- A színház egyik utolsó bemutatója Valló Péter rendezte Mandragóra volt.
A Mandragóra visszanyal Felcsútnak - Mészárosok, Simicskák egy színpadon, Szombathelyen
2016.
April
30.
08:10
A darabban ön játssza a kőművesből lett vidéki polgármestert, Miska mestert, aki golfpályát és stadiont épít, tesz embereket Istenné vagy betonoz be idő előtt az alapba. Mennyire veszi a lapot a szombathelyi közönség? Szabad-e, kell-e a színháznak politizálnia?
- A darabnak minden elképzelést felülmúló a sikere. Nagyon jókat derül rajta a közönség, a végén nagy a taps, igazán váratlanul pozitív a fogadtatása. Amikor a színpadon a politikailag kényesebb mondatok elhangzanak, akkor általában csönd van, figyelnek a nézők. Azt nem lehet tudni, ennek a csöndnek mi a tartalma. Meghökkenti őket az a néhány mondat, ami elhangzik, vagy inkább megdöbbennek. Nem tudhatjuk, mi zajlik a nézőinkben, egyetértenek-e vagy sem azzal, ami a színpadon zajlik.
- Nem kaptak visszajelzéseket, akár nézőktől akár a városvezetéstől, hogy nem kellene a színházban például korrupciót, uniós pályázatosdit emlegetni?
- Nem, nem kaptunk, nem érkezett reakció sem az önkormányzattól, sem az emberektől, azonban jó lenne, ha párbeszédet folytathatnánk azokkal, akik ezt sérelmezik. Megkérdezném tőlük, van-e ma Magyarországon korrupció, a hatalom visszaél-e az állami és az uniós pénzekkel vagy sem? Ha valaki meggyőz róla, hogy ilyen nincs, akkor a színház tényleg nagy hibát követett el. Ha viszont igen, ha a korrupció társadalmunk létező rákfenéje, akkor a beszélgetést úgy folytatnám, vajon a színháznak nem kötelessége-e arról beszélni, ami probléma? Szerintem dolga ez is.
Szombathelyen fel sem merül, hogy emiatt megdorgálnának. Azt persze tudjuk, valahol értem is, hogy a politika természete ilyen, nem ért a színházhoz, de zsigerből azt szeretné, ha a művészet az ő nyelvén szólna, ha a vezetői politikailag ugyanazon az oldalon állnának, mint ők. Ez mindig is így volt, bármilyen rendszer van épp hatalmon.
- Hasonlóan merésznek tűnt nekem a Szent Márton-darabban,
Így játszik Jordán Tamás Szent Mártont, egy szüzességét vesztett egyházban
2016.
March
06.
08:13
amikor nyíltan elhangzik: az egyháznak egyszerűnek kell lennie, és nem jó, ha a püspökök palotákat építenek. Egy olyan városban, ahol minden napra jut egy Szent Márton fesztiválos rendezvény, milliárdokért újítják épp a püspöki palotát.
- A nézői reakciókat ennél a darabnál sem tudom a színpadról megítélni, de ez egy több évszázados téma, Molière-től kezdve sokan megfogalmazták a dilemmát. A papságot bizonyára érzékenyen érintheti, de kikérhetik maguknak a bankárok, a pincérek, a kereskedők is, ha épp őket emlegetik egy-egy darabban. Mert minden előadás szól valakiről vagy valamiről, ami éppen visszás, társadalmi szinten is fricskát jelenthet. Akinek nem inge, ne vegye magára.
- Maradjuk az évad végénél, a Mohácsi-testvérek legújabb darabjában, A falu rosszában
Pálinkagőzös kézfogóból bazi nagy Mohácsi-őrület lett Szombathelyen
2016.
May
07.
08:37
kirobbanóan jó formát mutat a társulat, nézőként azt látom, valami az idei évad végére nagyon összejött.
- Az előző szezonunk is remekül alakult, sikerek és díjak sora jelezte. Az idei azonban ezt is felülmúlta, együtt van a csapat, jót tett mindenkinek a sikeres és a látványos közös munka.
Igazán kitűnő mentális állapotban van most a színház.
- Beért nyolc év munkája, vagy történt valami, amit így kívülről, nézőként mi nem tudhatunk?
