Azok a bizonyos 80-as évek Ki ne hallotta már szülei szájából feltörni ezeket a sóhajtásokat! A fiatalok rengeteg anekdotát hallhattak már ezekről az évekről, sokunk képzeletébe egyből a pöttyös szoknya, a fodros blúz, és a hatalmas napszemüveg villan be. Többeknek fordult már meg a fejében, hogy milyen jó lenne ebben a szüleink által oly sokat emlegetett meseszép években, ha csak egy pár napra is, élni (na ja, a szerk.)
Ha a mai technika még nem is képes arra, hogy elrepítsen minket 1980-ba, úgy tűnik a BDF hallgatói, hacsak egy este erejéig is, nem ismertek lehetetlent. Az időutazás helyszínéül a Berzsenyi Dániel Főiskola klubja szolgált. Ahogy azt a fényképek is méltón tükrözik, volt itt minden, ami kell egy felejthetetlen élményhez. A legmegkapóbb a fergeteges szín-kavalkád, hiszen ma már nem nagyon látni az utcán mintás ruhába bújt fiatalokat, ma valahogy inkább a fekete a sikk. A jelmezt öltött fiúknál a kockás nadrág, hawaii mintás ing, színes persze színben abszolút nem passzoló nyakkendő volt a menő, a lányoknál pedig a pöttyös blúzok, anyáink szekrényéből kicsent nadrágok és Marilyn-es?? napszemüvegek arattak. Sőt akadt olyan is, aki az amúgy sem semmi látványt a padláson talált parafa talpú cipővel turbózta fel. Joggal merült fel benned kedves olvasó, hogy honnan tettek szert a bulizók ilyen megragadó ruhákra, hiszen hogy férne el egy átlagos 50m2- s lakásban ez a sok lim-lom? A válasz egyszerű: turkáló. A party- t megelőző hetekben nem kis bevételt hozva ezzel a second hand-eknek, de a lényeg, hogy hatás lenyűgöző volt.
A főszerep persze nemcsak a ruháké, hanem a zenéé is
volt
A klub még eddig szokatlan módon egyről- a kettőre táncparketté alakult
át, leróva tiszteletét a 80- as évek előtt. Megszólalt az est folyamán minden
felejthetetlen sztár, így például nem maradhatott el a klasszikusnak mondható
Csinibaba, az R-GO, az ABBA és még sorolhatnánk a nagyobbnál- nagyobb slágergyártók
nevét, akiknek persze minden szerzeményét torka szakadtából üvöltötte a tomboló
tömeg.
A kaotikus látványt csak az csúfította el, már amennyire el lehetett, hogy jó páran
bizony nem öltöztek be, cikinek érezve mindezt. Bár megjegyzem, hogy sokakra
hittem azt jómagam is, hogy jelmez, ami rajta van, pedig csak a saját bulizós ruhája
volt. Talán nem is áll olyan távol napjainktól ez a negyed évszázad!? Csak valahogy
azt a szabadabb életérzést és a pörgős rock and roll-t váltotta fel a ma elvárt
komolyság, kötelességtudat és a divatos disco zenék, amire nem egyszer még mozdulni
sem bír a fiatalság.
Nem lett volna utolsó szempont, ha a sörhöz és a vörös boros
kólához a 25 évvel ezelőtti árakon lehetett volna hozzájutni, de már csak ilyen ez
a 21. század.
Annyi biztos, hogy aki ott volt sosem feledi az élményt, és reméljük a Giccs Party
sorozat folytatódik a közel jövőben, hagyománnyá nőve ki magát nálunk
Szombathelyen is.
Fotó: Unger Tamás
