Barkácsoló Ilus néni

Horváthék Mátéfa utcai házánál több mindenre rá lehet csodálkozni, különösen a gyerekeknek. Ilus néni alkotásai ott sorakoznak az udvaron: a fából készült kismozdony, a faágakból összeállított székek, köcsögtartó ágas fák, lyukas fatörzsekbe ültetett virágok, redőnydarabkákból készített valósághű kutacska, befont asztal és székek, állatfigurák és bohócfigura vékony deszkákból kifűrészelve, vastagabb deszkákból összeállított talicska, szépen kialakított és virágokkal díszített kocsikerék.

– Kézimunkáztam, fontam, hímeztem, kötöttem, varrtam, de azt nem gondoltam, hogy majd barkácsolni is fogok. Mert ez ugye  amolyan férfimunka – állítja a fiatalos Iluska a virágerdővel beültetett családi ház udvarán.

– Azzal kezdődött, hogy kisunokám meglátott egy famozdonyt Kőszegen, s mindenáron akart egy hasonlót. Meg is ígértem neki, hogy majd a nagymama, de igencsak bizonytalan voltam, hogy meg tudom-e csinálni. Aztán nekiláttam a faragásnak, rönktuskókból vágtam ki a mozdonyformát, az ülőkét. Kézi fűrésszel, vésővel, kalapáccsal dolgoztam. Nem volt könnyű, s sokáig tartott. De megérte, mert nemcsak az unokám „sihaház” rajta, hanem a környékbeli gyerekek is. Igaz, a rézkéményt a papa építette be a mozdonyba.

Ilus néni mutatja az egyszerű, régi munkaeszközeit is.
- Az állatfigurákat minta alapján, vékony deszkákra rajzoltam ki. A faroslemez nem jó hozzá, vastagabb kell, aztán kézzel kifűrészeltem, majd kifestettem őket. Gólyával kezdtem, majd naponta legalább kétfajta állatot formáltam meg. A kisebbeket a lakásban tartom, a nagyobbakat az előkertben.

A faágakból pedig úgy készültek a székek, hogy a papa az erdőn összeszedte nekem a hosszabb-rövidebb, de elég vastag ágakat. Ezekből válogattam a székek részeinek megfelelőket, majd addig próbálgattam egymáshoz illeszteni a darabkákat – fűrészeltem, ha kellett, meg is hajlítottam őket –, amíg összeálltak. Aztán következett a kérgezés, az összeszegezés, végül lakkozás – magyarázza.

A köcsögtartó-ágas fákat is hasonló módon készítette Iluska.
Keze nyomán deszkákból „kelt életre” a virágtartó talicska, de a közelmúltban felfedezte, hogy redőnydarabkákat is jól fel lehet használni az alkotásokhoz. Ezekből született meg a kutacska és madáretető is.

– Most éppen egy nyugágyon dolgozik, amihez már összeszedtem neki az erdőn az alapanyagot – jegyzi meg a férj, Horváth Sándor, aki büszke feleségére, s dicséri ügyességét, kreativitását.
– Hol van Ilus néni műhelye? – kérdezzük tőle.
– Miféle műhely? – csodálkozik a házigazda. – Az asszonynak az a műhely, ahol éppen van. Ha kell, odabent a házban dolgozik, ha kell, a szabadban.

A ház előtti részt is szépen gondozza a házaspár, nem lehet akármilyen környezetbe helyezni Ilus néni műveit, a falu egyik legvirágosabb portája az övék. Van is sok látogató, főleg persze a fafigurákat nyűvő gyerekek.