- Sok oka lehet ennek, kellettek a sikerek, a jó előadások és az országos díjak. Nem akarom fényezni magam, de idén is a szakma krémjét sikerült lecsábítani Szombathelyre. Aki csak egy kicsit is ért hozzá, az csettint a nyelvével, ha meghallja a jövő évad rendezői névsorát: kezdődik Horgas Ádámmal és Zsótér Sándorral. Aztán jön Valló, vele párhuzamosan Mohácsi rendez, majd Lukáts Andor és Réthly Attila, a tavaszi szezon végén pedig újra Alföldi Róbert, vele párhuzamosan Béres Attila is újra dolgozik nálunk. Nagyon jó csapat, nem hiszem, hogy lenne olyan vidéki színház, vagy akár pesti, aki ilyen névsorral büszkélkedhet. Tényező az is, hogy 3 éve öt fiatal került a kaposvári egyetemről a társulathoz, sokat jelentenek ők, nagy pezsgést hoztak.
- A társulat jó része viszont maradt állandó, nincs nagy mozgás.
- Görög Laci elment, és elcsábították tőlünk Sodró Elizát, ennyi lesz a változás. Hiányozni fog Eliza, de látom, jó helyre kerül, igazgatóként semmi rossz érzés nincs bennem, azon kívül, hogy nagyon sajnálom, hogy elmegy. Neki most az a dolga, hogy szárnyaljon! Mindig azt gondoltam, hogy muszáj jó érzéssel elengedni azokat, akikre nagy ívű pálya vár.
Az előadás és a nézőszámok visszaigazolják a sikert?
- A bérletesek számában történt az elmúlt évekhez képest elmozdulás?
- Jelentősen nőtt a jegyeket vásárlók, a nem bérletes nézők száma, de több bérletet is adtunk el. Rendre telt házakkal futnak az előadásaink.
- A legtöbb darabra év közben nemigen lehet jegyet kapni. Nem lenne értelme új bérleteket nyitni?
- A pillanatnyi bérletigényt ki tudjuk elégíteni. A probléma az, hogy a jelenlegi bérletszámok és az új bemutatók mellett nehéz még további bérletes időpontokat találni. Ráadásul több előadást szeretnénk még a következő szezonban is továbbvinni: A dzsungel könyve levehetetlen, ahogy a Makrancos Kata avagy a hárpia megzabolázása, de tovább játsszuk szeptembertől A falu rosszát, a Mandragórát és A mi osztályunkat is.
- Anyagilag mennyire rentábilis a szombathelyi színház? Elég a támogatás?
- Több mint félmilliárd az éves költségvetésünk, a saját bevétel ebből több mint egyharmad, nagyságrendileg 200 millió forint. Ehhez jön az állami és a központi támogatás, valamint az önkormányzati. Azon ritka vidéki színházak egyike vagyunk, ahol idén sem csökkent az ez a támogatás, amiért hálásak is vagyunk.
Szinte nincs olyan hét, hogy ne nyilatkozna valahol, valamelyik országos médiumban. Ennyire felkapott lett a szombathelyi színház?
Szívesen idézem Trokán Pétert, ő mesélte, hogy amikor 2009-ben megkérdezték tőle, hogy Péter, te most hol vagy színész, és ő azt válaszolta, hogy a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, akkor azt felelték: „Aha”. Most 2016-ban, ha megkérdezik tőle, te Péter most hol vagy, és ő azt válaszolja, hogy Szombathelyen, ez a reakció: „Tényleg? Igen?” Rengeteget mászkálok, sok emberrel találkozom a szakmában és azt tapasztalom, nagyon is tudják, mi zajlik itt vidéken, fontos emberek is számon tartják, elismerik ezt a színházat.
Az újságírók már lejárnak Budapestről, rendszeresen jönnek nézők Győrből, Pestről és Zalaegerszegről is.
- Lassan olyan lesz a színházunk, mint a kaposvári?
- Még nem tartunk ott.
- Mi kellene ahhoz, hogy egy olyan legendás alkotóműhely jöjjön létre itt a mában? Persze a kor is más volt....
- Olyan fojtott politikai légkör, ami a '70-es '80-as évek Magyarországát uralta. De bármennyire is érdekelte akkor, a nyolcvanas évek elején a politika az embereket, abban az időben, ha az előadások nem párosultak volna magas színvonallal, nem zarándokoltak volna le tömegesen Kaposvárra a nézők. Egyrészt volt egy nagyszerű társulat, amiből már tizenketten Kossuth-díjasok, egy fantasztikus rendezői és színházi garnitúrával, remek szakmai színvonalú előadásokkal.
