Az állattemető 1996-ban kezdte meg működését protekciós kutyusokkal. A
működtető Rétfalvi Imre szerint ugyanis a barátok jobblétre szenderül kedvencei
voltak az első lakók.
Egy állatorvos barátom a lakótelepi részeken gyógyított. Mikor már nem volt mit
tenni, időnként el kellett altatnia a beteg állatokat, és hát kiderült, hogy sokan
nem tudják hová tenni az egykor társ tetemét. Kidobni nem akarták, kert híján meg
nem volt hova elföldelni. Ekkor jött az ötlet, hogy állattemetőt nyissak. mondja
Rétfalvi Imre.
Padokon pihenhetnek a gyászolók
Az állatkegyeleti Park néven elinduló vállalkozás Szombathely határában,
Újperintnél, az önkormányzati tulajdonú dögtéren kapott helyet.(Állatvész esetén
ide kell elföldelni az elhullott haszonállatokat). A kisállat-temető persze nem a
veszélyes helyen van, hanem egy kis ligetes, fákkal körülvett, elkerített részen,
ahol még pad is rendelkezésére áll a látogatóknak. A parkot ugyanúgy a temetőkre
vonatkozó rendeletek alapján kell működtetni, akár a nagy városi sírkerteket.
A legszebb felirat: Albert, a szívünkben örökké élsz!
Az első sorokban a baráti kutyák és cicák kaptak helyet, persze ingyen,
aztán már sorban jöttek a hirdetésre meséli a temetőőrként is funkcionáló
Rétfalvi úr. Jelenleg 65 sír van, többségében kutyusok, és mindössze négy
cica. Aki ide kihozza az állatot, az megadja neki a végtisztességet, vannak olyanok is
viszont, akik hetente többször is kijönnek a sírhoz. Ennek a kutyának a gazdája
mutat egy kis pulit ábrázoló fotóval díszített fejfára kétszer is kibiciklizik
egy héten, pedig messze lakik, a lakótelepen, és már el is múlt 80 éves!
Nem tudom, hogy mi a trendi manapság kisállat-emlékmű ügyben, Szombathely
határában azonban szépen sorjáznak a faragott fejfák, impozáns síremlékek
márványból, gránitból. Egyiken még az elhunyt trófeája is ki van állítva
üvegkalickában. Nem ritka a fénykép vagy a több ezer forintba kerülő tűzzománc
fotó. Nálunk a legszebb felirat címet az: Albert, a szívünkben örökké élsz
nyerte.
Egyik-másik síron még ott a karácsonyi sírdísz angyalkával, szaloncukorral, és nem
ritka a húsvéti kiscsibe sem plüssből. (Ha élne, biztos szívesen játszana vele az
egykori libling)
Temetés feketében, 15 ezerért
Tudom, hogy van, aki mosolyog ezen mondja Rétfalvi Imre de én
megértem őket, sokan életük utolsó éveinek egyetlen társát gyászolják a
kutyában vagy macskában. Talán jobban szerették őket ezek az állatok, mint az
emberek. Meg is siratják őket a temetésen.
Merthogy az is van. Ha nem is pappal, de szertartással. A családtagok kijönnek, és
végső búcsút vesznek az állattól. Volt olyan kutya, amelyiknek a temetésén vagy
húszan voltak, talpig feketében. Halottak napján is jönnek, a mécsesek tömkelege ég
ilyenkor, mondják, nagyon hangulatos a temető.
Siratófal tengerimalacoknak
Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha valaki egy tengerimalaccal állítana be. Erre is
van elképzelés. Azt mondja Rétfalvi úr, tervez egy siratófalat, melynek a
téglahézagaiban egy kis dobozban el lehetne helyezni a kisebb állatokat is:
tengerimalacot, ugróegeret és még ki tudja mi mást. Merthogy ezeket nemigen lehet
elföldelni, na meg nem lehet kutyaárban beszámítani se őket.
Merthogy a temetés természetesen itt is szolgáltatás, és mint ilyen pénzbe kerül.
Egy átlagos temetés 10-15 ezer forint. Ebben benne van a szállítás, a költségek
illetve a 10 éves sírmegváltás. Persze ha egy kisnyugdíjas hozza a szeretett cicust
vagy kutyust Rétfalvi úrnak megesik rajta a szíve, és olcsóbbért is eltemeti az
állatkát. Akár még ingyen is.
Nincs mese, ez a jövő!
Már csak azért is kár mosolyogni mindezen, hiszen tőlünk nyugatabbra már
évtizedes hagyományai vannak az állatkegyeleti parkoknak. Bécs és Graz mellett
például hatalmas területeken nyugosznak az állatok, Franciaországban pedig több
ezres sírkerteket hoztak létre a házi kedvenceknek.
Magyarországon Alsónémediben jött létre az első vagy tíz éve, azóta több
megyeszékhely mellett alakítottak ki állattemetőt. Rétfalvi Imre szerint nincs mese,
ez lesz a jövő, hiszen az EU-s előírások nagyon szigorúak e témakörben, nem lehet
ám akárhol elföldelni egy állatot. Úgyhogy előbb vagy utóbb, de rá is lesznek
kényszerítve a gazdik, hogy utolsó álomra szenderült kedvenceiket a végtisztesség
lerovásával egy állatkegyeleti parkban helyezzék örök nyugalomra. Béke
poraikra!
