hogy autodidakta módon elsajátítottam a sajtófőnöki feladatokat, ennek köszönhetem a mostani állásomat. Nincsenek elvesztegetett éveim. Valahol fájt, hogy nem férek bele a televíziózásba. Bántott, hogy nem vesznek be maguk közé, de ebben a televíziós kultúrában nem jelen lenni, nem olyan nagy veszteség.

- A Ki Kicsodában a sztárhajkurászást nevezted meg egyik hobbidnak. Milyen a sztárokkal dolgozni?
- Kiábrándító. Nagyon rövid időt adnak egy interjúra. Minimum nyolc percet, de általában negyed órát.

- Stresszes vagy olyankor?
- Nem. Nem engedhetem meg magamnak. Az a pár perc annyira kevés, hogy muszáj koncentrálni, a maximumot kell kihozni a dologból. Az amerikai színészeket megtanítják nyilatkozni, nagyon nehéz őket kizökkenteni a sablonokból. Sokszor nekem sem sikerült.

- Volt, aki nem volt hajlandó beszélni?
- Volt.

- Olyankor mit csinálsz?
- Nem adom le az anyagot.Imádom Robert de Nirot, de nagyon rossz riportalany. Meghívom egy üveg francia pezsgőre azt az újságírót, aki egy jó interjút csinál vele.

- Ki a legemlékezetesebb?
- Gregory Peck. Ő volt az első. Nem úgy beszélt velem, mint egy filmsztár egy riporter lánnyal, hanem mint egy úriember egy fiatal hölggyel. Ha vele nem sikerül, lehet, hogy feladom a szakmát.