- Másrészt az emberek vágytak arra, hogy színpadról halljanak valamit, amivel egyetérthettek, ami foglalkoztatta őket, de nem lehetett róla szabadon diskurálni. Az ország döntő része egyetértett egymással, csak nem lehetett nyíltan véleményt alkotni. Politikai szempontból akkoriban nagyon fontos volt az, amit a színház mondott. Kaposváron sem mehetett minden, voltak betiltott előadások, de Babarczy László nagyon jó tudott táncolni politika és szakmaiság között, azonban ezekbe a játszmákba mi színészek nem voltunk beavatva.
- Aztán '89-től jött a demokrácia, vele a szólásszabadság. A korábbi szellemi működése megszűnt a színháznak, nem volt már érdekes, mit reflektál, mit üzen. Mindent ki lehet mondani és le lehet írni, most már a művészettel kellene foglalkozni.
Mit lát, mi a helyzet más vidéki színházakban?
- A kilencvenes évek óta, ha vidék és színház, nekem jórészt arról szól, minél inkább profitorientáltan kiszolgálni a nézőket: hangzatos sikerdarabokkal, operettekkel, musicalekkel... csak kevesen mernek az árral szemben úszni.
- Látok azért mostanában is nagyon jó előadásokat, ha nagy ritkán eljutok valahová. Ami még a szakmában érezhető, Budapesten borzasztóan megizmosodott a független, alternatív színházi szféra, rengeteg csoport alakult, összeállnak és megmutatják magukat. Egészen mást csinálnak, mint a hagyományos kőszínházak. Jónéhányuknak nagy tábora van. Másképp művelik a színházat, nekem nagyon megengedőnek kell lennem ahhoz, hogy szakmai szempontból, az alakításokat elnézve, értékelni tudjam őket. De látom, a fiatalok vágynak arra, hogy a színpadon is találkozzanak ezzel a fajta a szabadsággal, szeretik a meghökkentő, deviáns és poénos megoldásokat. Ha viszontláthatják, hogy szabadok, ez elvarázsolja őket.
De alapvetően nem is színházra vágynak a mostani fiatalok, hanem olyan élményre, ami feldobja és gazdagítja őket. Nem tudnak mit kezdeni magukkal, még ha látszólag szabadok is, a rabságot saját maguk jelentik saját maguk számára.
- Rengeteg előadásban játszik, nem csak itt, hanem Budapesten is. Hogy bírja az állandó ingázást?
- Ha valaki nekem tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy így lesz, akkor azt hittem volna, ilyen nincs, ez kibírhatatlan. Ami hihetetlen benne, hogy engem ez a vonatozás például hihetetlenül pihentet, picit sem fáraszt, utazás közben remekül tudok szöveget tanulni, és van wifi, tudom intézni a dolgaimat. Nem is veszem észre azt a három órát, ami az utazással telik. Szerencse, hogy nagyon szeretem azokat a darabokat, amikben most játszom, például itt a Mandragórát is, jó érzés a közönség öröme:)
Hány darabban is játszik?
- Nem kéne ezt megmondanom, mert nagyon nagy a szám☺ Pesten, ha jól számolom, 9 előadásban vagyok benne, csak a Rózsavölgyi Szalonban 5 darabban játszom. Ott van mindjárt a Romance.com, Molnár Piroskával, nagyon helyes a darab, a közönség is szereti. Egy nyugdíjast játszom, aki ráérő idejében egy internetes kávézóban feliratkozik egy társkeresőre. Kiadom magam huszonévesnek, küldözgetem az e-maileket csajoknak. Piroska egy otthonülő nagymamát játszik, akit az unokája megajándékoz egy laptoppal. Ráakad a társkeresőn az én üzeneteimre, ő is 25-30 évesnek adja ki magát. Elkezdünk csetelni, ismerkedni, aztán helyesen bonyolódik tovább a történet.
Minden hónapban a Nyugati téren van egy hely, az Alexandra Pódium, itt is vezetek egy beszélgetést, „Hányadik” címmel. Olyan kollégákat hívok meg, akinek abban a hónapban van a születésnapja.
Ezért nem megy az idei POSzT-ra
Ott lesz az idei POSzT-on?
Nem tartom valószínűnek, hogy elmegyek. Előadás sincs, amit Szombathelyről beválogattak volna.
- Megint a politika?
