A tragikus napon - mint két hete szinte minden nap - elkezdett esni az eső, ezért a
telepen dolgozó munkások fedél alá vonultak.
- Amikor magamhoz tértem azt éreztem, hogy zsibbad a fülem, és nagyon fáj a szám.
Térdeltem a kavicson, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Ekkor láttam meg Győzőt.
Fennakadtak a szemei, már halott volt. Édesapám rohant oda hozzám, ő segített
felállni. Rosszul lettem a látványtól, remegtem, ezért az orvosok is kezeltek.
Néhány méterre voltam az unokatestvéremtől,
Mint megtudtuk a Sztojka családban nem a mostani volt az egyetlen tragédia. Néhány évvel ezelőtt a most meghalt Győző édesanyját halálra gázolta egy száguldó kamion.
Sztojka Győzőnek még nem volt felesége. A fiú kőművesnek készült, mellette rajongott a zenéért. Ismerősei szorgalmasnak tartják a fiút. Zsira környékén emberemlékezet óta nem ölt a villám.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!