- Biztos nem teljesen véletlen, de nincs okom semmi rosszat feltételezni, csak sajnálom, hogy a sok jó előadásunkból egy sem nyerte el a válogatók tetszését.
- Szíve szerint melyik előadást vitte volna?
- A Makrancos Katát, 
Szeretem azokat a darabokat, amik úgy politizálnak, hogy nem politizálnak 2015. May 16. 07:59 Alföldi rendezését mindenképpen, illetve „A mi osztályunkat” is, de azt a Katona régóta játssza, és az övéket sem akarták soha beválogatni.
- POSzT-alapítóként semmilyen színházi testületben nincsen már bent?
- Nagyon sokat rágtam különböző testületekben, mint tanácsadó a gittet, ugyanakkor, rengeteg pofont kaptam a POSzT miatt is. Sok volt az a tíz év, szép és jó, de elég. Amikor annak idején létrehoztam, azt gondoltam, legyen ez a magyar színházi szakmáé. Nem az én POSzT-om, a válogatásban sem vettem részt, egy ajándéknak szántam a szakma felé.
- A mostani testület felállítást még Ön kezdeményezte.
- Tizenhat fős lett, és meglepően kiegyensúlyozott szakmai stáb jött létre: Máté Gáborral, Hegedűs D. Gézával, Mácsai Pállal, Rátóti Zoltánnal például. Olyan színházi emberek, akikről feltételezhetjük, hogy meg tudnak egyezni művészi kérdésekben. Hallomásból úgy tudom, túl vannak már három jó hangulatú és konstruktív beszélgetésen. Lehet, idén már nem is csatazajtól hangos a POSzT.
- Van még olyan rendező, akit szívesen látna Szombathelyen?
- Ascher Tamást évek óta szeretném idecsábítani, Szikszai Rémuszt vagy Máté Gábort, de reménytelen, nem érnek rá. Ezért is örülök annyira, hogy végre nálunk rendez majd Zsótér Sándor is. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja őt a társulat is, mert van egy sajátos stílusa, ahogy persze minden rendezőnek.
- Pintér Bélát, esetleg?
- Nem jönne le, az egy kivétel volt, hogy rendezett a Katonában, nagyon nagy rábeszéléssel. Kizárólag csak a saját társulatával dolgozik. Nem látom esélyét, holott vele is jó barátságban vagyok.
Legkisebb fia, Benedek most érettségizik itt Szombathelyen.
Hova készül továbbtanulni Benedek?
- 11 éves volt, amikor Szombathelyre költöztünk, itt vannak a barátai, nem is tudja elképzelni másutt, például Pestet az életét. De neki is, mint a többi 18 évesnek, fogalma sincs arról, mi akar igazán lenni. Ha nem éri őket valami nagy hatás, akkor ennyi idősen még nem tudják eldönteni, milyen pályát válasszanak. Őt a foci szippantotta be, 8 éves korától játszik, a szombathelyi Illés Akadémián. Minden nap edzésre járt, az életét eddig a foci töltötte ki. Ide, a szombathelyi egyetemre jelentkezett sportszervező szakra.
Ami még nagyon erősen foglalkoztatja a jövőben
- Hivatalosan is bejelentette, ha jövőre lejár az ötéves igazgató kinevezése, újra pályázik.
- A társulat most nagyon jó állapotban van, kár lenne megakasztani ezt a folyamatot. Ezért is gondoltam rá, hogy elejét vegyem a találgatásoknak, hogy szeretném folytatni a munkát. Az élteti bennem az ambíciót, hogy most jól megy minden, az erős jó munka gyümölcsét még szeretném egy kicsit érlelgetni, majszolgatni. Úgy tapasztalom, a város is nagyon örül annak, hogy színháza van, és, hogy ilyen.
Ami még nagyon erősen foglalkoztat a jövőben, és nem hagyom magam vele békén, hogyan lehet a fiatalokat és a legkisebbeket is becsalogatni a színházba. Évek óta tervezem, de jövő évadban meg is csináljuk, egy olyan beavató előadást „Miből lesz a cserebogár” címmel, amelyben kiválasztunk egy ismert klasszikus darabból egy 10-15 perces jelenetet, azon megmutatjuk, mi történik a színházban a próbafolyamat során: az olvasópróbától a bemutatóig, hogyan jön be a ruha, a díszlet. Jó kis veszekedésekkel, interaktívan, úgy, hogy közben megkérdezzük a nézőket is, melyik rendezői változatot szeretnék viszontlátni.
